A sokszínű Garda-tó

Míg Olaszországról a legtöbbünknek a Velencei-karnevál, Róma történelmi csodái és a homokos tengerpartok jutnak eszébe, addig a sport megszállottjait inkább a Dolomitok kiváló túrázó útvonalai hozzák lázba. A Garda-tó és a tőle észak-északkeletre elhelyezkedő hegycsoportok, melyek a Dolomitokat alkotják, tavasztól őszig kiváló túrázási lehetőségeket kínálnak, egy kis romantikával vegyítve.

Olaszország legnagyobb tavát gleccserek formálták és a jégkorszakban képződött. Különösen szép és népszerű célpont a Garda-tó környékén Sirmione, Malcesine és Nago-Torbole, ahol érdemes felsétálni egészen a kastélyig. De ha autónk van, vagy béreltünk, akkor Limonét se hagyjuk ki, mert az út odáig meredek sziklafalak alatt és alagutakban vezet át, hogy aztán Tremosinébe és Pregasinába kössünk ki. A jó vezetőknek ez külön élményszámba mehet. A mi elsődleges célpontunk Sirmione, majd Verona városának meglátogatása volt, ahol tagadhatatlan, hogy nagy a nyüzsgés, de a hangulat azért megmaradt.

Tehát a Garda tó déli települései a pezsgésre vágyóknak kedveznek, míg aki inkább csendre és nyugalomra vágyik, az az északi helyeket keresse fel. A Garda-tónál található Olaszország egyik legnépszerűbb vidámparkja, a Gardaland is, ami szintén jó kikapcsolódást ígér. Mindezek mellett, a környező hegyek remek kirándulásokra is lehetőséget adnak, ahogy maga a tó - mely az olasz Alpok közt található nagy tavak közül az egyik legszebb - és környéke is; földrajzi adottságaiknak köszönhetően kiváló helyszín a vízi és hegyi sportok kedvelőinek. A Garda-tó például, ahol állandóan fúj az erős szél, igazi szörf-paradicsom, a környező hegyi utak pedig kiváló lehetőséget nyújtanak a kerékpár szerelmeseinek.

Mikor mi ott jártunk, eleinte egyáltalán nem volt szép idő és az szél is ádázul lecsapott ránk, de a csodás látvány, a remek fagylaltok és a finom ételek kárpótoltak mindenért. Verona és Sirmione a kis kacskaringós utcácskákkal, macskaköves útjaikkal, a nagy terrakotta cserepekben burjánzó virágokkal szinte álomszerűen hatottak. Júlia erkélye kicsit más volt, mint amilyennek eleinte elképzeltük, de még így is meg lehetett érezni azt az áhítatot, ahogy az emberek néztek rá. Bár Shakespeare-t nem ez a ház ihlette meg, hiszen az erkélyt csak 1936-ban építették hozzá, hogy odacsalogassanak minket - ami sikerült is, hisz a hely mindig tele van szerelmespárokkal (sokszor igen zsúfolt a hely), akik magukat fényképeztetik a romantikus helyszínen, a falon pedig szerelmes levelek ezrei vannak. Ezzel nem lehet mit tenni, de talán pont ezen élmények miatt, ma is inkább utószezonban mennék vissza, mert augusztusban hatalmas tömeg alakul ki a városokban, és ilyenkor az éttermek is dugig vannak, tehát elveszik az egész táj varázsa amitől a Garda-tó az, ami.