Prágai ősz - Városlátogatás

Mi magyarok Prágát egy "hosszú-hétvégés" városnak tartjuk. Legjobb, ha a látogatást tavaszra vagy őszre szervezzük, mert ilyenkor nem csak az időjárás kellemes, hanem a város hangulata is. Persze nagyobb az esélye az esős napoknak, de akkor legalább van okunk végigjárni a prágai sörözőket. A látnivalókról, a város hangulatáról egy Prága-specialista és Prága-imádó idegenvezetőt kérdeztük. Prága „kötelező nevezetessége” többek között az Orloj, a Tyn-templom, az Óváros tér, a Károly-híd, a Hradzsin, a Zsidónegyed, a Vencel tér. Ezekről szinte minden valamire való útikönyvben olvashatunk.

Melyek a kevésbé ismert látnivalók?

Először is érdemes bejárni a kisebb és kevésbé ismert utcácskákat az óvárosban. A házakat egyébként sok helyen teljesen felújították a kilencvenes évek végére, de a belváros peremén már ne csodálkozzunk, ha romosabb épületbe tévedünk. Ha az ismert, turisták által látogatott részeken járunk, akkor akár Bécsben vagy Párizsban is érezhetjük magunkat, a külső kerületekben már jóval kevesebb a csillogás, itt néha olyan érzésünk lehet, hogy visszacsöppentünk a nyolcvanas évek cseh valóságába. Bár a húsz-harminc éves villamosok megkopott "panel felhőkarcolók" között kanyarognak és a 120-as Skodák száma is jelentősen nő ezen a környéken, mégis már itt is lépten-nyomon nagy szuper- vagy hipermarketekbe, plázákba botlunk. Belvárosi sétánk közben eredeti állapotú épületekkel, - mint például a Lőportorony - bérházakkal, németes hangulatot árasztó kolbászsütőkkel, a régi piacok nyüzsgésére emlékeztető fabódés árusokkal találkozunk. Prága egyébként a "toronymászók városa". Csak győzzünk választani az Orloj, a Károly-híd, a Szent Vitus templom tornya, a Lőportorony vagy a Petrin-hegyi kilátó között - ami egyébként az Eiffel-torony kicsinyített mása.

Aki bírja energiával és felmászik az óratorony tetejére nem fog csalódni: pazar kilátás nyílik innen a belvárosra és a szemközti oldalra. Egészen egyedi hangulata van a Károly- hídnak, ahol önjelölt primadonnákkal, zenészekkel, zenekarokkal találkozhatunk. Az utcai zenészek, előadó "művészek" - bármilyen meglepő is - engedéllyel rendelkeznek, ezért a rendőr jelenlétére nem szaladnak szerteszét, eldobálva hangszereiket. Az már más kérdés, hogy a szopránnak nem nevezhető primadonna milyen gesztusokkal színesíti előadását, miután a rendőrök hátat fordítanak neki. Igazi zenei élményre ne számítsunk, de néha már az előadók látványa is pótolja ezt. A valódi komolyzenei előadások kínálatának felderítéséhez viszont elég elsétálni az Óváros tértől a folyópartig. Útközben tucatnyi, múlt századi ruhába öltözött fiatal kínál minőségi zenei előadást. Középkori hangulatot áraszt az Aranyművesek utcájában található megannyi apró üzlet, ahol régi fegyvereket, korabeli ruhákat, illatos szappanokat, dohányárukat, különleges pipákat is találunk, no és egy viasz-múzeumot. Nehezen képzelhető el, hogy ezekben az apró, várfalhoz tapasztott kis házakban nagy családok éltek. A hiedelem szerint II. Rudolf alkimistái laktak itt, valójában ezen a környéken éltek udvari cselédek, várkatonák, és néhány aranyverő mester. Innen származik az Aranyművesek utcája elnevezés.

Mit érdemes Prágában vásárolni?

