Toronto – a változatosság gyönyörködtet

Amíg nem láttam saját szemmel, Torontóról mindig az a leegyszerűsített feltételezés élt bennem, hogy túl nagy és jellegében egyhangú ahhoz, hogy turistaként kellemesnek érezhessem. A személyes tapasztalat jócskán rácáfolt erre olyannyira, hogy kifejezetten megszerettem ezt a monumentális és mégis emberi léptékű nagyvárost. 

Egy-két nap alatt nem lehet Torontót felfedezni, mert csakis a sokféle eltérő élményből állítható össze lenyűgözően színes összképe. A látogató számára az rögtön kiderül, hogy Torontó nagy mérete nem ijesztő, hanem éppenséggel tágasságot, jó, sőt tiszta levegőt jelent. A másik gyors megállapítás az, hogy rendkívül változatos, multikulturális hely, főleg más kanadai városokhoz képest. Imádom New Yorkot, de valamiért Torontóban kellemesebbnek éreztem a sokféle fajtájú, nemzetiségű ember együttélését. Manapság az utazókat kiemelten foglalkoztatja a biztonsági tényező. A közel 3 milliós Torontó lényegében nulla rizikós és amúgy is szuper a közbiztonság, késő este bárhol a legnagyobb nyugalomban lehet járkálni, semmiféle fenyegetettséget nem érez az ember, nem kell a hasamhoz szorítani a táskámat. Az éjszakai élet elképesztően pezsgő és elengedhetjük magunkat benne bármiféle veszélyérzet nélkül.  Torontó a bűnügyi statisztikák összehasonlítása alapján egész Észak-Amerika legjobb közbiztonságú városa. Az erőszakos bűncselekmények aránya nagyon kicsi.

Bevallom, haspók vagyok és a nevezetességekre ezért térek ki csakis az étkezéssel kapcsolatos élmények ecsetelése után. Torontóban hétezer étterem van és a nemzeti konyhák sokfélesége valósággal elszédített és folyton étlapok mustrálására kényszerített. A világ konyhái idejöttek seregszemlére és itt is maradtak. A St. Lawrence piacon ínycsiklandóak az illatok, bódítanak a szagok és elkápráztató a színek kavalkádja. A központban az Eaton Centre Mall bevásárlóközpontban az Urban Eatery Food Court étkező részleghez kétszer is visszatértem, amikor nem akartam időigényesen és költségesen étteremben enni. A food court választéka letaglózott, és nehézzé tette a döntést arról, hogy mit egyek.

Torontóban rengeteg a felhőkarcoló, nagyon modern város, és szerencsére rengeteg az ízlésesen, fantáziadúsan megtervezett építmény, s így nem érzi a látogató az egészet lélektelennek, monotonnak. Naná, hogy a turista felmegy az 553 méter magas CN Tower (torony) kilátó részébe, hogy jó pozícióból mustrálhassa a felhőkarcolós Torontó dimenzióját. Különlegesen izgalmas lépkedni az üvegfolyosón (Glass Floor), és fél kilométer mélységre lenézni. Az üvegpaloták, toronyépületek világából van mód kilépni: mind a múltba, mind a természetbe. A Distillery Historic District egy műemlék negyed, ami profin van kialakítva és karbantartva. Azt olvastam, hogy rengeteg filmet forgatnak itt, annyira hiteles a 19. század végi utcaképe. A városban sok helyen a felhőkarcolók egy részének ridegségét kellően ellensúlyozzák a fákkal teli, roppan hangulatos lakónegyedek. Torontóban a környezetvédelemről nemcsak beszélnek, konferenciáznak. A parkok révén – mint pl. a High Park és a Toronto Island Park – nem csak a nagyváros tüdeje tisztul, hanem a miénk is, bár a városközpontban sem éreztem szennyesnek a levegőt. Az Ontario-tó olyan nagynak hat, hogy Torontót akár részben valami tengerparti városnak is érezheti, a sok sirállyal, kanadai ludakkal.

Azt azért el kell árulnom, hogy a hétköznapi csúcsidőkben a központi negyedekben az autós forgalom, a metrózás a nagy tömeg miatt riasztó. De hát a turista megteheti, hogy a napi programjával kikerülje a kritikus napszakokban a tömegközlekedést. Az egyik legkellemesebb program este kimenni a kikötői sétáló övezetbe, a Harbour Front-ra. A nyüzsgés bámulatos, mint ahogy negatív értelemben az a rengeteg vendéglátóhelyen a magas árfekvés. Ha a torontói helyiek átlagos jövedelméről némi információt kapunk (én az ismerősök révén kaptam), akkor nem csodálkozik a turista, hogy a magyar pénztárcának esetleg problematikus drágaság viszonylagos. Torontó változatosságát csak úgy lehet igazán felértékelni, ha szánunk időt néhány nem központi negyed meglátogatására. Ha a felső középosztályi miliőt akarunk látni, akkor irány Yorkville, ahol az úgynevezett Mink Mile-on vásárolnak, étkeznek a legjobban eleresztettek.  Bohém és/vagy etnikailag érdekes negyedek: a Queen West, és a kinai negyed (Chinatown), valamint egyik kedvenc környékem, a fölöttébb fotogén Kensington Market.  Az Annexe negyed diákos, a Koreatown egy mini Korea, és New Yorkhoz hasonlóan itt is van Little Italy, azaz kis Olaszország.  

Kanadát és vele Torontót is sokan elkönyvelik hideg céliránynak. Egyrészt az itteni tél nem igazán hidegebb, mint a magyarországi, másrészt nyugodtan lehet nyárra, kora őszre időzíteni az odautazást. Nincs túl meleg (22-27 fok), ráadásul ilyenkor van arrafelé a legkevesebb csapadék.

Válogass kedvedre Toronto ajánlataink között!