A nápolyi pizza nyomában

Mitől igazi a pizza, mi a sorrentói limoncello titka, milyen a mozzarella, ha bivaly és miért utánozhatatlan a nápolyi kávé? Egy nápolyi gasztro utazás során ezekre és sok más kérdésre is választ kaphatunk. Mindeközben meggyőződhetünk arról, hogy az Amalfi-part valóban isteni, Capri tényleg a Földközi-tenger gyöngyszeme, gyorsétterembe pedig már az ókori Pompei lakói is jártak.

Nápoly

Nápolyban már egy néhány órás séta során is felfedezhetjük, hogy a pizzán kívül miért érdemes még ide látogatni. Szerintünk ez a legszenvedélyesebb olasz város, ahol nem a kötelező turista látványosságok, hanem az utcák hangulata, az emberek temperamentuma és a látszólagos káosz ragadja magával az embert.

Térjünk be a Pizzeria Medinába egy könnyű ebédre, melynek során leellenőrizhetjük, hogy a felszolgált pizza megfelel-e a Pizza Szövetség szigorú szabályainak. A Via Francesco Caracciolo-ról gyönyörű kilátás tárul a Vezúvra és a tengerre, a Piazza Nolana környékén pedig a város legjobb seafood piacán válogathatunk a finomságok között. A Gambrinus Kávéházban pedig kóstoljunk meg egy tipikus helyi süteményt, a sfogliatellát, valamint a nápolyi kávét. Itt meg kell említenünk a nápolyi lágy vizet, az `Acqua del Serino`-t, ugyanis a helyiek szerint ettől ilyen finom és utánozhatatlan az itteni fekete.

Sorrento

Ne hagyjuk ki a Sorrentói-félsziget kedvelt üdülőparadicsomát, Sorrentót sem, ahonnan igazán nagy élmény szemlélni a Nápolyi-öbölt és a Vezúvot. Szűk utcás óvárosi részén egymást érik a szuvenírboltok, az éttermek, és a luxusüzletek, úgyhogy érdemes itt sétálni egy nagyot. Sorrento legizgalmasabb része a Marina Grandéra, egy régi halászkikötő, ahol folyamatosan zajlik az élet. A kikötőt környező házakban ma is halászok laknak és az itteni éttermekben biztosan az aznap kifogott halat szolgálják fel. A kertekben hatalmas citromfák nőnek és a gyerekek mezítláb fociznak a parton.

Pompei

Nápolyban járva feltétlenül látogassunk el a Vezúv kitörése által i.sz. 79-ben elpusztított romvárosba, Pompeibe. Az utcákon sétálgatva betekinthetünk az ókori római város életébe. Megnézhetjük a színházat, betérhetünk egy fürdőbe, ellátogathatunk a bordélyházba és néhány lakóházba is. Ha már gasztro-túra, benézhetünk a piactérre, egy ókori pékségbe, láthatunk néhány konyhai eszközt, megtudjuk, hogyan tárolták a bort és a gabonát, és megnézhetjük, milyen volt 2000 évvel ezelőtt egy McDonalds.

Érdemes ellátogatni Maurizio Russo híres borászatába, mely a Vezúv lejtőjén található, fantasztikus kilátással. Itt többféle bort megkóstolhatunk, például Lacryma Christi del Vesuvio borokat. Lacryma Christi - Krisztus könnye - névvel csak az Olaszországból, egyenesen a Vezúv lejtőiről származó - már a rómaiak által is kedvelt - híres bor árulható. A helyiek úgy tartják, hogy mágikus, csodatévő hatású.

Egy borkóstoló után induljunk el Olaszország egyik leghíresebb vulkánja, a Vezúv felé. Autóval/busszal 1100 méter magasságig utazhatunk, innen pedig gyalogosan juthatunk fel 1281 méterre, 30-45 perc alatt a kráter szélére. Magát a krátert 3 részben lehet körbejárni. Bár a Vezúv éppen nyugalmi állapotban van, a világ egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják nyilván, mivel közelében 3 millió ember él. A Vezúv tetejéről csodálatos a panoráma a tenger, a Nápolyi-öböl és a Sorrentói-félsziget felé.

Amalfi partszakasz

Sorrentóból indulva végigjárhatjuk a világ egyik legfestőibb tengerparti útját, melyet csak `Isteni partszakaszként` emlegetnek. A szerpentines út egyik oldalán sziklafalak magasodnak, olíva és citrom ligetekkel, színpompás mediterrán növényzettel, a másik oldalán pedig a kristálytiszta, türkizkék Tirrén-tenger. Utunk során számos meseszép településen haladhatunk át. Első megállóként álljunk meg Positanóban, ahol a kilátópontokról lélegzetelállító kilátás tárul elénk a városra. Tovább haladva az úton hamarosan elérünk Amalfiba, az egykori hajós köztársaság központjába, ahol megtekinthetjük Amalfi dómját is.

Ha az izgalmas partszakaszon továbbhaladva Paestum felé vesszük az irányt, meglátogathatjuk Antonio Palmieri családi vállalkozását, Olaszország egyetlen organikus vízibivaly farmját és tejgazdaságát. A család egy tipikus, 18. századi rusztikus farmházat újított fel, az ezt körülvevő hatalmas kertben pedig burjánzanak a mediterrán növények. A látogatás során megtudhatjuk, hogyan készül a tejből a bivalymozzarella (mozzarella di bufala), ami Dél-Olaszország egyik szimbólumává vált, és a pizza elmaradhatatlan hozzávalója. A farm igazán innovatív, a hagyományos mozzarellán kívül ricottát, yoghurtot és fagylaltot is készítenek a bivalytejből. Természetesen a kóstoló sem maradhat el, az említett tejtermékek mellé rusztikus kenyereket, friss salátákat és bort is fogyaszthatunk.

Capri

Capri szigetét a világ egyik legszebb szigeteként tartják nyilván. A szigetre a hajóút kb. 25 percig tart, a látvány már a hajóról nézve is elképesztően csodálatos! Miután megérkezünk Caprira, buszra, taxira vagy robogóra szállva juthatunk el a sziget másik oldalán található Anacapriba, mely az őslakosok városa. Felkereshetjük a limoncello laboratóriumot, ahol megtudhatjuk, hogyan készül a világhírű citromlikőr. Bár hasonló likőr sok helyen készül Olaszországban, többek között Ligúriában és Szicíliában is, a limoncello imádói azt állítják, az Amalfi-parton és Caprin készült változat a legfinomabb. Természetesen csakis jégbe hűtve!

Caprin járva kötelező ellátogatni a híres svéd orvos, Axel Munthe villájába, ahonnan megcsodálhatjuk a sziget másik oldalának panorámáját. Ezt követően fogyasszunk el egy könnyű ebédet egy helyi étteremben, majd délután tegyünk egy sétát Capri városban. A város a híres és gazdag emberek kedvelt helye, jónéhány luxus szállodát és designer boltot találunk a kis utcákon sétálva. Augustus kertjéből lenyűgöző a kilátás a Faraglioni sziklákra, a számos hajtűkanyarból álló Via Kruppra és a kis kikötő öblére. Valószínűleg erről a pontról készül a legtöbb fotó Caprin. A kert névadója, Augustus császár már i.e. 29-ben felfigyelt a szigetre. Annyira magával ragadta Capri szépsége, hogy hajlandó volt elcserélni a jóval nagyobb Ischia-szigetet a Nápoly tulajdonában lévő Caprira. Ezt követően, ha jut még időnk rá, fürödjünk egyet a hűsítő tengerben vagy sétáljunk egyet a kikötőben!