A Sienai Palio: egész évben versengés

Egy turista számára a Sienai Palio nem más, mint egy izgalmas, látványos, intenzív, és mindenekelőtt folklorisztikus lovas verseny, amelyet évente kétszer, július 2-án és augusztus 16-án rendeznek meg a Piazza del Campón.

 Az elsőt Siena védőszentje, a Provenzanói Madonna, a másodikat pedig Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére. (Voltak rendkívüli versenyek is, például 1969-ben a Holdraszállás örömére, vagy 2000-ben az új évezredbe való belépést ünneplendő). Egy sienai számára azonban ennél sokkal több, jelentősége csakis Siena hagyományos közigazgatási felosztása, a középkorban létrejött, a mai napig működő „contradák” keretén belül érthető meg.

A 17 contrada egy fajta „negyedik dimenzió”, 17 kisváros a városban, amelyeknek rendjét, törvényeit, szokásait évszázadok óta megtartották, és amelyek ma is meghatározzák a közösségi lét mindennapjait. Egy contrada lakói között bizalmas és bizalmi viszony van, mindenki tegeződik egymással. E „miniállamok” mindegyikének élén egy Prior áll, a Palio idején pedig egy lovas Kapitány vezeti. Minden contradának megvan a maga temploma, ahol a Palióhoz szükséges eszközöket, a díszes kelméket, jelmezeket és zászlókat. A „contradaiolo” lelki szemei előtt az év minden napján az lebeg, hogy legyőzze a többi contradát. Nemcsak a két nevezetes napon.

Maga a verseny, a Carriera, három körből áll a Piazza del Campo körüli pályán, amelyet vastag tufaporral szórnak be, hogy a lovak könnyebben fussanak. Ennek ellenére gyakoriak a durva csúszások, esések a kanyarokban, különösen a legélesebben, amelyet „San Martino-kanyarnak” neveznek. A verseny „életre-halálra” szól, ezért a résztvevők nem mennek szomszédba a „mélyütésekért” sem. Dicső lovagkor ide, vagy oda, nem a részvétel, hanem a győzelem, az ellenfél megalázása fontos. Ennek ellenére itt is előfordult már nemegyszer, hogy valamelyik contradát diszkvalifikálták, leginkább többszöri rajthiba, vagy a felvonulási hagyományok megsértése miatt. Az utóbbi évek legsúlyosabb büntetését Istrice kapta, miután a 2002. augusztusi Palio után contradaiolói alaposan helyben hagyták a győztes Lupa lovasát, annak állítólagos szabálytalan versenyzése miatt: két évig nem indulhattak a Carrierán.

A véletlen is szerepet játszik ebben, hiszen minden alkalommal csak 10 contrada indulhat a 17-ből, a résztvevőket úgy sorsolják ki, miként azt sem tudhatják előre a versenyzők, hogy ki melyik lovat üli meg, mint manapság egy öttusaversenyen. Minden lovas kap egy bikacsököt, amely nemcsak arra szolgál, hogy lovát ösztökélje, hanem arra is, hogy az ellenfeleket távol tartsa, mi több, megfélemlítse. Mozsárágyú-lövés jelzi a lovasok színpompás belépését a Főkapun (Entrone), majd jön a legizgalmasabb pillanat, a „mossa”, a rajthoz állás, amelynek tülekedését legfeljebb egy Forma 1-es verseny indításához lehet hasonlítani. Ágyúlövés adja meg a jelt az induláshoz, és a versenyt ugyancsak ágyúlövés „inti le”. Előfordulhat, hogy a győztes ló a küzdelem hevében elveszti lovasát (ezt nevezik „cavallo scosso”-nak, „megrendült ló”-nak), a contrada győzelme azonban ebben az esetben is érvényes. 

A Sienai Palio kezdetei a múlt ködébe vesznek, annyi biztos, hogy 1656 óta rendezi meg a város hivatalosan a július 2-i versenyt, míg az augusztus 16-it 1701 óta jegyzik. A viadalokat a városi tanács finanszírozza, nem fogadnak el szponzorálást, reklámokat, annak ellenére, hogy az olasz köztévé, a RAI és az Eurovízió egyaránt egyenesben közvetíti őket. Arról nem szól a fáma, hogy kap-e Siena közvetítési jogdíjat. A Paliók 17. századig visszamenő örökranglistáján Oca nemes contrada vezet 64 győzelemmel, 2012-ben a júliusi versenyt Onda, az augusztusit pedig Valdimontone nyerte.