Bámulatos világörökség Jemen fővárosában

Picek a világ 209 országa közül 191-ben járt. Picek feltehetően az a magyar, aki világ legtöbb országába jutott el. Picek a Vista nagyra becsült törzsügyfele csaknem 20 éve. Picek utazásairól a Vista honlapja sorozatot jelentet meg. Ez a 2 részes úti beszámoló is ennek a sorozatnak a része.

Nem kertelek, Jemenben ezúttal csak egy kétnapos tranzitálás erejéig voltam. Dél-Jemenben már jártam korábban, de északon még nem, s így annak is örültem, hogy a röpke rálátásom lehet Jemen fővárosára, Szánaa-ra.  Kedvező a város földrajzi elhelyezkedése egy fennsíkon, amelynek átlagmagassága 2200 méter körül van. Óvárosa méltán az UNESCO világörökség része. Rögtön az elején feltűntek a képeslapokon látott, vályogból vagy téglából épült többszintes épületek, amelyek ablakait fehér színű csipkézetek díszítették. Furcsa, fantasztikus szépségű házak, amelyek egyaránt tanúskodnak a helyi gyökerű hagyományokról és az ottomán birodalomhoz való tartozás hosszú évszázadainak kulturális és építészeti örökségéről.

Bámulatos takhrim ablakok

Az utazási hagyományaimnak megfelelően olcsó szállást foglaltam. Éjszakai érkezésemkor a hotelem fogadóterében 8-10 fiatalember is fogadott volna engem, ha éppen nem aludtak volna édesdeden, kellően összegömbölyödve. Néhányan közülük azért feltápászkodtak gyorsan és elintézték regisztrálásomat. Aztán már csak azt furcsállottam, hogy a szobáknak helyet adó épületszárnyba a belépés csak egy kb. 1 méter magas ajtón keresztül történhetett. Így gyakorlatilag négykézlábra kellett ereszkednem, hogy eljuthassak a szobámhoz. A fürdőszoba ajtaján angol fordításban érdekes eligazítást olvastam. Ebben arra kérik a turistát, hogy az ország iszlám volta miatt tiszteljék meg a helybélieket és ne vetkőzzenek nyitott ablak mellett, hanem mindig húzzák el a függönyt. Vajon a felszólítás hátterében az áll-e, hogy korábban sok volt az ablakokban pucérkodó turista, vagy a környéken volt-e sok a kukkoló – kérdeztem magamtól.

A terebélyes óváros kellős közepén volt a szállodám. Az egyik recepciós elmondta nekem, hogy a városban teljesen biztonságosan sétálhatok, mert itt még nincs súlyos utcai bűnözés. El is indultam kővel szépen burkolt utcácskákon, sikátorokon a felfedezésre. Aprólékosabban kezdtem el tanulmányozni az épületeket, melyek közül vannak 400-500 évesek is. A legfeltűnőbb az volt, hogy az ablakok nincsenek olyan szigorú rendben, ahogy azt Európában megszoktuk. Mégis harmonizálva díszítették a homlokzatot, gyönyörűen meszelt keretekkel és csillogó, úgynevezett takhrim ablakokkal. Némelyik előtt csodaszépen faragott zsaluzat nyílt. Olyan is volt, amelyik kidomborodva azt tette lehetővé, hogy a mögötte álló oldalra is ki tudjon kukucskálni.

A hölgyek – nyilván meghatározott kortól – fekete burkát viseltek. Az idősebb asszonyok burkája nem fekete volt, hanem látványosan tarka. Örömmel fedeztem fel, hogy nyugodtan lehet helyieket fotózni, avagy levideózni, mert nem tiltakoznak, sőt örülnek neki. A traccsoló öregasszonyokat sem zavarta  kamerám kíváncsisága. A nők esetében persze a portré csak a szempárokból állt. A férfiak az arab világban megszokott kaftán tetején szinte valamennyien zakót viseltek. Furcsa volt nekem ez a kettősség: a régi és az új teljes keveredése. Zegzugos sikátorokon keresztül jutottam el egy piachoz. Hatalmas volt a hangzavar, az árusok harsány ordibálással kínálgatták a portékájukat. A piacon sok szép díszes ruhát is árultak, de volt sok kínai bóvli is. A házak ajtaján jellemzően vannak kopogtatók. Sejteni lehet, hogy errefelé ezek használata teljesen megszokott manapság is.

