Egy életérzés - A Francia Riviéra

A Francia Riviéra az egyik legszebb fekvésű tengerpart Európában. A hangulata pedig leírhatatlan. A gazdagság és a csillogás keveredik a vidéki francia bájjal és egy olyan életérzéssel, melyre titkon mindenki vágyik. Aranyló napsütés, mélykék tenger, gyönyörű strandok, kristálytiszta öblök, zöldellő pálmafák. A háttérben magasló hegyek, festői falvak, hangulatos városkák. Sportkocsik, jachtok, kaszinók, drága ékszerek. Elegáns ruhákba öltözött, barnára sült, csinos, fiatal nők és dúsgazdag úriemberek. Könnyű borok, érett sajtok. Ínycsiklandó péksütemények, ropogós baguette-ek, langyos croissant-ok. Forró tejeskávé, jéghideg Evian víz és hűsítő Haägen Dazs fagylaltok. Friss tengeri herkentyűk, érett gyümölcsök zamata és mindent áthat a levendula illata. Természeti csodák és földi élvezetek. Mindez egy ékszerdobozba zárva, amit úgy hívnak, hogy Cote d’Azur.

Bár nem mindegyikünk olyan szerencsés, hogy az egész doboz az övé lehessen, de azért mi is belekukucskálhatunk, gyönyörködhetünk és legalább vizuálisan kedvünkre válogathatunk a szépségekből és az élvezetekből, mielőtt visszacsuknánk a doboz tetejét. Mert ennyi mindenkinek jár.

Két négyzetkilométer Amerika, Európa szívében

Amikor Franciaországba érve, az autópályáról letérve megállunk a magas hegyekben futó út mentén és a mélyben először tárul a szemünk elé Monte Carlo látványa, na azt a pillanatot biztos, hogy soha nem fogjuk elfelejteni! A kép lenyűgöző, hihetetlen és egyben meglepő. Az elegáns villákkal pettyezett bájos falvak közé rejtve, a hegyek ölelésében megbújó felhőkarcolók nem csak sejtetik, hanem azonnal világossá teszik, hogy különleges helyen járunk, amitől mi is rögtön különlegesnek érezzük magunkat.

Aztán, ahogy leereszkedvén az impozáns házakkal szegélyezett kanyargós, szűk utcákon  begördülünk a Casino előtt parkoló, Porchék és Bantleyk közé, szinte biztos, hogy ellenállhatatlan vágyat fogunk érezni arra, hogy mi is ebbe a kábító-csábító, napfény ízű és pénzszagú, látszólag gondtalan világba tartozhassunk - akár csak egy pár óra erejéig is. Ők pedig nagylelkűen engedik, hogy eljátszunk a gondolattal, hagyják, hogy  bepillantsunk a csillogó életükbe, de csak a kirakatüvegen keresztül. A kaszinóban bármelyik turista megteheti tétjeit és megkísértheti a szerencséjét, de az igazi, nagy játékosokat rejtő ajtók mögé már nem nyer bebocsájtást. Akinek nem elég vastag a pénztárcája, annak Monte Carlo egy vakító, álmokkal és ígéretekkel teli, szabadtéri múzeum marad. Európa Amerikája. Egy 2 négyzetkilométeres ékszerdoboz kontinensünk egyik legszebb részén.

Elérhető álom

A fentiek miatt sokan gondolják, hogy a Francia Riviéra a legtöbb ember számára elérhetetlen úti cél, de ez nem teljesen igaz. Akár egy hétvégére is lerepülhet az ember, de én már másodjára vágtam neki autóval és bízom benne, hogy ezt az utat még a jövőben is többször megtehetem, mert számtalan látnivalót kínál és jobbnál jobb lehetőségekkel kecsegtet, csak ügyesen kell kombinálni a földrajzzal és a rendelkezésünkre álló idővel. Akinek lehetősége van arra, hogy hosszabb nyaralásra menjen, annak érdemes egy Toszkán körút végre fűzni ezt a részt, de akár egy svájci kirándulással vagy Milánóval és az Észak-olasz tóvidékkel is összekombinálható. Mi a családommal ez alkalommal az utóbbi mellett döntöttünk és odafelé 2 éjszakát töltöttünk Észak Olaszországban. Megnéztük Veronában Júlia erkélyét,, Milánóban a Dómot és a Scalát, pizzáztunk a Comói-tó partján és sétáltunk egyet a svájci Luganoban is.

