Felföldi mesék: Skócia, a zöld birodalma
Beküldő: Vista 2011-07-21 16:07:00
Egy táj, ahol lecsendesül a lélek. Ahol a felszínes, értéktelen dolgok, a látszatvilág semmivé foszlik. Ahol olyan egyszerű és mélységesen nyugodt minden, mint a teremtés után lehetett. Ahol nincs helye az emberi szónak, s ahol nincs másra szüksége a vándornak, mint égő figyelemre. Ahol a változás belülről indul, miközben az ember részévé válik a tájnak. Érzi, mit gondolnak a mozdulatlanságba dermedt kövek, a ringó óriáspáfrányok, s együtt hullámzik a tavak éjfekete vizével. Ez a Felföld, ez Skócia...
A Highland Skócia szíve. A vidék történelme erős várak, véres csaták és Macbeth-i legendák homályába vész. Itt minden kő emlékezik, némán és komoran. Ez a vulkánikus eredetű vidék tűzben született. Bazalt és gabbro tornyai szürkés feketén hirdetik e sokat szenvedett föld vajúdását. A Stirlingi vár ősidőktől fogva Skócia birtoklásának szimbolikus kulcsa. 1297-ben a Forth folyón átívelő Old Bridge-nél ütközött meg William Wallace I. Edvárd angol király rettegett nehéz lovasságával, és győzött. A nagyszerű hőstettnek állít emléket az 1870-ben épült Wallace emlékmű neogótikus tornya, ami kilátó is. Az emlékmű lábainál a skót hős életnagyságú szobra áll, egy oda nem illő ráccsal bekerítve. Arcvonásai tagadhatatlanul Mel Gibson-ra emlékeztetnek, ami bizonyára nem a véletlen műve. Itt forgatták ugyanis a „Rettenthetetlen” (Braveheart) című filmet, melyben érezhető a színész őszinte kötődése a történethez, s ennek hála, a mű egészen jól sikerült. A film jeleneteit felidézve érdemes napnyugtakor végigsétálni a várfalon, elnézni északra, a hegyek hullámosan kéklő végtelenje felé, s akkor megérezzük a messzeség vonzását.
Elő a hátizsákkal!
Régi igazság, hogy az ember akkor ismer meg egy tájat, ha benne él és bejárja vidékeit. Így hát célszerű gyalogszerrel nekivágni Skócia három legnevezetesebb túraútvonalának: a Southern Upland 341, a West Highland Way 153, a Speyside Way pedig 77 kilométer hosszú. Ha a West Highland Way-nek a Felföld legszebb részeit érintő szakaszait választjuk, egy nap alatt négy évszakot is megélhetünk. A hirtelen leszálló ködöt napsütés, szivárvány, és eső követheti, erős nyugati széllel karöltve. A jó minőségű túraöltözet ezért több mint ajánlott. Bemelegítésnek az Orczy-híd és a King's House hotel között vándorlunk. Húsz kilométernyi út és 400 méter szintemelkedés ideális terep magunkba szívni a tőzegmoha-lápokkal borított Rannoch Moor mocsár semmihez sem hasonlítható hangulatát, s először látni egy igazi Loch-ot (tavat). E sejtelmes tájon minden pillanatban koboldok, lápi manók, kékes fényű lidércek felbukkanását várjuk. A túra végén a Buachaille Etive Moor magasodik, melynek pengeéles gerincei komoly feladatot jelentenek a hegymászóknak. Mi beérjük a hegy fantasztikus formakincsének megszemlélésével és legurítunk egy korsó helyi sörspecialitást a King's House hotel pub-jában.
Glencoe: az óriások temetője
Glencoe lenyűgöző tájairól és véres történelméről híres, Charles Dickens egyenesen az „óriások temetőjének nevezte”. 1693. február 17-én királyhű angol katonák itt mészárolták le a MacDonald klán 38 tagját. A gyilkosság előtt Robert Cambell kapitány és 130 zsoldosa tíz napon át vendégeskedett a mit sem sejtő házigazdáknál. Majd egy hideg hajnalon - lábbal tiporva a hagyományos felföldi vendégszeretet törvényeit - válogatás nélkül halomra öldöstek mindenkit: nőket, gyerekeket, öregeket és ágyban fekvő betegeket. A völgy fölött a Three Sisters pompás sziklaalakzata őrködik. A néphit szerint sírva nézték végig a klán pusztulását. Nehéz, meredek de csodaszép út vezet a „nővérek” között a csúcsig, egy sebes sodrású patakmederben. Kőpiramis jelzi, hogy elértük a legmagasabb pontot, ahová minden vándor elhelyezheti a maga kövét, így adva hálát a hegynek, hogy felengedte. Ha szétnézünk, erózió szabdalta smaragdzöld hegyek közé ékelődve hever előttünk Glencoe, míg nyugatra az óceán hullámai keverednek a loch-ok sejtelmes vizével.
