Magyarjárás - A tatárjárás békés viszonzása Mongóliában
Beküldő: Vista 2018-01-29 11:41:00
Már a bolondos címadás kapcsán is el kell mondanunk, hogy a 13. században valójában nem tatárok rohanták le a magyarok földjét, hanem mongolok. Európában valamiért a mongol támadókat tatároknak nevezték, pedig Dzsingisz kán a mai Mongólia területén a mongol nyelvet beszélő, szilaj tatár törzset éppenséggel lesöpörte a színről még azelőtt, hogy a Kárpát-medencét is magába foglaló udvariatlansági látogatás megtörtént volna. A korabeli feljegyzések szerint a mongolok nem is szerették, ha Európában tatároknak nevezték őket.
Minden Mongóliába látogató turista kötelező programja a főváros kellős közepén, a Gandan kolostor, amelynek főtemplomában áll egy lenyűgöző, aranyozott Buddha szobor. A kolostor azért is olyan érdekes, mert tele van szerzetesekkel (többségében férfiak, de van néhány nő és gyerek is köztük). Elképesztő, Tibetre emlékeztető látvány a mantrákat (imasorokat) mormolva idéző szerzetesek sokasága. Tilos a fotózás, de ha kis pénzt adunk a felügyelőnek, akkor hajlandó - szó szerint - szemet hunyni pár másodperc erejéig. Egy mongóliai utazás lényege azért mindenképpen a végtelennek tűnő sivatagos, félsivatagos, sztyeppés, sőt tajgás tájak és az ottani élet látványa. A Khugnu Khan Nemzeti Parkban elképesztő tájakat láthatunk, izgalmas állat- és növényvilággal. Nem csupán bele képzelhetjük a kánok uralma alatti nomád világot, hanem láthatjuk annak mai, hagyományőrző változatait is.
Fantasztikus élmény az Elsen Tasarhai-i homokdűnéken a két-púpú tevék hátán tevegelni. Tényleg sokkal kényelmesebb a tevén ülni a két púp között, mint a szaharai egy-púpú rokonokon. De nem is a tevegelés a lényeg, hanem tájak a varázslatos színei. Teljesen egyedi látvány. Nem hasonlítható más országokban szerzett élményekhez. Ahogy az egész utazás folyamán, a természetre fókuszáló turizmus és a kulturális turizmus folyton keveredik, vagy egymást követi fél napokon belül. Az Erdene Zuu kolostorban a mongolok vallásairól tudunk meg sokat, hogy aztán hagyományos jurtában éjszakázzunk, igazi vadromantikus környezetben.
A körutazáson biztos mindenki meglepődik azon, hogy Mongólia tájai egyáltalán nem egyhangúak. A Tsenher völgyében például buja, zöld növényzettel találkozunk. A völgy meleg vizű forrása amolyan mongolos egyszerűséggel van kialakítva, de a lényeg a természeti környezet csodája a megmártózással kombinálva. A mongol tájról alkotott sztereotip kép: a sztyeppe. A körutazás több pontján találkozunk vele, de a legjellemzőbb megjelenésben a végén, a Khustain Nuruu Nemzeti parkban láthatjuk. Itt is a flórából látni többet, mert a fauna, az állati élet nem sűrű. Izgalmas mindig, hogy sikerül-e vadlovakat látni. A sztyeppén azért már önmagában az is látványosság, hogy mennyire végtelenül intenzív a nyugalom, a békesség. Ide illő szép magyar kifejezés: Harapni lehet a friss levegőt. Éppen jó, hogy ide nem jön túl sok turistacsoport, rontva a normális tájképet. Július éppen a turizmus főszezonja Mongóliában.
Mongólia csoportos utazás formájában történő meglátogatása mellett szól egy privát utazó beszámolójának ez a részlete: Egyénileg utaztam és komoly nyelvi nehézségeim voltak. A mongolok nem beszélnek idegen nyelveken. Az angollal csak a fővárosban tudtam mit kezdeni. Egyedül neki ne merjünk vágni az ismeretlennek, mert értelmetlen, még akkor is, ha Mongóliában a közbiztonsággal nincs semmi probléma.
A turistát mindig foglalkoztatja, hogy milyen lesz az étkezés az adott országban. Nem lenne korrekt azzal kecsegtetnünk az utazót, hogy Mongóliában élete legmennyeibb gasztronómiai élményeihez jut majd hozzá. Nem a vegetáriánusoknak való célország az biztos, mert a mongol hagyományos konyha fő jellemzője: hús a hússal. A bárány, a kecske, a hegyi tehén húsáról beszélünk. A fűszerezés a magyarnak gyenge, szóval vihetünk magunkkal borsot, vagy valami csípőset. Az európai turistacsoportoknál egyébként mindig igyekeznek olyan ételválasztékot adni, ami kompromisszumos: ismerjük meg a mongol konyhát, de azért ne legyen túl nagy e téren a kalandozás. Ami a jellegzetes mongol itókát, a kancatejből készült, alkoholos kumiszt illeti, nos, ez komisz egy ital, de meg kell kóstolni. Ha frissen készítettet kapunk, akkor azt még finomnak is találhatjuk. Van biztató alternatíva: a Dzsingisz kánról elnevezett vodka, illetve egész jók a Dzsingisz és a Kán nevű sörök.
Mongóliában tombol a Dzsingisz kán kultusz, és nem csak azért, hogy a külföldi turisták elé valami világhírű dolgot tálaljanak. Mongóliában az (ugyancsak) 1990-ig tartó kommunista korszakban Dzsingisz kánt nem minősítették ,,jó elvtársnak”, azaz jelentőségét, diadalmas időszakát elbagatellizálták. A rendszerváltás óta viszont nyomják ezerrel a vele kapcsolatos PR-t és az ahhoz kapcsolódó szuvenír kereskedelmet. Ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ha Nagy kán nevű vodkát hozunk haza ajándékként. Elvégre Dzsingisz kán a tatárjárást levezénylő Batu kánnak a nagyapukája volt, szóval közvetlenül nem felelős a nálunk elvégzett pusztításért. Különben is a mai mongolok körülbelül úgy értelmezik maguknak a tartárjárást, ahogyan mi a magyarok 9-10. századi nyugat-európai kalandozásait.
Mongólia igazán egzotikus célország, de mivel hatalmas és egyénileg utazva komplikált tartalmas programot megvalósítani, így érdemes lecsapni a ritka lehetőségre, a Vista nyári, magyar idegenvezetős mongóliai csoportos útjára. A 9 napos körutazás valóságos turisztikai csemege buddhista kolostorok meglátogatásával, sztyeppés nemzeti parkokkal való ismerkedéssel és persze Ulanbatorban a Dzsingisz kán szoborkomplexummal.