Az egész belváros egy nagy turista-áruház. Minden második üzlet szuvenírt árul. Az előbb említett piacokon ezer, a város jellegzetességeit bemutató aprócikket, kacatot kaphatunk, de körültekintő keresgélés után sokféle, egész ízléses képet, festményt találhatunk a város nevezetességeiről. Az áruházakban ma már ugyanazokat az európai termékeket kapjuk, mint itthon, természetesen néhány cseh specialitással megspékelve. Érdemes betérni például a Bata áruházba a Vencel téren, ahol az itthoninál kedvezőbb áron, hat szinten válogathatunk a minőségi lábbelik között. Kicsit ugyan kiábrándító a híres cseh márka cipőin a "made in Italy" felirat.

Hol lehet a legkedvezőbb áron megszállni?

A belvárosi szállodák minősége és ára is európai. Honfitársaink között azonban a külvárosi szállodák a legnépszerűbbek. A "szocreál" stílusban épült, volt lakótelepi házkomplexumokban ma két-három csillagos szállodák üzemelnek megfizethető áron, jó minőségű szolgáltatást nyújtva. Ezek általában a metró-, villamos-végállomásoknál vagy azok közelében találhatók, így a belváros gyorsan és egyszerűen megközelíthető. A parkolás amúgy is lehetetlen vállalkozás a város központjában.

Hol érdemes enni és főként híres-neves cseh sört inni?

Prágából senki nem mehet haza anélkül, hogy meg ne kóstolná a híres sörök valamelyikét. Hogy hol, az szinte mindegy. A leghíresebb az U Fleku söröző, ahol csak egy féle, 13 fokos sört főznek, - de azt legalább ötszáz éve - amelyet fél literes korsóban tesznek a vendég elé. Mert hogy kevesebbel nem is illik kezdeni. Talán még ennél is látogatottabb manapság az U kalicha (A Kehelyhez) söröző, Svejk kedvence, amelyet a „Ferenc Józsefi” idők szellemében rendeztek be. De ahhoz, hogy Prágában jó sört igyunk, nem kell feltétlenül a felkapott sörözőket keresnünk, hiszen a kevésbé ismert - akár külvárosi - italmérésekben hasonló hangulat vár, ráadásul a sör és a szóda egy árban van.

Az ételrendelés már nem ilyen egyszerű. A nagyobb vendéglők egy részében akad néhány idegen nyelvű étlap, de aki betéved egy igazi kiskocsmába, annak alaposan ismernie kell a cseh ételek neveit, vagy nemzetközi testbeszéddel, vagyis kézzel-lábbal elmutogatni a rendelést. Mert az idegen nyelvek ismerete egyelőre nem erőssége a helyi felszolgálóknak. A belvárosi éttermek nagy része napi menüket kínál, látszólag kedvező áron. Ne csodálkozzunk azonban, ha a pincér ennek rendelésekor kelletlenül fintorog, s azon se lepődjünk meg, ha a számla ezután majdnem kétszerese az előre kiszámoltnak. A meglepő különbözet köszönhető a felszámolt felszolgálási díjnak és a számlába kalkulált borravalónak.

Milyen helyi ételeket érdemes kipróbálnunk?

A levesek általában nem szolgálnak egyedi specialitással. A húsok mellé viszont jellegzetes barna mártásokat szervíroznak, amelyek elnevezései lehet hogy különböznek, ízük viszont nagyon hasonló. A körítés rendszerint knédli, azaz könnyű, gőzben főtt gombóc, aminek önmagában nem sok íze van, de ha ráöntjük a barna "generálszószt", akkor már egészen ehető. A legsajátosabb nemzeti étel - sokszor a menük főszereplője - a "veprové knedlik zelí", azaz a sertéssült knédlivel és párolt káposztával. Csak délben lehet knédlis ételt rendelni, mert egyébként a vacsorához "elvből" nem készítenek ilyet.