A Riviéra büszkeségei

Így csak a harmadik nap érkeztünk meg Monte Carloba, ahol nagyon hatásos az első benyomás, amikor a központi mélygarázsból kilépve ott találjuk magunkat a hegyek és toronyházak árnyékában burjánzó pálmafák között és a szökőkút mögött megpillantjuk a híres Casinot. Érdemes benézni, akkor is ha nem játszunk, mert olyan, mint egy pazar operaház. Nem kell messzire menni ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjunk a városról, ugyanis körbesétálva az épületet a lábunk előtt fog heverni Monaco minden szépsége: a kikötő, a palota,  a felhőkarcolók és az egzotikus növényzet. A Vasarely mozaik pedig egy külön érdekessége a parknak.

Innen már csak egy rövid, ám annál látványosabb autóútra van Nizza, mely szerintem Európa egyik legszebb és legélhetőbb városa. Gyönyörű a fekvése: a part menti főút, a Promende des Anglais egyik oldalán az impozáns szállodasor fut maga mögé rejtve az óvárost, a piaccal, hangulatos éttermekkel, színes kis házaival, bájos tereivel, háttérben a kopár hegyekkel. A másik oldalon pedig a végeláthatatlan strand. Az íves partot gyöngysorként szegélyezik a formás pálmafák.  A szürkés kavicsokat apró, fehér hullámokkal mosó, azúr kék tengeren a napfény vakítóan csillog. A járdán kocogó, görkorcsolyázó helyiek, a kávézókban pedig  gondtalannak tűnő, jókedvű emberek. Naplementekor indul be igazán az élet, amikor a fiatalok összegyűlnek a strandon és örömzenébe kezdenek, a piac körüli éttermek pedig szép lassan megtelnek, a kocogókat pedig felváltják az andalgó párok. Ez a kivételes szépségű város teljes pompájában az óvárost a kikötőtől elválasztó domb tetejéről csodálható meg. Az árnyas parkba, ahol egy fátyol-szerű vízesés is található, lifttel is fel lehet jutni. Ezt az élményt nem szabad kihagyni!

Pár perc hírnév

Ezek után talán már nem tűnik olyan különlegesnek Cannes, hiszen amíg az ember odaér, hozzászokik a pálmafák végtelen sorához és tengert is lát eleget, ám mégis érdemes ide ellátogatni, mert más a hangulata, mint Nizzáé és ez a város is tartogat szépségeket. A part menti sétány elegáns fehér épületeivel és luxusbutikjaival nagyon impozáns. Az előtte húzódó, buja növényzettel tarkított pálmasorok pedig egzotikussá varázsolják a helyet. Szinte minden turista a híres Filmfesztiválnak otthont adó épületre kíváncsi. A lépcsőkre terített vörös szőnyegen lesétálva mi is kiélvezhetjük egy pillanatra a hírességeknek kijáró figyelmet, ugyanis biztos, hogy számos vaku kereszttűzébe kerülünk, még ha nem is profi fotósokéba, hanem amatőr, ám annál lelkesebb a világ minden részéről idevetődött családtagjukat fotozó turistákéba. Ha még nem volt elég a csillogásból, akkor sétáljunk egyet az épület mögötti jachtkikötőben, mely a Saint-Tropez-ival vetekedhet! Sőt! A strand itt sokkal jobb, mint Nizzában. Finom aranyhomokos, kristálytiszta vízzel. Mielőtt tovább indulunk, itt lehűthetjük magunkat. A következő állomás Saint-Tropez. Ide az autópályán gyorsabb eljutni, de inkább a tengerparton érdemes, mert igen látványos a Cannes utáni, hegyek között vezető szakasz.

