Új-Zéland

ÚJ-ZÉLAND

A ritka természeti szépségek: a gleccserek, gyors folyók, tiszta, mély tavak, és a sziszegõ gejzírek országa. Találhatunk itt érintetlen erdõségeket, hosszú, elhagyatott partokat, amelyeket változatos élõvilág szinesít. Számos érdekes szabadtéri sportnak hódolhatnak a kalandvágyók: túrázás, síelés, raftingolás, bungee-jumping. Együtt úszhatunk a delfinekkel, újszülött bárányokkal játszhatunk, nézhetünk bálnákat is. Ez a terület a maori és az európai kultúra olvasztótégelye, mely szerencsés ötvözete lett a segítõkész és rendkívül barátságos embereknek.

Országnév: Új-Zéland
Népesség: 3 819 762 fõ
Kiterjedés: 268 680 km2
Fõváros: Wellington
Lakosság: fehér (78%), maori (10%), polinéz, kínai, indiai
Hivatalos nyelv: angol.
Vallás: protestáns (63%), római katolikus (15%).
Idõeltolódás: +11 óra.
Pénznem: új-zélandi dollár. 1 NZD = 100 cent. A legfontosabb valutákat általában mindenhol váltják, az utazási csekkeket és a nemzetközi hitelkártyákat általában elfogadják. A belföldi és külföldi fizetõeszközök be- és kivitele nem korlátozott. 10 000 NZD vagy ennek megfelelõ külföldi valuta felett bevallási kötelezettség van.
Vízum: vízum nem szükséges. Az útlevélnek a hazautazástól számított további 3 hónapig érvényesnek kell lennie.
Kilépési illeték: 20 NZD-t kell fizetni az ország elhagyásakor a repülõtéren.
Egészségügyi elõírások: kötelezõ védõoltás nincs. Mindennemû nyers élelmiszer, mezõgazdasági termék országba való bevitele tilos. Csak palackozott víz fogyasztása javasolt.
Idõjárás: trópusi - óceáni. Esõs idõszak novembertõl márciusig.
Fekvésének köszönhetõen a nyugati szél a domináns, a könnyû nyári szellõtõl a háztetõket szaggató orkánig. A Déli-szigeten a Déli-Alpok vízválasztó hegységként mûködik, a tõle keletre fekvõ területek szárazak, a nyugatiak erõsen csapadékosak. Az északi szigeten a délitõl eltérõ geológiai jellemzõk miatt nem állítható fel ilyen szabály. Klímája inkább óceáni, mint kontinentális, az északi részeken trópusi jellemzõkkel.
Közlekedés: balra tarts (jobb kormányos autók).
A látogatók többsége repülõvel érkezik. Három nemzetközi repülõtéren landolhatunk: Auckland, Wellington és Christchurch.
Az ország két belföldi légitársasága az Air New-Zealand és az Ansett New-Zealand. Ezenkívül néhány kisebb légitársaság is indít járatokat, így az ország minden pontját elérhetjük repülõvel.
A buszhálózat is kiterjedt. Az Északi-szigeten mûködõ két legfontosabb vállalat az InterCity és Newmans, délen szintén az InterCity és a Cook Landline. A járatok rendszeresek, de sajnos gyakran lassúak és drágák. Jó ötlet kisebb busztársaságokat választani.
Kevés a vasútpálya, így a mozgástér is kicsi, amit a vasút biztosít. Ha van rá lehetõségünk, hogy célpontunkat vonattal közelítsük meg, érdemes ezt választani, hiszen a jegy olcsóbb is lehet, mint a busz, a vonatok pedig gyorsak és kényelmesek.
Az autóbérlés nem túl drága, az úthálózat kitûnõ (a bal oldalon vezetnek). A motorbiciklik, lakóautók kölcsönzése is népszerû, gazdaságos. A kerékpárosok paradicsomának is nevezik.
Számos helyen verhetünk sátrat, vagy találhatunk olcsóbb szállást.

