Vágtázó vizek szerelmesei - Rafting hétvége Ausztriában
Beküldő: Vista 2010-05-25 10:53:00
Végy egy zúgókkal és sziklákkal tarkított, örvénylő hegyi folyót, egy speciális anyagból készült, biztonságos gumicsónakot, és néhány vakmerő, adrenalin-felesleggel rendelkező embert. Ha mindez együtt van, máris indulhat a nyár egyik legnépszerűbb szabadidős elfoglaltsága, a rafting, más néven vadvízi evezés.
Utazás a rafting hétvégére
Budapesttől 4-5 órás autózással jutunk el az ausztriai Steiermark szívébe, Wildalpenbe, a hegyek között rohanó Salza folyó partjára. Útközben igyekszünk elképzelni, de igazából nem tudjuk, hogy mi vár ránk. A nálunk tapasztaltabbak sokat sejtetően mosolyognak, nem mesélnek, nem ijesztgetnek feleslegesen senkit.
Érkezés
Miután leparkoltunk a szálláson, az utazási iroda saját csónakházában öltjük magunkra a neoprén kezeslábasokat, majd mikrobusszal visznek el bennünket arra a partszakaszra, ahol vízre szállunk. Itt öltjük magunkra a mentőmellényt, a védősisakot, választunk evezőt és csónakot, és itt kapjuk a végső információkat is.
Indul a rafting kaland
Aztán nekivágunk: akárcsak a bungee jumpingnál, itt sincs visszaút – a sodrás magával ragad. Az egyébként kényelmes kétszemélyes csónakban egy idő után kissé kényelmetlenné válik az ülés: magunk alá húzott lábunk visszafeszített lábfejének inai sajogni kezdenek. A navigálás viszont meglepően könnyen megy: ehhez persze kell némi síkvízi kenus tapasztalat, az összehangolt evezés és a túravezetők segítő jelenléte. A nagyobb zúgók előtt bevárjuk egymást, ilyenkor elmondják-megmutatják, a vízlépcsőnek pontosan melyik részén kell áthaladnunk, lendületből, hogy mi uraljuk az áramlást, és ne az minket. Mámorító érzés egyenesben tartani a hajót, meglovagolni a hullámokat, amelyektől csupán egyetlen vékony, ám annál ellenállóbb műanyag-vászon réteg választ el bennünket. Testünkkel szinte érezzük a meder egyenetlenségeit, az áramlás változó sebességét. Borús, hűvös idő van, mégsem fázunk: fűt az adrenalin. Körülöttünk védősisakos, állig vízhatlan ruhába öltözött túravezetők cirkálnak s kajakjaikon, mi pedig két izgalmasabb szakasz, a koncentrálások szünetében igyekszünk a környező festői tájat is szemügyre venni.
Raftingolás aranyszabályai
Második nap végén már ragyogóan süt a nap, melegünk is van a neoprén öltözékben. Mégsem válunk meg tőle, hiszen bármikor fennállhat a veszély, hogy közelebbről is megismerkedünk a 4-5 fokos folyóvízzel, amit a környező hegyek olvadó gleccserjege táplál, igaz, már tudjuk, mire vigyázzunk: ha veszélyben van az egyensúly, előre kell hajolnunk, szinte a csónakba kell hasalnunk, hogy ezzel is csökkentsük a jármű instabilitását. A víz által alámosott sziklafalat is el kell kerülnünk, nehogy az áramlás beszorítson alájuk. Ha pedig víz fölé nyúló faágak kerülnek az utunkba, nem szabd beléjük kapaszkodnunk, mert kiemelnek a csónakból.
Kaland a kalandban
Aztán kaland következik a kalandban. Kikötünk egy régi híd csonkja tövében, ami 5-6 méter magasan nyúlik a víz fölé. A bátrabbak innen ugranak be a habokba, hogy aztán erejük megfeszítésével igyekezzenek mielőbb partot érni. Egy másik pihenőhelynél két ember „úszik” el mellettünk. Úszik, mint az áradás által elsodort faágak: mintha egy láthatatlan, víz alatti autóban ülnének egymás mellett, arccal a folyás irányába, a víztől csak a fejük és a lábfejük látszik ki. Máig sem tudom, hogy önként választott fürdő, vagy egy borulás következményének voltunk szemtanúi.