Szösszenetek Olaszországról és az olaszokról

Kicsi apró morzsákat szedegettem össze, amiből talán össze lehet tenni a mozaikot: igazak-e az olaszokról szóló sztereotípiák?

Az olasz tészta

A legfontosabbal kezdeném: a tészta- és pizza-preferencia színigaz. Korábban rengetegszer kellemetlenül éreztem magam, amikor például beültünk barátokkal, ismerősökkel egy pizzériába: most vajon tényleg késsel-villával kellene ennem a pizzát? Ám az Erasmus megtanított arra, hogy Itáliában – amely, mint tudjuk a pizza őshazája - a legcsinosabb, legbájosabb hölgyemények is kézzel eszik ezt a fenséges olasz csodát, méghozzá akár a legimpozánsabb éttermekben is. Továbbá egy nagyon jópofa szokással fűszerezik: egy-egy nagyobb szeletet vágnak, és azt félbehajtva burkolják. Csupa izgalmatosság a kulináris világ Olaszországban.

Az olasz divat

Ami a divatot illeti, be kell vallanunk, hogy az olaszok igazi diktátorok. Ha csak a rengeteg márkát is sorra vesszük: Armani, Gucci, DolceGabbana, Versace és még sorolhatnám. És ami ebben az egészben a szép, hogy az olaszok egy része meg is engedheti magának ezt a kényeztető luxust, hiszen ott már minimálbérrel és részmunkaidővel is meg lehet keresni a havi 700-1000 eurót mondjuk egy kedves kis gelateriában, ahol a munka hevében mesésebbnél mesésebb fagyik közül csemegézhetünk.

Visszakanyarodva a divathoz és az olaszokhoz: kedves korombeli hölgytársak, el kell ismernünk, hogy 18-25 éves olasz férfiak - már ha használhatom ezt az erős jelzőt – nem a legpozitívabb értelemben diktátorai a trendnek. Hiszen bohóckodás, amit ők tesznek: lakk kabát, Nike Air sportcipő, macinadrág és társai. Ha véletlen lát az ember egy kedvére valót, azt is csak a napszemüveg teszi, hiszen varázslatos módon napszemüvegben mind daliás álomkategóriának tűnik. Csak le ne vegyék azt a csuda napszemüveget! Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen egyre több valóban stílusos emberkét lát az ember Olaszországban is. És ami a legjobb: leányzókból is egyre több a kellemes viseletű. Vagyis már nem a Nike Air sportcipő hódít teret náluk sem. Ám varázslatos módon gyakran látni a 30-35 korabeli nőknél, hogy elegáns ruhához felkapják ezt a már sokszor említett borzadály sportcipőt. Nyafff! Viszont az olasz férfiak 30-35 éves korukra, egy csapásra igazi férfiszimbólumokká válnak. Jóvágású, megnyerő stílust és kisugárzást képviselnek. Finomabbnál finomabb parfümjeikkel pedig elhúzzák a mézes madzagot előttünk.

A robogók

A közlekedési formáik leginkább a kis robogók használatában merül ki. Úgy lepik el a kis motorinók az utakat, mint a hangyaboly a járdát. Ebből kifolyólag nem okozhat meglepetést, hogy nem tudnak vezetni, ahogy parkolni sem (legalábbis a mi fogalmaink szerint nem...) Minden második autón látni sérülést, amiket csodaszerekkel orvosolnak: az egyik kedvencem a szigszalag! A sávokat nem ismerik és Firenzében még parkolóhelyre is több órányi (tor)túra után lehet bukkanni – ha szerencséd van. Azonban van egy imádnivaló szokásuk: ha nem motorinóra, akkor biciklire pattannak, s azzal szelik az utcákat. Lezseren, öltönyben, csinosan, papucsban, magas sarkúban – nincs kizáró tényező.

...és az egyebek

Kínos dolgokkal is szembe kell nézniük az olasz rajongóknak: sajnos a nagy átlag meglehetősen tájékozatlan. Legalábbis arról, ami Nyugat-Európán kívülre esik. Nem egyszer fordult elő velem, hogy nem tudták hol van a mi kicsiny országunk, és ha azt kértem tippeljenek, akkor gyakran még Afrikába is telepítették kis hazánkat. Mások ugyan tudják, hol van, és még a fővárost is helyesen beillesztik, ám meg vannak győződve róla, hogy német az itteni anyanyelv. Ez ugyan nem firenzei történet, annál délebbi városkában egy kedves család be akart vezetni a narancs rejtelmeibe, és hogy mi is az valójában, mert nyilván mi Magyarországon ezzel még nem találkoztunk. Meg hát ugye nálunk még amúgy sincs köztársaság. No, hát ennyi ízelítőt arról, hogy mennyire olvasottak és széles a látókörük a mi mediterrán pajtásaink. Mégis az egyik kedvencem, az angol kiejtésük, amiről számtalan legenda kering. De oké, nem tehetnek róla, mert nagyon más a két nyelv kiejtése, ám amikor még ők kacagnak a normális angolul beszélő ember kiejtésén, és szentül hiszik, hogy ők hibátlanul beszélnek, no az azért már bosszantó. Hangsúlyoznám tisztelet a kivételnek itt is.

Az olaszok szemléletével, csak úgy, mint magukkal az olaszokkal kapcsolatban is két érzés fog el. Néha abszolút felbosszant az a hozzáállás, hogy minden mindegy, ráér, majd megoldódik. Máskor azonban tetszik, hogy nem szívbajosak, és nem veszik túl komolyan az életet. Éljen az ambivalencia! No de hát, minden nemzetnek megvannak a sajátosságai, melyek olykor felfelé, máskor lefelé görbítik a szánkat. Az olaszokat is így fogadjuk el, így szeretjük őket, és ettől színes egyéniségek, akikről van mit beszélni.