Történelem:
Az elsõ európaiak egy holland hajóról pillantották meg az Északi-sziget partjait. Mit sem sejtve partra is szállt egy csónaknyi tengerész. De pechjük volt, ugyanis õk lettek az aznapi vacsora a helyi bennszülöttek asztalán. Ez a húsbavágó kaland egy idõre elbátortalanította az európai hajósokat. James Cook kapitány volt a következõ, aki immár angol zászló alatt kikötött a szigeten és rögtön angol felségterületnek is nyilvánította azt. A sziget csak lassan népesült be. Részben azért, mert nagyon távol volt Európától, részben, mert az angolok el voltak foglalva Ausztráliával. A szigeteken élõ maorik kezdetben ellenségesen fogadták a "betolakodókat", de aztán megbarátkoztak velük. 1836-ban érkezett egy James Busby nevû brit alattvaló, aki azt a feladatot kapta királyától, hogy próbálja meg kolóniává szervezni a területet. Az új gyarmat egészen addig nem került reflektorfénybe, míg egy vállalkozó kedvû francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy megvédi õket a betolakodó angoloktól. Ez persze nem tetszett franciahon õsellenségének, Angliának, ezért 1840-ben egy Hobson nevû kapitányt küldtek és kinevezték õt az új föld kormányzójának. Hobsonnak elõször azonban ki kellett egyeznie a maorikkal. Busby-t kérte meg a közvetítõ szerepre. Ezzel el is érkeztünk a Waitangi szerzõdéshez. Ebben a szerzõdésben Anglia biztosította a bennszülötteket a védelemrõl, cserébe viszont kötelezte õket földjeik egy részének eladására. A szerzõdést kétnapi vita után elfogadták, ám a maorik, úgy tûnik, máig nem egységesek a szerzõdést illetõen. Érdekesség, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ebbõl kifolyólag az angolok írták le úgy, ahogy azt hallották.
Az angolok szép lassan benépesítették a szigeteket, pontosabban igazából a birkáik tették ezt. Új-Zéland 1947-ben vált teljesen függetlenné az angol oroszlántól. Ma az egyetlen kapcsolódási pont az Egyesült Királysággal a Fokormányzó kinevezésében van. Ez a pozíció kb. az államelnöki posztnak felel meg, tehát inkább reprezentatív jellegû. A szabadon választott új-zélandi miniszterelnök tesz javaslatot a fokormányzó személyére és az angol uralkodónak jóvá kell azt hagynia.Ettol függetlenül az angol királynõ képe látható minden helyi pénzen, csupán megszokásból.

Elektromosság: 240 V. A konnektorok típusa a magyarországitól eltérõ. Átalakító szükséges.

Ünnepek, rendezvények:
Waitangi Nap (febr.6.). A Summer City Programme kulturális eseménysorozat január és február között Wellingtonban kerül megrendezésre. A Marlborough Food and Wine Festival-t Blenheim-ben február második hetében tartják. A Nemzetközi Mûvészeti Fesztivált minden páros év februárjában rendezik meg Wellingtonban, ami egy teljes hónapig tart.

Sportolási lehetõségek:
Az extrémsportok kedvelõi jobb helyre nem is utazhatnának. Kis ízelítõ a lehetõségekbõl: bungee jumping, ejtõernyõzés, hegyi biciklitúrák, síelés, lovaglás, sziklamászás, rafting, kenuzás, kajakozás, szörfözés, búvárkodás. Több ezer kilométeres jelzett túraútvonalak is várnak ránk.

Fõbb látnivalók:

Wellington
Az ország fõvárosa. Az Északi-sziget déli csücskében, egy védett öbölben található. Élettel teli, pezsgõ város, kulturális és mûvészeti fesztiválok sora követi egymást. Említésre méltó épületek: Beehive, a régi Parlament, a Nemzeti Könyvtár és a Katherine Mansfield Memorials. Találunk itt ezen kívül múzeumot, állatkertet és történelmi látnivalókat is.

Auckland
Új-Zéland legnagyobb városa, 1 002 000 lakóval. Látnivalók: Auckland Múzeum, amely a maori emlékek gazdag tárháza, valamint a Kelly Tarlton's Underwater World & Antarctic Encounter.

Otago
A területnek három fontos pontja van. Qeenstown, amely a Wakatipu-tó csücskében egy gleccservölgyben található, izgalmas lehetõségekkel várja a hátborzongató sportok szerelmeseit. A Fiordland Nemzeti Park ösvényeivel biztosít túrázásra alkalmas területet, az Otago-félsziget pedig az ökoturizmus egyik fellegvára, nagy kiterjedésû vadonjaival.

Northland
A maori és a pakeha kultúra bölcsõje, és az elsõ bálnavadász település is egyben. Számos érdekes múzeumot, káprázatosan világos partokat, és színes víz alatti élõvilágot is megcsodálhatunk itt.