Azori-szigetek - gyönyörű szigetcsoport az Atlanti-óceán közepén
Beküldő: Vista 2010-03-11 10:16:00
Van egy vulkanikus szigetcsoport az Atlanti-óceán közepén, valahol félúton Európa és Amerika között. Egy különös vidék, ahol a helyiek szent meggyőződéssel ápolják a legendát, miszerint földjük hajdanán a rejtélyes Atlantisz része volt. Az égbolt már teljesen besötétedett. Az éjfekete óceánon hirtelen elénk táruló csillogó ékszerdoboz fantasztikus látvány. Sao Miguel szigetén landolunk, Ponta Delgadában, az Azori-szigetek fővárosában. A repülőtéren vajszínű óriás Mercedes taxik várják az érkezőket, van itt belőlük minden korosztályból. Mi egy fürge oldtimer típust kapunk ki, amely röpke 8 perc alatt a szállodánkba repít.
Az Azori-szigetek 9 vulkáni szigete (Santa Maria, Sao Miguel, Terceira, Graciosa, Sao Jorge, Pico, Faial, Flores és Corvo) Paul Schliemann történész szerint az elsüllyedt Atlantisz tengerből kiálló csúcsai. Állítása szerint Tróját kiásó nagyapja, Heinrich Schliemann olyan leleteket hagyott rá, melyek egyértelműen bizonyítják elméletét. Az elméletet a kor tudósai inkább bulvárfogásnak, mint tudományos értekezésnek tartották. Az Atlantisz-legenda híve röviddel cikke megjelenése után nyomtalanul eltűnt. A szigetek közül Sao Miquel a legnagyobb: 65 kilométer hosszú és 14 kilométer széles. Méretében és alakjában a Balatonra emlékeztet. Azori összlakossága 237 000 fő, melynek több mint a fele itt él, ezen a földdarabon. A turisták többsége is Sao Miquelre érkezik, valószínűleg a közvetlen Lisszaboni repülőjárat miatt.
Egy éjszakai város
Reggel korán kelünk, mert itt 2 órával „eltolták az időt”. A mai napra „székhelyünk” felfedezését tervezzük. Ponta Delgada – a szigetek közigazgatási székhelye – a legnagyobb település errefelé, az autonóm önkormányzat és az egyetem székhelye. Gyalog indulunk útnak, hogy minden érzékszervünkkel jelen lehessünk. A főbb látnivalók sétálva is könnyűszerrel feltérképezhetők. Szűkre szabott, macskaköves utcácskák, díszes csempéből készített utcatáblák, hangulatos parkok, különleges flórával bíró botanikus kertek várnak. Az óvárosban néhány barokkos stílusú épület áll: a városháza, a városkapu és a Sao Sebastiao főtemplom a XV. és XVIII. század közötti időkből. Az óceánparton található reneszánsz Sao Bras erőd vaskos kőfalainál megpihenünk, és elmélyülünk a máskor oly’ forgalmas kikötő látványában. Ezüstsirályok szállnak felettünk. Emberekkel nem nagyon találkozunk. Úgy tűnik, mintha a 60 000 őslakost a mai vasárnapon száműzték volna a városból.
Délután, hogy szélesítsük látókörünket, befizetünk egy városnéző buszra, amely különböző órákban más-más kirándulási lehetőségeket kínál az érdeklődőknek: lehet város körüli, tengerparti, történelmi vagy éppen gasztronómiai körutat tenni. Mi az óceánpart mentén zötykölődünk végig a már említett rázós, macskaköves úton. Szerencse, hogy még nem vacsoráztunk! Estére megtelik a város. Lakói szemlátomást hazatértek, s egy kis városi mulatság kedvéért összegyűlnek a főtéren. Hasbeszélő, kirakodóvásár és játszótér szórakoztatja az érkezőket, legfőképpen a gyerekeket. Az Azori-szigeteken őshonos bikafuttatás nem szerepel a programok között: az állat szarvaira kötelet hurkolnak, elengedik az utcákon, hogy a tömeg üldözőbe vehesse. Hát, én nem kívánom senkinek ezt a „mulatságot”.
Hercegi könnycseppek
A következő három napra egy 7 személyes Ford Limuzint bérelünk, és nyugatnak indulunk. A tavaszias klímának és az óceáni éghajlatnak köszönhetően változatos, egzotikus növényvilág tárul elénk. Pálmafák, hortenziák, banánligetek, ananászültetvények mindenfelé. Azori közel 60 endemikus, csak a szigeten megtalálható növénnyel büszkélkedhet, mint például a ciprusfélék családjába tartozó boróka. Első fontos állomásunk Sete Cidades kristálytiszta, kaldera típusú ikertavai, melyeket fantasztikus szubtrópusi növénykülönlegességek ölelnek körbe. A tavak az Azori-szigetek egyik védjegye: 1440-ben alakultak ki, amikor az itt feltörő vulkán elpusztította a 3000 méter magas vulkáncsúcsot, és a helyére tavacskákat teremtett. Egy kéket (Lagoa Azul) és egy zöldet (Lagoa Verde), melyeket egy keskeny földnyelv választ el egymástól. A legenda szerint viszont egy zöld szemű herceg és egy kék szemű hercegnő bánatos könnyei fakasztották a tavakat, akik a sors kegyetlen játékának következtében nem lehettek egymáséi.
