Ciprusok és olajfák szigete

Korfu szigetén minden megtalálható, ami Görögországban rabul ejti a látogatót. Homokos strandok, eldugott öblök, hófehér házak és kristály kék tenger. Odüsszeusz és Nausziká legendás szigete kiválóan alkalmas családi nyaralásra, hosszabb pihenésre, hiszen a buja, zöld vegetáció és az öblök karéjára épült mediterrán városkák számos különleges látnivalót ígérnek.

Korfu, a főváros

Korfu változatos sokszínűsége viharos történelmének is köszönhető, hiszen kedvező fekvése szinte minden korszakban veszélyeztette függetlenségét. A szigetet birtokolni vágyó valamennyi hódító itt hagyta kultúrájának és építészetének nyomait. A 400 éves békés velencei uralom nem csak az olajfák gazdag földjévé tette a szigetet, hanem megajándékozta azzal a csodálatos dél-olaszos hangulattal, mely bájosan kedves óvárosi épületeiből, girbe-gurba utcácskáiból sugárzik. A belváros keskeny homlokzatú, többszintes, elegáns házai, alacsony árkádsorai, néhol még eredeti velencei-korú kövezete, apró üzletei sajátos mediterrán jelleget adnak a régi városrésznek.

A főtérre futó főutca, a Liston a XIX. századi francia uralom építészetének eleganciáját tükrözi. A hangulatos árkádos vendéglők ma is a legdrágábbak közé tartoznak. Innen csupán néhány percnyire találjuk az 1589-ben épített Ajios Spiridon templomot. Mint a szigeten általában, itt is érdemes alkalmazkodnunk a helyi szokásokhoz: hölgyeknek nem illik fedetlen karokkal és vállakkal a szent épületbe lépni. Ezt annál is hasznosabb betartani, mert ha sikerül kellőképpen elvegyülnünk a vasárnap délelőtti ájtatosságra igyekvő tömegben, akkor nem csukják le orrunk előtt a Kr. u. IV. században élt csodatévő szent, Spiridon ciprusi érsek majd’ 1700 éves földi maradványait őrző koporsót. Idegenek ugyanis nem illethetik tekintetükkel a csonttá aszott szentet, akinek ezen ereklyéi az évszázadok során többször is megmentették a sziget lakosságát, például pestisjárványtól és török inváziótól.

Korfu régi városrészének látnivalóit egy nap alatt bejárhatjuk. Az árkádsoros utcácskák nem egyszer vásárlásra is csábítják az erre járót. Így érdemes rögtön egy étvágygerjesztően illatozó gyros-szal kezdeni, hogy gyomrunk is kedvét lelje csámborgásunkban. Az ízletes étel egyébként a görög sziget fő specialitása, amit mindenhol érdemes megkóstolni. S ha elegünk lett az üzletek turistacsalogató színkavalkádjából, másszuk meg valamelyik erődöt! A régit még 1386-ban emelték arra a két dombra, melyről magát a várost is elnevezték (Korüpfi). A félszigetre épült erődítmény tetejéről gyönyörű kilátás nyílik az egész öbölre, melyben a főváros fekszik. A pompás adottságokkal rendelkező védmű azonban az idők során nem bizonyult elegendőnek. Ezért aztán a XVI. század végén – egy sikertelen török támadás után – a velenceiek egy másikat is építettek, melyet az angolok erősítettek meg 1815-ben. A két építmény között nyújtózik az egykori Királyi Palota, de a  tekintélyes épületben sosem lakott görög király, termeia ión kongresszus üléseinek adtak otthont. Ma kivételesen gazdag távol-keleti gyűjteményt tekinthetünk meg a nyáridőben kellemesen hűs falak között.

Hangulatos nyaralófalvak

A kicsiny szigeten rengeteg népszerű nyaralófalu található. Legismertebb talán Benitses, a keleti part déli szakaszán, de kedvelt pihenő- és szórakozóhely északon Dassia, Ipsos, Sidari, és Paleokastritsa, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A változatos partvidéknek köszönhető, hogy minden tengerparti nyaralófalu más és más adottságokkal rendelkezik. Bőven lehet válogatni a vad, sziklás, búvárkodásra alkalmas öblök, és a csendesebb, inkább napozásra, víz melletti szórakozásra hívogató homokos és aprókavicsos partok között. Korfu – kis területe és viszonylag jó úthálózata miatt – csábít a barangolásra, a felfedezőtúrákra is. A sziget hegyvidékes belső részei olyan kis, elhagyott falvakat őrizgetnek, amelyeket ritkán látogat utazó. Pedig az eredeti, turistáktól szinte érintetlen szigeti görög élet itt megfigyelhető: a helyi görögök – leginkább a férfiak – naphosszat üldögélnek beszélgetve, kártyázgatva az egyszerű, alacsony építésű kis házak előtt.

Ha valaki igazán ember nem járta területekre vágyik, érdemes megmásznia a Pantokrator hegyét. De nem ám a nemrég épült sima betonúton, hanem a helyiek járta régi, köves ösvényen. A táj gyönyörű, főként késő délután, amikor a lenyugvó nap fénye megvilágítja a hegyoldalakat. A hegycsúcs pihenőjéről és kolostorkertjéből egyedülálló élményt nyújt a naplemente. Persze Korfu felfedezéséhez valamilyen jármű is szükségeltetik, ajánlott az autó vagy a dzsip kölcsönzése, de gyakorlott motorosok is nekivághatnak bármelyik útnak. A kitartó felfedezőt pedig elhagyott, vagy csak helyiek által ismert csendes tengeröblök, finomhomokos, lassan mélyülő, elrejtett partok várják.

Változatos tengeröblök

Paleokastritsa hét sziklás öble legendásan szép, innen egyébként csodás hajókirándulásokra is indulhatunk. S ha odafentről szeretnénk legeltetni szemeinket e pompás vidéken, a kanyargós hegyi úton néhány perc alatt Lakones falucskájában lehetünk. Innen káprázatos panorámában gyönyörködhetünk, miközben valamelyik étteremben akár estebédünket is elkölthetjük. De még előtte érdemes meglátogatni a meredek sziklaormon álló Angelo Castro-t, az egykori bizánci vár elhagyott romjait. A sziget nyugati oldalán sorra fedezhetjük fel az izgalmas strandokat. Glifada például egyik főszereplője az útikönyveknek: hosszan elnyúló, lassan mélyülő homokos öble még a nyár közepén sem túlzsúfolt. Szomszédja a jóval csendesebb és kisebb Pelekas. Aki viszont csak elvétve szeretne turistatársaival találkozni, inkább a romantikus sziklakaréjban meghúzódó, örökzöldekkel takart Jaliskarit válassza. De felfedezhetünk ám igazi, lakatlan szigeti partszakaszt is Korfu észak-nyugati csücskén: az ismert Sidari mellett bújik meg Cape Drastis vadromantikus öble, melyet csak a tenger felől lehet megközelíteni. Korfun még az érkezés és a hazaindulás is külön élmény, ugyanis Európa második legrövidebb reptéri leszállópályája az itteni. Ennél fogva aztán nem csak a leszállás izgalmas – amikor szinte a vízre érkezik a gép – hanem a puszta nézelődés is Kanoni gátjánál: a hegyoldalra épült éttermek teraszáról úgy látszik, mintha a gépek tőlünk csupán karnyújtásnyira szállnának le vagy fel.