Bali, Lombok és a Gili-szigetek

Bali a turistáknak szóló prospektusok szerint maga a nyaralóparadicsom. Pedig ha elhagyjuk a népszerű Kuta partját, egy teljesen más világba csöppenünk, ahol alig találkozunk turistával, s ahol a csodás tengerpartoknál többre vágyók is idilli állapotokat találnak és egy helyen élvezhetik Délkelet-Ázsia minden előnyét: a lenyűgöző balinéz kultúrát, a kedves helybéliek vendégszeretetét – viszonylag alacsony árakon.

Ubud, a kezdet

A repülő szinte a tengerben landol. Az indonéz vízumot gyorsan felkapjuk, és mivel Denpasar, Bali közigazgatási központja kevés látnivalóval szolgál, rögtön a sziget belseje felé vesszük az irányt. Körülbelül egy óra múlva érkezünk a dombok közé rejtett Ubud városába, ahol a könyvekből jól ismert balinéz stílussal szembesülünk. Legyen szó szállodáról, étteremről vagy népművészeti boltról, a világ legjobb építészeinek és lakberendezőinek munkáit láthatjuk. Mivel Bali az Egyenlítőtől pár fokkal délre helyezkedik el, trópusi növényzet fedi, és ez hatványozottan igaz erre a kisvárosra is. A sziget kicsi, hossza mindössze 140 kilométer, szélessége 80 kilométer, a legmagasabb pontját pedig a 3 142 méter magas Agung tűzhányó jelenti. Az indonéz szigetek majd’ mindegyike a következőképpen fest: középen egy vagy több vulkán, lejtőin települések, tengerpartján fekete vulkanikus homok. Ubud Bali szigetének kulturális és művészeti központja, de sajnos a Puri Lukisan Szépművészeti Múzeum kora délután bezárt. Viszont bármelyik templom udvarán bolyongva feltűnik, hogy a helyiek mennyire őrzik kultúrájukat, és hordják a népviseletet. A hagyományőrzés legszebb példája a balinéz táncest, amelyre zenész barátaim beszélnek rá, és valóban nem is bánom meg. Ubudban minden este más stílusú táncot láthatunk, ráadásul természetes háttérrel, általában egy templom udvarán.

Majmok, templomok, vulkánok

A Balin tett kirándulások közben könnyű a kulturális és a természeti látnivalókat ötvözni, hiszen ezen emlékek mindegyike a zöldben található. A Sangeh Majomerdő felé vesszük az irányt, ahol a rákász makákók saját templommal és erdővel rendelkeznek. Innen csak egy ugrás a Bratan-tó, mely 1 200 méter magasan, fantasztikus természeti környezetben, kétezer méternél magasabb vulkánok között található.

Itt emelkedik ki a tó víztükréből a híres Pura Ulun Danu Bratan templom, mely 1663 óta a tó istennőjének szentélye. Figyelmem a kicsiny templom felől a fákon csüngő repülőkutyákra terelődik. A liba méretű denevér-félék itt a szuvenír-fotóra vágyó bátrabb turistákat hivatottak kiszolgálni, de a szabadban fontos szerepet töltenek be a szigetek ökoszisztémájában. Jatiluwih falu rizsteraszai között, keskeny utakon autózva érkezünk a misztikus Pura Luhur Batukau balinéz stílusban épült templomához. Erre a szent épületre is igaz – ahogy az összes többi templomra –, hogy csak az úgynevezett ’szarong’-ban látogatható. A szarong egy vékony kendő, amelyet a férfiak is maguk köré tekernek. Itt mindenki ezt hordja, hiszen népviselet.

Az Indiai-óceán felé indulunk tovább, a Tanah Lot templomhoz, mely Bali talán legszebb fekvésű épülete. Az óceánba lenyugvó Nap látványát több száz turista társaságában élvezzük, akik a közeli Denpasarból érkeztek, és a kötelező naplemente fotók elkészítése után inkább a vásárlásra koncentrálnak. Én a közeli barlangban élő, és szentként tisztelt tengeri kígyókat keresem fel. Bali nem csak a művészetek, de a természet szerelmeseit is vonzza. A szigeten több aktív vulkán található, melyek közül a Batur vulkán mászható meg a legkönnyebben. A nem túl magas hegy meghódításának kiindulópontja Toya Bungkah falu, mely az 1 717 méter magas vulkán lábánál fekszik. Az árnyékos erdei ösvény után kopár vulkanikus tájon csiszoljuk fényesre bakancsaink talpát, hogy a tűző napon két és fél óra alatt érjük el a csúcsot, ahonnan tiszta időben nagyon szép kilátásban gyönyörködhetünk, vagy a kénes gőzben sült banánt piríthatunk.