Váratlan vendég

Háztetőről is akartam felvételeket készíteni, és ennek köszönhetően jutottam be egy helyi család otthonába. A szobában kerevetek voltak, a földet vastag szőnyeg díszítette. Amúgy rendetlenség uralkodott. Nyilván miattam a háziak elkezdtek gyorsan rendet tenni. Természetesen kínáltak nekem kávét is meg teát is. Egyedül a mennyezetről lógó neonvilágítás nem illett nekem ebbe a miliőbe. Jemenben a férfiaknál gyakori a tőr viselése. Felfigyeltem arra, hogy a tok kunkora csupán díszítés, mert a tőrök maguk általában alig íveltek. Mivel a városban több helyen láttam köszörűsöket, hát azt gondoltam, hogy a férfiak a tört nem csak díszként hordják, hanem praktikusan is használhatják. Péntek volt aznap, és az emberek némileg kicsípték magukat. Főleg a gyerekeket öltöztették szép színes ruhácskákba.

A továbbiakban autóval folytatódott a város külső részeinek felfedezése. Az út mentén kis kovácsműhelyekben a fújtató javában működött, kalapálták a bádoglemezeket, rakosgatták a gyümölcsöket, a takács pedig szőtt egy kézi szövőszéken. Pezsgett mindenütt az élet. Sanaatól kb. 15 kilométer távolságban, egy völgyben jutottunk el oázisszerű környezetben egy sziklához, amelynek tetejét teljesen elfoglalta egy Jemenben nagy becsben tartott palota, a Dar-al-Hadzsar. Nem valami réges-régi építmény, hiszen a Jahja nevű imám a múlt század harmincas éveiben építette a palotát nyári rezidenciának. Az imám azokban az időkben gyakorlatilag a modern Jemen valamiféle államalapítójának számított, de nem uralkodóként, hanem egyfajta közösségi vezetőként. Volt oka rengeteg szobás palotát emeltetni, hiszen csak saját gyerekből is 14-el büszkélkedhetett.

A pazar épület szinte a sziklából kinőve emelkedik ki méltóságteljesen a környezetéből. Ünnepnap lévén pezsgett az élet a környéken. Ez a helybélieknek egyfajta kirándulóhely. Külföldi turista rajtam kívül egyáltalán nem volt, amit külön nagyon élveztem. Fényképezőgépemmel bőszen próbáltam elcsípni érdekes tekinteteket. A burka mögé rejtett arcokból a keskeny nyíláson keresztül szikrázóan villogtak a fekete szemek. Az imám palotája a rendkívül izgalmas jemeni építkezés jellegzetességeinek egyfajta példatára. A műemléképület maga tele volt fogadótermekkel. Gyönyörű szép míves ablakok világították be. Az itteni építészet egyik csodálatos eleme, hogy az ablakokat nem a praktikus és szokásos módon, hanem gyönyörűséges ívekkel alakították ki és a felületek színes üvegei ezerféle pászmában világították meg a belsőt. A fehérre meszelt falakon kaleidoszkópszerűen jelent meg az áldott napfény. A szobák, köztük a meditációs helyiségek korhűen voltak berendezve. Megállapítottam, hogy az imám fantasztikus helyre építkezett és bizonyosan nem volt célja, hogy lakhelye észrevétlenül olvadjon be a természeti környezetbe. A palota – ahogy az máshol a világon is természetes – hivalkodásra és lenyűgözésre lett teremtve.