Bali rácsodálkozásokkal 3. rész - Turistaipar elölről és hátulról
Beküldő: Vista 2010-07-05 11:54:00
Ez a fogcsiszolási szertartás, hogy is mondjam, kissé bizarr. Szerencsénk van Agusszal, hogy egyáltalán elmondja nekünk a történetet, mert ezzel a barbár dologgal nem szeretnek dicsekedni a hindu vallású emberek. Stefaninak, a vancouveri útitársunknak fel is hívom a figyelmét, kérdezzen rá a másik idegenvezetőnél. Hallgatom a választ s elájulok. Említ valamit a vallási szokásokról, arról, hogy ezt hajdanában a papok végezték a férfiemberrel az esküvő előtt, de állítja, ezt ma már a fogorvosok csinálják.
Na persze, azért borzong még mindig Augusz, ha eszébe jut. Az lehet, hogy a fogorvos fehérre csiszolja a fogakat, hogy a vőlegény szép mosollyal köszöntse az „oltár” előtt a menyasszonyt. Azonban a szertartás nem csak a szépséget hozza, hanem a rossz szellemeket el is viszi. Így ezzel a ceremóniával űzik ki a férfiból a bujaságot, a torkosságot és a szerencsejáték függőséget. Több-kevesebb sikerrel. De egy biztos, ezt a fogorvos nem végezheti.
A színfalak mögött
Miért tettem fentebb az oltár szót idézőjelbe? Én nem vagyok egy rutinos templomi esküvős fajta, annyit azonban már láttam, hogy többé-kevésbé a hívő frigyre lépők szemben a pappal és szemben az oltárral fogadnak örök hűséget egymásnak. Itt azonban más a helyzet. A szállodánkban például olyan „panorámás” esküvőt rendeztek, ahol a keresztre feszített Jézus helyett a végeláthatatlan víz helyettesítette az oltárt. A homokra kirakott székeket ugyanúgy felöltöztetik, mint nálunk az elegánsabb lagzikon. ( Nagymaroson! ) Két oldalt ül a násznép s az ifjú pár a virágszirmokkal teleszórt homokon vonul a pap és a víz elé s fogadja meg a már említett időre szóló hűséget. A háttér változhat, hol egy templomkert, hol egy pálmafa, úszótemplom, sziget, esetleg a jobbaknak egy működő vulkán, az anyagi helyzettől függően.
Persze, megértem én a botor idegenvezetőt, aki azt hiszi, akkor tesz jót, ha megpróbál modern, pozitív országimázst bemutatni a turistáknak. Teszi a dolgát akkor is, amikor azt állítja, itt létezik ugyan a kasztrendszer még, de az egészen más, mint Indiában. Vannak déli, északi, keleti és nyugati kasztok - mondja a folyton kíváncsiskodó Stefani kérdésére. Egy nagy büdös francot! Vannak a felsőbb és vannak az alsóbb rétegek s nincs átjárás. De legalábbis ritka. Akad olyan házasság, ahol a szerelem adja az alapokat, de legtöbbször a szülők megegyezése a lényeg. Ha pedig nincs megegyezés, a fiú ma már megszöktetheti a lányt, de akkor a lányhoz nem jár móring, azaz hozomány. Éles határvonal húzódik a szegények és a tehetősek között. A szállodában ezt még kövezett sétaúttal is jelzik. A tenger felőli részre bejöhetnek az árusok, az útig felállíthatják bódéikat, de az úton túl már minden tabu. A szállodában egy emelvényen, tető alatt, de a szabadban dolgoznak a masszírozó csajok, minden kuncsaft alá új lepedő, törölköző kerül, a parton alacsony bódék és kopott faágyak várják a felüdülést kereső fösvényeket. A differencia az árban is megmutatkozik: Emelvény: bódé = 10:1.
Világ taxisai egybe süljetek!
A turista ipar egy nagy lehúzó vállalkozás. A csöndes taxis beállítja az órát, az érkezéskor kifizetteti azt az árat, amit a taxaméter mutat, majd továbbhajt. A beszélgetős taxis a where are you from kérdéssel indít, s ha szerencsénk van nem tudja hol van Magyarország. Ekkor csöndben marad. Ha tudja, vagy úgy tesz mintha tudná, akkor mesél a családról, a városról és felajánlja, hogy megvár, bármennyi időt tölthetünk Kutában, a közeli városban. Ám mivel a 3 millió lakoshoz kétmillió taxi szaladgál, nem biztos, hogy ez a legolcsóbb megoldás.
- Mennyiért visz el?
- 100 ezer!
- Beállítja az órát?
- Igen!
- A múltkor mi 72 ezret fizettünk ugyaninnen ugyanoda.
- 72, 75, 80? A forgalomtól függ, de kétszázért megvárom magukat, egyenek, igyanak nyugodtan, nem számít, idő van!
- De hiszen az oda- vissza út csak 140 ezer, ha nem vár meg, morgolódom Évának, aki jól fogadja a tolakodót, sőt még beszélteti is, aztán a válasz után megkérdi tőlem: Mit mondott? Az óra közeleg a 70 ezerhez. Látom már az ismerős helyeket, kérdezem:- Mennyire van ide a cél?
- 100 méterre!
- Akkor itt szálljunk ki, mert egy jó kis pekingi kacsás éttermet látok.
- Itt nem lehet megállni, mondja, majd jó 10 percet állunk és cammogunk a végcélig. 82.000 lett, de nem ad vissza százasból. Megvárom magukat és majd visszafelé is adnak egy százast. Jó lesz?