Az indonéz vulkánok zöme sajátos, úgynevezett dupla-kalderás, ami azt jelenti, hogy a hatalmas kráteren belül található egy második kráter, mely maga a tulajdonképpeni vulkán. Erre mászunk fel, majd némi pihenés után a kráter peremén haladunk, mígnem a vulkáni kúp másik, meredek oldalán leereszkedünk. A helyiek szerint a vulkán Dewi Danu, a vulkánisten otthona, ezért a krátertó környékét szent helyként tisztelik. Sajnos a lent pipáló többi kráter közelébe nem mehetünk, mert az intenzív aktivitás miatt a kormány lezárta a területet. Innen Bangli városába indulunk, egy ősi balinéz királyság egykori fővárosába, hogy felkeressük a gyönyörű, balinéz stílusú Pura Kehen templomot. Ez már az esős évszak, délután elered az eső, de a szembejövő templomi menetek látványa és hangulata hamar feledteti ezt.

Akit érdekel az állatvilág, annak érdemes felkeresnie Taman Burungot, azaz a Bali Madárparkot, ahol eredeti környezetükben csodálhatjuk meg az Indoausztrál szigetvilágban honos madárvilág 250 fajának mintegy ezer példányát. A madarakon kívül láthatjuk a 2,5-3 méteresre megnövő komodói varánuszokat is, de ezért jobb elmenni Komodó- vagy Rinca-szigetére, és eme hatalmas gyíkokat eredeti élőhelyükön megcsodálni. Ha már itt járunk, érdemes leugrani Kuta Beach-re, ahonnan a Balin nyaraló turisták 99%-a ki sem teszi a lábát. A valóban szép tengerpartot elsősorban szörfösök látogatják, a világ legnagyobb versenyeit is itt rendezik. Nagy a nyüzsgés az eddig látottakhoz képest, de ezután fogjuk csak igazán értékelni a sziget többi részét és Lombokot.

Lombok

Denpasarból mintegy fél óra alatt repülünk át a szomszédos Lombok szigetére, mely szintén a Kis-Szunda-szigetek tagja, Bali területénél azonban jóval kisebb. A két sziget azonban mind kultúrájában és vallásában, mind természeti adottságaiban jelentősen eltér egymástól. Legnagyobb városában, Mataramban – mint a legtöbb indonéz nagyvárosban – semmi érdekes nincs, ezért célszerűbb a sziget látképét uraló, hatalmas, 3 726 méter magas Rinjani vulkán lábánál fekvő Tetebatu faluig utazni. Lombokra többnyire csak az jön át, aki szeretné megmászni a Rinjanit. Ez egy komoly, többnapos túra, ezért mi, idő hiányában kihagyjuk, és a vulkán oldalában lévő, kevésbé látogatott esőerdők felé vesszük az irányt. A Rinjani 1995-ben tört ki legutóbb, az azóta is aktív vulkán teljes területe nemzeti park. Már utunk elején látszik, hogy a termékeny vulkáni hamuban kialakított rizsteraszok hamarosan átadják helyüket a Rinjani vulkán oldalára felkapaszkodó trópusi esőerdőknek. A falusiak nemcsak rizst termelnek, hanem dohányt is, amit a legnagyobb dohánygyártó cégek megbízottjai rendszeresen felvásárolnak.