Egy hely, ahol mindenki önként vonul a csendőrségre

Saint-Tropez-ben kevés a látnivaló, elsősorban a hely hírneve a vonzó. Jó, ha lélekben előre felkészülünk, hogy a híres településen csak a kirakatok és a jachtok csillognak. Maga Saint-Tropez egy csendes halászfalu. A híres strandok, ahol a party-kat rendezik és ahol a sztárok is nyaralnak, a félsziget túloldalán vannak. A grandiózus parkolóból csak pár lépést kell megtennünk, hogy elénk táruljon a kikötő látványa, ami fehér spalettás, rózsaszín, sárga és terrakotta házaival, kávézóival és a világ minden tájáról idevetődött, káprázatos jachtjaival nagyon hangulatos. A kép különösen estefelé szép, amikor a lemenő nap sugarai meleg fénnyel erősítik fel a mediterrán színeket. Az idelátogatók többsége a Louis de Funès filmekből jól ismert csendőrség, a Gendarmerie épületéhez is elzarándokol, legalább egy fotó kedvért.

A Riviéra rejtett gyöngyszemei

Akinek ideje engedi, az hagyja egy kicsit maga mögött a tengert és kalandozzon beljebb, a hegyek közé is, ahol mesébe illő kis falvakra fog találni. Aki a part mellet marad, az látogasson el a Nizzától pár kilométerre lévő Éze-be, ahol rövid kaptatón sétálhat be a képeskönyv-szerű apró településre, mely madárfészekként ül a hegytetőn. Kőházai szinte teljesen beleolvadnak a környezetükbe. Egyedül a barnás tetőcserepek és a sárgára festett templom emelik ki a háttérből. Zeg-zugos utcácskái Velence sikátoraira emlékeztetnek. Az igazi látványért, a pazar kilátásért viszont nem elég egy kis fizikai erőfeszítés, hanem anyagi áldozatot is kell hozni, mert ez csak a méregdrága éttermek, kávézók teraszáról élvezhető.

Ám ahonnan talán a legelragadóbb panorámában gyönyörködhetünk, - ráadásul áldozatok nélkül - az a Nizzát Monacoval összekötő parti út, Villefranches-Sur-Mer feletti szakasza. Ahogy a hegyoldalba épült villák közül letekintünk a településre és az általa határolt öbölre, álomszép látványban lesz részünk. A tinta-kék vízbe, melyet távolabb apró hajók pettyeznek, mintha egy tubus világoskék festéket nyomtak volna a fehér homokos partról olyan hihetetlenül halvány és egyben rikító egy nagy tölcséralakban és körülötte itt-ott foltokban a tenger. A világos részeket pedig helyenként indigó színű pacák tarkítják. Ez a kékek teljes kavalkádja. Egyszerűen káprázatos!

A Riviéra koronázatlan királynőjét, Mentont mindenképpen útba kell ejteni, mielőtt elhagyjuk az országot. Talán nincsenek is szavak, melyekkel igazán jól le lehetne írni ennek a városnak a különleges és ámulatba ejtő szépségét, melyet leginkább a kikötő mellett futó várfalról lehet élvezni.

A mediterrán színekben pompázó házakat úgy húzták fel egymás hegyére-hátára, mintha a háttérben húzódó, csipkés gerincű Alpok képmására akarták volna az óvárost megépíteni. A hangulatos utcákon kávézók, éttermek és gusztusos ajándékboltok csalogatják a turistákat, akik jönnek is szorgalmasan az év minden szakában, ami elsősorban Menton fantasztikus klímájának és kitűnő elhelyezkedésének köszönhető, no meg a minden tavasszal megrendezésre kerülő, tömegeket vonzó citrom fesztiválnak.

Végtelen, bársony-kék tenger, tükrén a lassan ringatózó fehér hajók, csónakok. Mindenhol pálmák, csábító kávézók, szikrázó napsütés és felszálló sóhajok. Mert szívet sajdítóan gyönyörű a látvány, ahogy a települést elhagyva visszapillantunk erre a mese-szerű városra. Próbáljuk meg magunkba szívni és megőrizni ezt a képet Franciaország talán legszebb részéről, a Riviéráról és így vegyünk tőle búcsút, mert ha megfordulunk, amit látni fogunk az már nem más, mint a nyaralás végét jelző olasz határ. Au revoir!

Fotók: Müller Gerda