Ben Nevis: Az ördögi csúcs
Felföldi utunk Fort William gyönyörű fekvésű városába vezet tovább, mely tökéletes kiindulópont Skócia és a Brit-szigetek legmagasabb csúcsára, az 1 343 méteres Ben Nevis-re. (A település neve még őrzi a múltat, de a III. Vilmos uralkodása alatt épült erődnek mára már nyoma sem maradt.) A Nevis gael nyelven egyébként ördögit, pokolit jelent, s a csúcs bizony rászolgált a nevére: az Északi-sarkról akadálytalanul jutnak el idáig a fagyos szelek, s a hegy falának csapódva könyörtelen hellyé teszik. Telente az Alpok legrátermettebb jégmászói látogatják, itt gyakorolva a „skótolás” idegőrlő technikáját: mivel a sziklát vékony jégréteg fedi, mely jórészt biztosíthatatlan, ezért leheletfinom mozdulatokkal kell egyensúlyozni az őrjöngő szélben. A hegy legendásan nehéz útjai - Point Five, Tower gerinc - minden évben halálos áldozatokat is követelnek.
A hegy azonban jóval biztonságosabb úttal is szolgál: az Old Bridle Path-en keresztül körülbelül 4 órás mászás után mi is elérjük a csúcsot. Igaz, hogy kissé hosszúnak tűnik a botorkálás a 600 métertől stabil felhőalapban, miközben szűnni nem akaró esőt és jégkristályokat vág arcunkba az északi szél. De errefelé minden 10 napból 9 felhős, és bizony hihetetlen ajándék napfényben és szélcsendben üldögélni a csúcson, míg lábunk előtt hevernek a Highland völgyei és tavai. Egy skót lelkész - Sirhugh Munro, aki fanatikus hegymászó is volt - elkészített egy listát, amelyen Skócia összes 900 méternél magasabb hegycsúcsát feltüntette. Összesen 275 darabot számlált meg, s leglelkesebb követőinek határozott célja, hogy életükben legalább egyszer megmásszák valamennyit.
Great Glen: Európa egyik legszebb vízi útja
A Great Glen Inverness és Fort William között húzódó jégkori vetődési árok, mely 400 millió éve keletkezett: a kőzetlemezek megrepedtek és eltávolodtak egymástól, a mélyedéseket pedig víz töltötte ki. A Great Glen négy hatalmas tava közül az egyik a 37 kilométer hosszú: Loch Ness. A tavakat a 19 éven át (1803-1822) épült Kaledóniai-csatorna köti össze. Sokan ezt tartják Európa legszebb vízi útjának, s emiatt igen népszerű kiránduló- és hajózási útvonal. A Fort Augustus-ban lévő „Neptun Lépcsőjét” bárki megtekintheti. Ez a 8 zsilipből álló zseniális mérnöki teljesítmény maradandó élményt nyújt az ide látogatónak. A csatornán átkelve Eilan Donan várkastélyához érünk, ahol egyébként a „Hegylakó” egyik híres jelenetét forgatták. A várat 1912-ben újították fel, és a krónika feljegyezte, hogy 1539-ben három ember sikeresen védte meg egy egész flottányi gályával szemben.
Skye szigete: börtön, tündérzászló és fóka
Skye szigetén, a Belső Hebridák legnagyobbikán az embert biztosan elfogja az időtlenség érzése. Ezen a szigeten minden megtalálható, ami Skócia esszenciája. A MacLeod klán ősi fészke a Dunvegan kastély, melynek három érdekessége van: a börtön, a tündérzászló és a fókák. Ez utóbbiakat motorcsónakról közelebbről is megnézhetjük, de a börtönt nem érdemes kipróbálni. A várúr ugyanis egy 4 méter mély szűk, levegőtlen, sötét lyukba dobatta az ellenségeit. A szerencsétlenek törött végtagokkal, étlen-szomjan fetrengtek az odúban, melynek szellőző járata a kastély nagy szalonjába vezetett, ahonnan ínycsiklandó sültek illata és vidám csevely kínozta a haldoklókat. A tündérzászló a MacLeod-ok ősi öröksége, mely – ha kibontják – háromszor segíti meg a klánt: varázsereje elűzi az ellenséget, az éhséget és gyermekáldást hoz. (Már kétszer kibontották, most egy üveglap alatt várja további sorsát.)
