Comói-tó: fly and drive utazás az észak-olasz környéken

Az észak-olasz tavak közül a Comói-tó tán legjobban azzal tűnik ki, hogy igazán méltóságteljesen és líraian szép. E sorok írója ismerősök beszámolói és olvasmányok alapján, nagy reményekkel indult útnak párjával. Az úti beszámoló végkövetkeztetését már megismerhetik itt a legelején: BEJÖTT!

Utazás Milánóba

Megtakarítva a hosszú, időt raboló és fáradtságos, monoton autópályás közlekedést igazán jutányos áron repültünk Milánóba. Persze a várost nem hagytuk ki, ha már repülőterére érkeztünk, de nem is hagytunk rá sok időt. (Hisz már jártunk ott régebben.) A Duomo, azaz a milánói dóm persze kihagyhatatlan, és míves tornyai lenyűgözők. Őszintén azonban nekünk a legjobban a régi, tán a harmincas-negyvenes évekből itt maradt villamosok tetszettek. A Scala színházába napközben sikerült bejutni, és megérinti persze a látogatót a múlt nagy dicsőségeinek levegője, de azért azt határozottan megállapítottuk magunknak, hogy a pesti Operaház belül is, de főként kívülről sokkalta szebb! Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját most nem láttuk. Hetekkel előre kell még otthonról foglalni belépést. Ezt érdemes nem elfelejteni a tervezéskor.

Comói-tó: Fly and drive

Az általunk annyiszor élvezett fly and drive formula szerint, de a város villámlátogatását (1 nap, egy éjszaka) követően elbuszoztunk a repülőtérre és ott vettük fel a bérelt autót. A Comói-tóhoz egy óra alatt el lehet jutni, de lehetőleg nem péntek délután, amikor sok milánói igyekszik oda autóval. A tó egyik, Milánóhoz legközelebb eső városában, Lecco-ban béreltünk szobát egy kis, modern, gusztusos hotelben. Innen kiindulva jártuk be és körbe két nap alatt a tavat.

Észak-olasz tóvidék

A tó az alakzata, kanyarulatai, szögei miatt igazán fenséges. Azonban ha csak ezt nyújtotta volna, akkor az talán kevésnek bizonyult volna. A pluszt elsősorban az alpesi hegyvonulatok háttere jelentette. Április végén a csúcsok táján látványosan és egyben bájosan világítottak a hó fedte foltok. Körbejártuk a tavat, és szinte minden pontjáról adódtak látványként természeti szépségek. Az utazás hétköznapokra való időzítésének köszönhetően zavartalanul lehetett élvezni az idillt, ebben az álomszerű kis világban.

Látványos környék

Varennában felgyalogoltunk egy várromhoz, hogy felülről, dombtetőről csodáljuk meg a tónak talán a legpompázatosabb övezetét, valamennyire a közepét, ahol a tónyúlványok előkelően találkoznak. Az autózást amúgy sem ártott megszakítani egy kis egészséges testmozgással. Varennából kishajón mentünk át a Comói-tó legjobban sztárolt városkájához, Bellagio-hoz. Hétköznap ide vagy oda, itt aztán mindig van turista tömeg. De legalább a hétvégéhez képest elviselhető mértékben. Bellagio valóban látványos. A mi ízlésvilágunk szerint egyfajta operettes díszlethely, elegánsan bazári. Megtaláltuk Liszt Ferenc emléktábláját is, amelynek szövegéből önmagában bizony nem derül ki semmi a magyar vonatkozásáról. De kár. Bellagioból visszahajóztunk a diszkrétebb, és aranyosabb Varennába. Jó is az autózást megszakítani hajókázással, mert a tópartot a víz felöl is látni kell.

Túra a Comói-tó körül

A tavat érdemes körbejárni autóval, de nem érdemes semmiképpen minden településnél megállni. Az autóból nagyjából felmérhető egy-egy település látványértéke. (Megállás nélkül – ki tenne ilyen hülyeséget? – tán 4-5 óra alatt lehet körbe autózni a tavat, persze a csúcsforgalom hiányában.) Mi az alábbi helyeken álltunk meg, és azt gondoljuk, hogy okosan szelektáltunk: A nyugati partszakaszon kis pihenőt megér Domaso, picit több időt Gravedona. Déli irányban a legkellemesebb hely Menaggio, és ott mindenképpen érdemes egy órácskát elidőzni. Cadenabbia inkább amiatt érdekes, mert itt fenséges régi, elegáns hotelek vannak, és lehet valamit érzékelni abból, hogy a száz évvel ezelőtti időkben hol pihengettek európai előkelőségek.

Comó város

Celebközpontú világunkban persze sokakat izgat, hogy milyen lehet az a villa, amit George Clooney birtokol. Mi nem láttuk a villát, de áthajtottunk – a főútról letérve egy kisebb útra - azon a négy kis településen (Láglio, Soldino és Carate-Urio, Pangino), amelynek egyikében van a birtok. Persze vérig voltunk sértve, hogy George (avagy miként mi maguk között neveztük: Gyuri bácsi) nem állt Láglio faluban az utca szélén integetve, hogy mutassa nekünk az utat a vityillójához, kávézgatásra invitálva. Azért legalább ellenőriztük, hogy jó közvetlen környéket választott-e. Jelentjük: jót, és főként diszkrétet. Láglio és a vele szomszédos pár településen nincs semmi felhajtás az utcákon. Nincsenek éttermek, bárok, boltok. Magas, komor, futónövényzettel nyersen befuttatott falak mögött sejthetően olyan villák vannak, amelyeknek a tulajdonosai kellő kiszolgálást kapnak ahhoz, hogy ne kelljen túl gyakran a kíváncsi szemek előtt forgolódni nyilvános helyeken. Gyuri bácsi tehát ügyesen védi magát a paparazziktól. (Tudják amúgy, hogy a paparazzo szó honnan származik? Fellini Édes élet című filmjében a sztárokra vadászó fotós neve volt Paparazzo.) A tó meglátogatásának méltó zárása volt a Comó város melletti dombtetőre (Brunate) menetel siklóval. Innen érdekesebb Comó, mint lent az utcáin.

A Comói-tóvidék gasztronómiai kínálata

E sorok írója haspárti, s így az úti beszámoló nem végződhet mással, mint a gasztronómiai vonatkozásokkal. A tó menti településeken persze számtalan vendéglő és bár van. Az olaszoknál a pizzákat, meg a tésztaféléket vacsoránál követhetik a második ételek (secondi plati). Na már most azt javasoljuk, hogy a magyar élvezze ki azt, amit az olaszok tényleg jól csinálnak, és az inkább a pizza, meg a tészták. Ezek a főételek nem nagy számok egy magyarnak. Édességek dolgában a választék elég egysíkú. Érdemes egyszerűen itt is a legjobbat tenni: választani egy olyan fagyizót, ahol a fagyik színei természetesnek tűnnek. Ebben a műfajban lehet, hogy tényleg verhetetlenek.