- Számoljunk el, és maga csak nyugodtan vegyen fel utast, ha talál. Ha még itt lesz, megkeressük. Meg fogom ismerni a kocsiját a visszapillantó tükörre kiakasztott horogkeresztről!
Na, azért ez a jelkép itt egészen mást jelent. Ez a szvasztika, ami hindu változatban jó szerencsét, kínaiban meg a halhatatlanságot jelenti. Aki itt ismeri, a két jelentést, azt mondja, a horogkereszt az ellenkező oldalra mutat és el van fordítva 90 fokkal, aki meg már látott máshol is szvasztikát, az tudja, Hitler tudatosan - pont a jelentése miatt - átvette ezt az ősi jelképet!
Az Other sörből jöttünk
A where are you from mindenhol elhangzik. Egy emberrel találkoztam, aki azt mondta, húú az nagyon messzi van. A boltos, a taxis, az úszómester, a csónakos, az állatidomár és a pénztáros csak csettint, és elégedetten vigyorog. Az elegáns üzletben a tábla figyelmeztet: fixed price. Itt nincs alku, számlát is adnak. A szoknyavásárlás helyszínén a csaj húsz percet tölt azzal, hogy a számítógépben keresi Hungaryt. A Malvin-szigeteket, Grenadát, Trinidad és Tobagót. Andorrát, Lichtensteint megtalálja, Hollandia a Niederlandnál is bent van! A végén beletörődve a megváltoztathatatlanba beírja: other! Ha az ember azt mondja: Európa, a legtöbben megnyugodnak. Egyszer aztán el akartam magyarázni egy pincérnek, mutatva a Bintang helyi sörön lévő Pilsen feliratra, hogy ez nagyon közel van hozzánk. Tán még ma is azt hiszi, hogy mi sörből jöttünk.
Megint egy-két fő bűn
Úszó templomnak hívják azt a XVII. századi csodát, amely tulajdonképpen egy normális vizesárokkal körülvett templom. Mivel ide egy igen kiadós ebéd után érkeztünk, ahol a chilit kevertem a mogyorószósszal, nem annyira a színes freskók kötötték le az érdeklődésemet, mint inkább az, hol találhatok egy tiszta illemhelyet. Na, ezt hiába is kerestem. Amit találtam az egy kissé avétos fajansz, mellette a falon egy locsoló cső. A papírtartó természetesen üres, így kénytelen voltam a rózsa nélküli zuhany valamennyi funkcióját kiélvezni. Gondolni sem tudtam a freskókra, holott itt is a hat főbűnt mesélték el igen plasztikusan a középkori képek. Azt igyekezett elmagyarázni a művész, hogy mely cselekedetért jár az ember gyermekének mennyország és melyért pokol. A képek szerint akkoriban nem dicsőítették azt a nőszemélyt, aki állattal hál, s ha ugyanezt férfi művelte, hát őt is pokolra küldték. Azt sem tartották ildomosnak, ha valaki a szerelmet pénzért mérte. Hogy mik vannak?
A hindu vallásban négy féle templom van. A legfontosabb a területi, mondhatnánk hazai hasonlattal, hogy megyei főtemplom. A legszebb templomok, a szent helyekre építettek, például a 3300 méter magas vulkánnál az Anya templom, aztán van a helyi falutemplom, amit itt funkcionális templomnak neveznek, és természetesen van a family templom, azaz a házi oltár, ahol szerintem minden órában kötelező az imádság. Ide bambuszlevélből font szent kosárkákat visznek naponta többször is, virágokkal és füstölővel látják el, számos alkalommal megspriccelik vízzel és elmormolnak egy pár szavas imát.
Falu álcákkal és valóságokkal
Egy tradicionális Bali faluba is eljutottunk, ahol betekinthettünk a parasztok mindennapi életébe. Pontosan úgy, ahogy azt Szentendrén, a Skanzenben megtehetjük, csak itt nincs kisvasút, hanem gyalogosan kell a tűző napon végigsétálni a falu ragyogó tiszta főutcáján. Mi elég sokat járkáltunk ezen a kis , a Magyarországnál hússzorta kisebb szigeten, de érdekes módon ilyen tisztasággal sehol sem találkoztunk. Már-már arra gondoltunk, hogy ez, csak nem a turisták kedvéért ilyen? Éva a Patyomkin-falu egy házának higiéniáját is ellenőrizte, de nem mesélt róla különösebbet. A házról lehetne mesélni, de nincs mit. Az itt élők valamivel jobb módúak, mint az átlag, de a szegénység a puszta meszelt falakon is átsüt. A házigazda, aki megőrizte egykori szépségének néhány vonását, abból él, hogy kézműves termékeket ad el a betévedt turistáknak. Vásárolni nem kell, de kötelező. Kicsit felalkudtunk mindent, de legalább hozzájutottuk két hangszerhez, az egyiknek a neve kittikulunkit, a másiknak huaguat. De lehet, hogy mégsem. Az egyik olyan, mint egy doromb, a másik pedig a tenger morajlását utánzó henger. Itt a faluban mást nem igazán vettünk, leszámítva azt az egy dollárért kínált randa inget, amit végezetül 4-ért szinte utánunk hajított egy helybéli tapadós. Bérelhettük volna esernyőt, és vehettünk volna postai képeslapokat, hiszen több méteren keresztül követett minket egy kisfiúcska, remélve, hogy ránk tud sózni néhányat. De nem tettük. Az esernyő néha jól jött volna, mert esett, de a meleg eső nekünk jól esett.