Vulkánok művei
Lenyűgöző a látvány a Vista do Reinek elkeresztelt világhírű kilátóponttól is, innen egyszerre láthatjuk a végtelen óceánt és a mélyben elterülő, érintetlen ikertavak és kráterek láncolatát. A nyugvó vulkántölcsér 12 kilométeres karimája remek kirándulóhely a természet szerelmeseinek. Lent, a faluban bájos házacskák sorakoznak, tündéri előkertekkel. A fényűzés jelei ugyan nem mutatkoznak errefelé, viszont annál nagyobb csend és nyugalom honol. Egy helyi kifőzdében ebédelünk, ahol előételnek friss sajtokat kínálnak, helyben sütött kenyérrel. A sziget legnyugatibb pontján, Mostei-rosnál a természet újabb csodákat művelt. A vulkanikus eredetű fekete sziklaparton természetes úszómedencék sorakoznak, melyekben a helyiek nagy élvezettel fürdőznek. A vizet a nap energiája fűti, és a dagály takarítja. A fővárost kelet felé elhagyva hangulatos, lávahomokos strandok követik egymást a parton. Az egyik délelőttöt itt töltjük. Az óceán kellemesen meleg, sőt, amit nem gondoltunk volna, a talaj is az: a fekete homok szinte égeti a talpunkat, így gyorsan a vízben találjuk magunkat.
Felfrissülve indulunk tovább a Lagoa do Fogo, azaz Tűz-tó elnevezésű, azúrkék krátertóhoz. Ez a vidék ma is aktív vulkáni jelenségek helyszíne. A közeli Pico Vermelhón található Portugália első geotermikus hőerőműve. A szeizmológusok a mai napig állandó földmozgásokat regisztrálnak a szigeteken. A legutóbbi, 5,8-as erősségű földrengés epicentruma Faial szigetétől 15 kilométerre északkeletre volt, 1998 júliusában, amikor a sziget épületeinek kétharmadát jelentős kár érte.
Ebéd a gödörből
Furnasba, a működő gejzírekhez nemcsak a természet csodája vonz bennünket, hanem a finom helyi ételkülönlegesség, a ‘Cozido’: ezt a zöldséges pörköltet a helyiek a talajból feltörő meleg vizű források gőzében főzik meg. Régen a forró talaj helyettesítette a tűzhelyet. A háziasszonyok reggelente eltemették vaslábasukat a földbe, délben pedig kiásták. Az ebéd magától megfőtt a természetes, tűzforró közegben. Izgalmasnak tűnik, azonban a helyszínen terjengő kénes bűz elűzi legtöbbünk étvágyát, így aztán nem részesülünk eme eredeti gasztronómiai élményben. Másnapi célállomásunk Nordeste és világítótornya. Az Azori-szigetek egyetlen rövidke autópályáját elhagyva az északi parton autózunk kelet felé. Nagyon lassan haladunk, több vízesést érintve tekervényes ösvényeken és meredek lejtőkön vezet utunk. Betévedünk egy igazi halászfaluba kávézni, ahol a helyiek felfigyelnek állítólag földön kívülinek ható nyelvünkre. Szimpatikus, kedves, érdeklődő emberek. Nordeste festői szépségű városka, meredek utcákkal. A sziget legkeletibb pontja, és leginkább érintetlen tájegysége. Felmehetünk a világítótorony tetejébe, amely egy stratégiai katonai állomás is egyben. Ámulva-bámulva meredünk a végeláthatatlan Atlanti-óceán hullámaira, titkon remélve egy ellenséges hajóhad vagy legalább egy kóbor cet felbukkanását…
Bálnák és delfinek nyomában
Utolsó napunkon megválunk bérelt autónktól, és az óceáni vadvilág megismerésének szenteljük maradék időnket. Kora reggel bálnalesre, vagy ahogy a helyiek mondják, csónakos bálnatalálkozóra indulunk. Az Azori-szigetek a vízi óriásemlősök téli-nyári vándorlásának útvonalába esnek: egy kicsit körülnéznek errefelé május és szeptember között, majd továbbindulnak a Zöldfoki-szigetek felé. A szigorú program szerint először egy kiselőadást kell végighallgatni az átutazó bálnák és delfinek fajtáiról, szokásaikról. A túravezetők mesélnek, közben fotókat nézegetünk. Mindezt arra az esetre – gondoljuk magunkban – ha nem találkoznánk az igazival. Végre narancssárga mentőmellényt öltve vízre szállunk egy motoros gumicsónakban. Több pénzért jachttal is utazhatnánk. Kísérőink rádiótelefonon értekezve adják-kapják az információkat a „körözött” állatokról. Leszámítva a hullámokon való száguldás gyötrelmeit (egy Dedalon jól jönne!), valóban rengeteg delfinnel és még „Mr. Kék Bálnával”, a bálnák leghatalmasabbjával is van szerencsénk találkozni. Egy óra pihenés után, igazi fakírok lévén újra motorcsónakra szállunk, de most búvárruhába öltöztetve delfinúszáson veszünk részt. Sajnos a delfinekkel nem egyeztették le ezt a randevút, így inkább delfinüldözésnek, mint úszásnak nevezhetnénk. Megkergetünk egy úgynevezett közönséges delfinrajt és egy pár igazi palackorrú „Flippert”. Egyszer mégis sikerül közel kerülni hozzájuk: lassan a vízbe ereszkedve látjuk, amint 10-12 delfin éppen alattunk tűnik el a véget nem érő óceán kék mélységében.
Fantasztikus élmény!
Az Azori-szigetek a nyugalom földdarabjai. Tökéletes hely azok számára, akik szeretnének kikapcsolódni, egy kis időre távol lenni a városok zajától. Akik élvezik a természet közelségét, és nem félnek szembesülni hatalmas erejével. Itt nincsenek metropolisok, reklámfények, és nem kell órákig a dugóban ülni. Itt az életet más léptékkel mérik. Az emberek vallásosak, barátságosak, vendégszeretők. Élnek és élni hagynak minket is itt, a természet szanatóriumában.
