Mesevilág a hegyek között - Bled, Szlovénia
Beküldő: Vista 2015-06-10 16:47:00
Bled városa a Júlia-alpok szomszédságában rejtőzik, egy igazi mesevilág. A város büszkesége a Bledi-tó, közepén a kis szigettel, ami otthont ad a Mária Mennybemenetele templomnak. Utazónk, Krisz a Vista jóvoltából látogatta meg Bledet és a tavon közlekedő híres pletnákat egy átutazása alkalmával. Lássuk, milyen élményekkel tért haza a szlovéniai kitérő után!
Reggel egészen korán, 6 órakor indultunk Budapestről, így kicsit bágyadtan vágtunk neki az útnak a szlovéniai Bledbe - szerencsére később el is felejtettük, hogy fáradtnak kellene lennünk. A szép magyar tájak után hamarosan elkezdtek sűrűsödni a magaslatok körülöttünk – gyönyörű hegyek emelkedtek mindenfelé. Nekem kifejezetten tetszenek az ilyen természeti szépségek, ezért különösen megindító volt a felhőbe burkolózó havasok és a naptól csillogó gleccsermaradékok látványa. Az autópályán haladva sok-sok alagúton át vezetett az utunk, így igazán üdítő élmény volt az utolsó sötétségből előbukkanva megpillantani a kisvárost körülölelő alpesi csúcsokat.
Elsőként elfoglaltuk a szállásunkat, ami a Bledi-tótól csak nem messze található Hotel Krim*** volt. Mikor a szállásról leértünk a tópartra, elámultunk a táj szépségén és a magányosan álló szigeten a kis templommal... ezt látni kell! Egy kép sem adja vissza azt a csodálatos, meseszerű látványt. Mivel hosszú volt az út, már alig vártuk az ebédet, amit végül a jellegzetes bledi csónakok, a pletnák kikötője mellett álló Vila Preseren étteremben költöttünk el.
Az étteremben kezdésnek egy nagyon furcsa spenótlevest ettünk, aztán egy nagy adag grillezett pulykamellet, ami meglepően omlós volt. A pulykamell egyébként nagyon enyhén volt fűszerezve, és ez igaz volt a többi ételre is, amit Bledben ettünk – úgy látszik, a szlovének nem főznek annyira fűszeresen, mint amit itthon megszoktunk. A desszert pedig természetesen a híres bledi krémes volt, aminek az íze leginkább a madártejhez hasonlított (imádtam), a tetején pedig egy tonna porcukor volt, amit inkább lekotortunk. Az ebédet csak két dolog árnyékolta be – az egyik éppen az árnyék hiánya volt, a másik pedig a hatalmas lódarazsak zümmögése, amik egy közeli fáról jártak oda falatozni. Üdítő színfolt volt azonban a turistákon szocializálódott verebek jelenléte, amik nagyon bátran, majdhogynem a kezünkből ették a kenyeret – az ebéd végeztével pedig csapatostul betámadták az asztal környékét.
Jóllakottan szálltunk be a bérelt pletnánkba, hogy átcsónakázzunk a tó közepén található kis szigetre és megcsodálhassuk a Mária mennybemenetele templomot. A bledi tavon tilos motoros csónakkal közlekedni, így a pletna is kézi hajtású, a csónak végében álló csónakos hajtja két hosszú evezővel – nem irigyeltük a marcona férfit, aki kitartóan húzta az evezőket oda-vissza egymás után a nagy melegben. Körülbelül 20-25 perc alatt ért át a pletna a szigetre, a be- és a kiszállás folyamata pedig külön élmény volt. Beszálláskor az emberek egymás után ülhetnek le, egyik és másik oldalra, különben felborul a csónak – kiszálláskor ugyanez, csak fordított sorrendben. Figyelem, hölgyek-urak, nem árt felkészülni, hogy a pletnás nem lesz tekintettel a testsúlyunkra! Garantáltan át fog ültetni, ha a csónak egyensúlya a tét…
A szigeten felcaplattunk az emelkedőn a templomhoz, közben megnéztük a 99 fokú lépcsőt, amin a babona szerint az ott házasodó vőlegényeknek kell felcipelnie a menyasszonyt, ha boldog házaséletet szeretnének. Újabb testsúly vonzatú probléma – úgy látszik, Bledben ez hagyomány... A templomba a belépő egyébiránt 6 euro, ami csak akkor éri meg, ha mindenképpen harangot kongatnánk (elvileg valóra válik egy kívánságunk), az épület belülről nem kiemelkedően szép, kicsit el is van hanyagolva. Én kihagytam a kongatást, nem vagyok babonás alkat, de többen biztosan élvezték, mivel a harang folyamatosan kongott, amíg ott voltunk.
A templom körbejárása után visszasétáltunk a pletnákhoz és indultunk is vissza a partra. A csónakban megtudtam, hogy van a közelben több programlehetőség is, pl. a közeli hegyen lehet bobozni, vagy bérelhető bicikli a környék bejárásához. A tó körbesétálható kb. egy óra alatt, ezt talán érdemes is megtenni, mert nagyon szép a környezet. Nem messze van a Vintgar-szurdok, ami sokak szerint szintén fantasztikus látnivaló. Mi azonban inkább felkerekedtünk és felmentünk a bledi várba. Kár is lett volna kihagyni…
A vár csodás panorámát nyújt a tóról, a városról és a környező hegyekről is. A benne található múzeum nem volt túl érdekfeszítő - unalmas és kicsi. Legyen azonban napsütéses vagy felhős idő, mindenképpen gyönyörű fotókat lehet a várból készíteni, a magasságokat kedvelők pedig kiélhetik magukat, mikor letekintenek a hangyányinak tűnő emberekre odalent a tóparton.
A várból viszonylag hamar vissza is indultunk a szállásra, ahol már várt a bőséges svédasztalos vacsora, a nekem kifejezetten kellemes szlovén sörrel (Union), és az esti nyüzsgéssel. Jóleső fáradtság volt rajtunk, de fel se tűnt, hogy hajnali 4-kor keltünk az indulás miatt, olyan tartalmas volt a napunk Bledben - kellemes élményekkel és a még szemünk előtt lebegő gyönyörű panorámával hajtottuk álomra a fejünket, hogy másnap kipihenten induljunk tovább fő úti célunk, Horvátország felé.