Egyenletesen emelkedve, egy keskeny ösvényen túrázunk tovább, amely egyre sűrűbb erdőbe vezet. A minket kísérő falusi kutyák izgatott csaholással vetik be magukat a sűrűbe. Az itt élő langurok dühítették fel őket. A fekete majmok lélekszakadva, de gyakorlottan rohannak egyre feljebb a fákon, és onnan fenyegetik a kutyákat. Egy nemzeti parkban az ember után a kóbor kutyák és macskák okozhatják a legnagyobb kárt, de sajnos a környező falvakból hozzánk csapódó kutyákat nehéz hazaküldeni. Az ösvény végén egy csodaszép vízesést találunk, melynek vize egy kicsiny tóban gyűlik össze. Elered az eső, gyéren lakott falvak és békés rizsteraszok között sietünk vissza szállásunkra. Lombok szigetének legszebb strandját szintén Kuta Beach-nek hívják, de a hangulat merőben más. Ez még a nyugalom és béke vidéke, ahol tengeri füvet termesztő halászok, helyi szörfösök és a képeslapokról már oly’ jól ismert kép tárul a szemünk elé: fehér homok, idilli öblök és szikrázó napsütés. A sziklákon egy pecázó helybéli bukósisakban védekezik a nap ellen. Természetesen Lombok is szeretne a tömegturizmus oltárán áldozni, és erre remek lehetőséget látnak a tradicionális szaszak falvak bemutatásával. A skanzenszerű Sade teljes egészében védett műemlékfalu, így maradéktalanul megőrizte ősi, hagyományos jellegét. A falu lakói elsősorban szőttesek készítésével foglalatoskodnak, ezeket a turistáknak készítik. Végül is igazuk van: őrzik és bemutatják a kultúrájukat, és még pénzt is keresnek vele. A szőtteseken kívül a vidék agyagművessége és szobrászata szintén híres, ezért érdemes felkeresni egy agyagozó falut is.

Gili-szigetek

A Gili-szigetek három tagja közül Meno a legkevésbé látogatott, ezért arra vesszük az irányt. Elhagyjuk Tetebatut, és a Lombok szigetének északnyugati partján található Bangsal kikötőjébe utazunk, ahol bambuszrúddal stabilizált motorcsónakokba szállunk, és hosszúnak tűnő hánykolódás után Gili Meno szigetén kötünk ki. Kikötőt azonban nem találunk – hiszen egy egészen apró szigetről van szó –, így a homokos strand tetszőleges pontján érünk partot.

Közvetlenül a tengerparton épült bungalókban lakunk, igazi világjáró pihenőhely, ahol a falon gekkók, a WC-ben bogarak élnek. A korallzátonyokkal övezett kicsiny Gilik, azaz apró szigetek mindegyik tagja hallatlan népszerűségnek örvend a hátizsákos utazók körében. A szigetek vezetősége a szárazföldekről kitiltotta a motorizált járműveket, így az egyetlen közlekedési eszköz a lovas szekér vagy más néven ’cidomo’. A másik két sziget kicsit populárisabb, és már kezdik kiépíteni: Gili Trawangant (a Gili-szigetek legnagyobb tagját) a kormány „party-szigetnek” nevezte ki, míg Gili Air a kettő közti átmenet. Meno nyugalmát azonban egyik sem adja vissza. A sziget méreteit jelzi, hogy másfél óra alatt körülsétálható.

A Wallace-vonalon fekvő szigetek tengeri élővilágába csak úgy nyerhetünk betekintést, ha alámerülünk. A Wallace-vonal az ausztrál és az ázsiai élővilágot elválasztó képzeletbeli vonal, amely a szigetek között szeli át a tengert, ezért itt találjuk a Gili Tengeri Rezervátum legjobb merülő helyeit. Emiatt bőven van látnivaló a víz alatt, hiszen a korallzátonyok több mint hatezer tengeri állatfajnak adnak otthont. Kis szerencsével nemcsak az indoausztrál régió korallszirti halaival, de akár tengeri teknősökkel vagy szirtcápákkal is találkozhatunk. A búvárkodás vagy sznorkel „fáradalmait” nem is lehetne jobb helyen kipihenni, mint a tengerparti éttermek valamelyikében, ahol egy egész napos eszem-iszom után is megdöbbentően kis összeget kérnek. A strandon körbe-körbe járnak a helybéli masszírozó asszonyok, akik a trópusi tengerparton, kókuszpálmák árnyékában szakavatott kezeikkel bárkiből kimasszírozzák az itthonról hozott stresszt.