Black Cuillins hegység: tél boszorka gonosz tette
Az Old Man of Storr-i sziklacsoport vulkánikus oszlopai között bolyongva szemeink előtt mesebeli tájak elevenednek meg. A Black Cuillins-hegységet az ősi mítosz szerint a tél boszorkányának gonosz tettei hívták életre: egyszer elrabolta és rabszolgájává tette a tavasz gyönyörű, fiatal hitvesét. A tavasz a nap segítségét kérte, aki tüzes lándzsát hajított az égen menekülő boszorkány felé, de elvétette, és a dárda Skye – akkoriban még sík – földjébe fúródott. A fekete hegyek akkor emelkedtek ki, és mivel a tűzből születtek, télen sokszor nem marad meg rajtuk a hó sem. Lenyűgöző a Kilt Rock tengerbe szakadó bazalt szikláinak szélén állva, s a vízesés zuhogását hallgatva nézni a felkelő napot. A Quiraing félelmetesen bizarr, szélmarta sziklái között kóborolva önkéntelenül is keresünk egy helyet, ahol leülhetünk, és csak hallgatjuk, hogyan borít be mindent a súlyos csend. Azt mondják, aki olyan szerencsés, hogy egy napfényes, tiszta napot tölthet el a Hebridákon, mindörökre beleszeret a táj vad szépségébe.
A Loch Ness-i tó titka
A vidék híressége a Loch Ness-i tó. 565-ben Szent Columba szerzetes legendáriuma arról tudósít, hogy egy szörny megtámadott egy „jámbor lelket”. Az 1930-as években három halász egy hatalmas örvényt észlelt a tóban, mely csaknem felborította csónakjukat. Ekkortájt készült egy híres (de vitatott eredetiségű) fényképfelvétel, melyen egy hosszúnyakú, kis fejű lény bukkan ki a tóból, leginkább egy őskori hüllőre, egy Plesiosaurusra emlékeztetve. Azóta létezésére sok tudományos és áltudományos magyarázat született. Egy amerikai milliomos óriási költséggel rádiólokátoros felderítést is finanszírozott a rejtély feltárására, de meggyőző eredmény nem született. Az eddig talált bizonyítékok meg-tekinthetők a közeli „szörnymúzeumban”. A legfőbb megfigyelő-hely ma is az Urqhart kastély: az öreg torony romos magányából szemlélődve a tó vize elég mély, sötét és titokzatos ahhoz, hogy szárnyat bontson a képzelet.
Egy korty whisky
Felzaklatott lelkiállapotunkra a Glenlivet-i whisky lepárló üzemben tett látogatás csakis csillapítólag hathat. A gyárat 1824-ben George Smith alapította. Mikor megszerezte az engedélyt a legális whiskygyártásra, a környékbeliek roppant irigyek lettek rá. Ezért két pisztolyt vásárolt, hogy alkalomadtán elriassza konkurenciáját. A whisky három fő alkotóeleme ma is a forrásvíz, a maláta árpa és az élesztő. A Glenlivet-i üzemben 300 ezer liter forrásvizet használnak naponta, 5 tonna árpát dolgoznak fel óránként és évi 6 millió liter whisky-t gyártanak. Az élet vizének (a skótok így hívják nemzeti italukat) elkészítése 2-3 hétig tart, utána spanyol cherry-s és amerikai bourbon whisky-s hordókba töltik, ahol minimum 3 évig kell állnia, hogy a nemes nedű átvegye a hordók fájának zamatát. Ami a hordókból elpárolog, azt errefelé az angyalok részének hívják. S bizony ezen a földön – főként néhány pohár csalogató kóstoló után – bizony még azt sem nehéz elképzelni, hogy a fehér ködbe burkolózó égi tünemények időnként földre szállnak egy kis életvízért.