Tengerparti ősz Lisszabonban
Beküldő: Vista 2010-10-04 17:10:00
Három és fél óra alatt átrepülöm egész Európát. A repülőgép pilótája minden érdekesebb város felett jelzi, nézzünk balra vagy jobbra. Velence, Genova, Nizza, Barcelona, s máris Lisszabon felett vagyunk. Leszálláskor az egész várost tisztán látom, s az az érzésem, hogy az itteni Váci utcában landolunk.
Varázslat az „Andrássy úton”
Az Avenida de Liberdades óriási fáival, középen futó sétányaival, elegáns üzleteivel a mi Andrássy utunkra emlékeztet. A Champs Elysées mintájára épült sugárúton néhány percnyi sétával máris Lisszabon szívében járok, ahol először céltalanul bolyongok: hagyom, hogy magával ragadjon a város. Kis kávézók, cukrászdák, elegáns üzletek, széles sétálóutcák. Nagyon meglep, hogy az árak nem olasz vagy francia „színvonalúak”, ez egyaránt igaz az ételekre, éttermekre, de a ruhaneműkre, cipőkre is. Persze azért nem hiszem, hogy a magyarok ezután majd kiugranak Lisszabonba bevásárolni.
A Tejo partján
A Palota téren 400 évig állt királyi palota: az elsőt az 1755-ös földrengés pusztította el, a későbbi palotát 1810-ben rózsaszínűre festették a köztársaságiak, ma azonban már sárga. A téren villamosra ülök, és le sem szállok Belémig. A Szent Jeromos kolostor épületét nem lehet eltéveszteni: óriási. I. Mánuel király megrendelésére épült 1501 körül, ezzel megalapozva a Mánuel stílust. Lenyűgöző méretek, pompás belső és egy csodás kerengő kápráztat el. A monostorral szemben, a folyóparton pezseg az élet. A folyón egy tengerjáró hajó úszik be méltóságteljesen, s mielőtt kiköt, átmegy az Április 25. híd alatt. A két kilométer hosszú csodás híd a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült, nevét az 1974-es szegfűforradalomról kapta. A hídtól nem messze találjuk a Felfedezések emlékművét. Beülök a korzó extravagáns kis éttermébe egy Sagres-re. A sör kiváló, a látvány nem kevésbé: előttem a folyó és a túlpart, nem messze a Belém-torony és a tenger. A toronyhoz a jacht-kikötő mellett vezet az út, nem esne nehezemre választani egy szép vitorlást. A Belém-tornyot szintén I. Mánuel építtette a XVI. században, mégpedig a felfedező hajósok indulópontjaként. A torony valaha a folyó közepén állt, de azóta a folyószabályozásnak köszönhetően szárazra került. A torony igazi szépségét a külső díszítések adják. A mór stílusú tornyocskák, cirádás bástyák, nyitott erkélyek miatt lett a torony a Mánuel stílus jelképe.
Vasco da Gama modern emlékei
A Vasco da Gama központot a belvárostól messzebb kell keresni. Az 1998-as Világkiállítás központja ma a lisszaboniak kedvelt pihenőhelye. A metróból a modern bevásárlóközponton keresztül juthatunk ki a kiállítási területre, a Tejo partjára. Van itt Óceánográfiai Múzeum, kiállítási pavilonok, libegő, mesterséges tó, ja, és a BS testvére. Azaz a Budapest Sportaréna (Papp László Sportaréna) tökéletes mása, azazhogy eredetije, hiszen ez épült először. A partra vezető sétány mellett magas oszlopokon a világ országainak zászlói lobognak, a parton görkorcsolyázók, bringások és babakocsit tologató anyukák. Lisszabon második belvárosa ez. Háttérnek a Vasco da Gama híd kontúrját látjuk, párás időben a 17 kilométer hosszú híd valahova a végtelenbe vezet, a másik partot ilyenkor nem lehet látni.
Liliputi villamossal a várba
Visszatérve a belvárosba megkeresem a híres kis lisszaboni villamost, amit minden turistának kötelező kipróbálni. Az egy kocsiból álló szerelvényre nem könnyű feljutni, a tömeg minden napszakban garantált. A zsúfolt kocsik oldalán fiatal srácok kapaszkodnak, a régi pesti villamosokon volt ez így valamikor a háború előtt. A villamos kis utcákon kanyarog felfelé, majd egyszer csak lefele veszi az irányt. Gyorsan leugrok róla. Néhány percnyi gyaloglás után megtalálom a Szent György vár bejáratát. A sor hosszúnak tűnik, de gyorsan megy, így néhány perc után már a várfalakról csodálhatom a város panorámáját. Az eredeti vár a XII. században épült, a XVI. századra elvesztette igazi jelentőségét. Később volt itt színház, fegyverraktár, még börtön is.
A Santa Cruz várnegyed egyik ódon hangulatú utcájában ebédelek. A kisvendéglő teraszán két indián fiú szolgál fel, valahol Peruban élhetnek őseik. A helyi specialitás marhahús gombás öntettel, előtte házi sajt jár, a bevált Sagres sör a kísérő.A városba visszafele gyalog megyek, útközben megcsodálom a Sé katedrálist. A XII. században épült templom neve a püspöki székhely (Sedes Episcopalis) rövidítéséből ered. A katedrálist Afonso Henriques király építette miután Lisszabonból elűzték a mórokat. Az eredetileg román stílusú épületben még ma is borongós a hangulat, kevés a fény, sötét a templom belseje.
HÉV végállomás: a tengerpart
A helyi „HÉV” itt nem Szentendrére visz, hanem a tengerpartra. A húszpercenként közlekedő vonat megáll a Lisszabonnal teljesen összeépült kis tengerparti városoknál. 40 perc látványos zötykölődés, és Cascais-ban vagyok. Mintha egy teljesen más világba érne az ember: Lisszabon belvárosából egy igazi mediterrán nyaralóhelyre csöppenünk. A vasútállomástól öt percre máris a tengerparton kóstolgatom az hűvös hullámokat, hétvége lévén nyüzsög itt az élet. A part mellett jachtok horgonyoznak, a parton párok napfürdőznek, kisgyerekek homokoznak. A tengerparti sétány terasza tele van kirándulókkal. Cascais-tól egészen a híres Estorilig végigsétálhatunk a tengerparton. Estoril történelmi eleganciája a mai napig érződik, ez nem véletlen, hisz több száműzött uralkodó telepedett itt le, így például Habsburg Károly vagy a spanyol Bourbon János is. Estorilból a kiadós séta után kisvonattal megyek vissza a városba és élvezem a magamba szívott életvidámságot, amit ez a mediterrán város adott nekem.
További hasznos és érdekes információk Lisszabonról: www.utikritika.hu/lisszabon
