Bulgária - Márványhátú hegyek között

Bulgária közel van. Hamar átsuhanunk Belgrádon, majd irány Melnik falu, amely a Pirin-hegység déli lábánál, nagyszerű mediterrán környezetben fekszik. A borászatáról híres falunak a századfordulót megelőzően húszezer lakosa volt, ma csupán fél ezren élnek itt. Egy évszázaddal ezelőtt Melnik kereskedői – kiterjedt kapcsolataik révén – látványosan felvirágoztatták a várost: akkoriban 75 templomba járhattak az itt lakók. A kereskedők leginkább borral és dohánnyal üzleteltek, de amint mindez hanyatlani kezdett, úgy vált egyre kisebbé a település is.

A mára faluvá zsugorodott Melnik fekvése egészen különleges, hiszen az apró, kőből épült lakóházak fecskefészek-szerűen épültek a meredek homokkő sziklafal oldalába. Szinte minden háznak van borospincéje, így a tipikus bolgár lakóházak szinte összeépültek a hegyekkel. Melniket leginkábba környezet és a borok miatt érdemes felkeresni, így miután végigsétáltunk a múzeumvárosnak is beillő település főutcáján, a szomszédos Rozen falut vesszük célba. Útközben úgynevezett földpiramisokat láthatunk, melyek a homokkő és konglomerátum különleges eróziója folytán keletkeztek. Mivel a bolgár konyha messze földön híres (és olcsó), ezért remek alkalom kínálkozik, hogy kipróbáljuk a Balkán legjobb ételeit. Aztán irány Bansko!

A Pirin-hegység

A Pirin egy idős és lepusztult röghegység, mely a jégkorszak hatására vált csipkézetté, és ezáltal meglehetősen izgalmas formavilágúvá. A sokszor a Magas-Tátrához hasonlított hegység egyik érdekessége, hogy a főgerincét márvány alkotja. A Pirin Bulgária legvadabb hegysége, csaknem 45 csúcs emelkedik 2500 méter fölé, melyek jó része szinte egész évben hófoltokkal fedett. Errefelé gyakoriak a viharok, nem véletlen, hogy az itt élők régi legendái úgy tartják, hogy a Pirin-hegységben lakik a vihar helyi istene, Perun. A Pirin Bioszféra Rezervátum 1100 féle növénynek, 102 madárfajnak és 42 különféle emlősnek ad otthont, 1983 óta az UNESCO Világörökség része. 186 kisebb-nagyobb tó, kiterjedt karsztvidék, és számos barlang teszi teljesen egyedülállóvá a Pirin-hegységet. 1800 méteres magasságból immár gyalog indulunk felfelé, célunk a legmagasabb csúcs elérése. Egy gyorsfolyású hegyi patak mellett, nagyszerű fenyvesekben túrázunk. Majd körülbelül két óra elteltével érkezünk a Vihren menedékházhoz (2100 méter), mely az erdőhatár felett, igazi magashegységi környezetben épült. A gerinc fehér márvány, a táj szépsége a Retyezáttal és a Magas-Tátrával vetekszik. Megpihenünk, majd Bulgária második legmagasabb pontjára, azaz a Vihren csúcsra indulunk, ahová meredek, de jól járható kaptatókon juthatunk fel. Három-négy órás kapaszkodás után érkezünk 2914 méter magasra, a Vihren csúcsra, a Pirin tetejére. Szép időben gyönyörű kilátás fogad minket odafent, ahonnan többek közt láthatjuk a Musala csúcsot is.

A Rila-hegység

Következő magashegyi túránk előtt célszerű kipihenni magunkat, és felkeresni Bulgária jelképét, leghíresebb épületét, a Rila Kolostort. Az 1200-as évekből származó, a híres Hrelyo óratorony és a több kupolás templom az épületegyüttest a világ egyik legszebb építészeti látnivalói közé emeli. A vörös és fekete kövekből épült, gyönyörű kupolákkal rendelkező kolostort 1335-ben alapították, de már 927-től létezett a környéken egy vallási intézmény, mely a későbbi Rila Kolostor alapjául szolgált. Az UNESCO védelmét is élvező épületegyüttest - mely formájával, természetességével tökéletes példája a kolostoroknak – 1991-ben teljesen felújították. A szerzetesek lakhelyeként szolgáló, a kolostort körbeölelő épület körfolyosóiról nagyszerű fotókat készíthetünk a gyönyörű templomról: a hátteret a Rila-hegység 2500 méter feletti vonulatai adják. A templom kőhomlokzatai, a freskó, az értékes ikonok és fafaragások mind-mind autodidakta művészek munkáját dicsérik. A kolostorban múzeum is működik, ahol a szerzetesek életével ismerkedhetünk meg.

A 2925 méter magas Musala csúcs eléréséhez korán kell indulni. A síparadicsomnak számító Borovets-ből a felvonóval néhány perc alatt 2369 méter magasra érkezünk, miközben kiterjedt fenyvesek és vad folyású hegyi patakok fölött suhanunk el. A „rila” szó egyébként trák szóból ered, jelentése: „a vizek hegyei”. A felvonóval a Yastrebets házhoz (2369 méter) érkezünk, ahonnan gyalog folytatjuk utunkat. Magasan az erdőhatár fölött túrázva, szintemelkedés nélküli úton érjük el a 2389 méter magasan épült Musala menedékházat. Az út innen meredekké és sziklássá válik, de végig jól járható, így némi pihenés után a Rila-hegység legmagasabb csúcsai között, tengerszemek mellett haladunk felfelé. A Ledeneto – magyarul Jeges-tó – a Balkán-félsziget legmagasabban (2715 méter) fekvő tengerszeme, melynek jégtakarója sohasem enged fel teljesen. Tovább túrázva a sziklákhoz erősített drótkötelek segítségével jutunk fel a 2925 magas Musala csúcsra, mely a Rila-hegység – és egyben az egész Balkán-félsziget – legmagasabb pontja. Páratlan panoráma fogad itt minket, tiszta időben láthatjuk Bulgária minden jelentősebb hegységét. A csúcson egy meteorológiai obszervatórium található, mely azonban nem látogatható. Némi pihenés után visszaindulunk a Musala turistaházhoz. Innen egy gyönyörű erdei ösvényen ereszkedünk le Borovets városába mely előbb havasi réteken, borókák közt, majd nagyszerű fenyveseken vezet keresztül.

A Fekete-tenger

Reggel magunk mögött hagyjuk Bulgária legmagasabb hegyeit, és az ország keleti partvidékére utazunk. Két-háromórás utazás után azonban megállunk Plovdivban, Bulgária második legnagyobb, mint egy 375 000 lakosú városában. Plovdiv ősibb, mint maga Bulgária, hiszen már jóval az időszámításunk előtt város állt helyén. Mivel a település fontos stratégiai helyen fekszik – Európa és Ázsia találkozásánál -, ezért állandó harcok színtere volt. A modern Plovdiv nem nyújt sok látnivalót, az óváros viszont annál inkább. A város turisztikai hivatala a bevált közhellyel csalogatja a látogatókat: Meg kell nézned Plovdivot, ha meg akarod ismerni Bulgáriát! A közhely ellenére ezek a szavak igazak. A belvárosban számos múzeum kapott helyet, de nagy élmény végigsétálni a hosszú sétálóutcán is, melyet XVIII-XIX. századi barokk lakóházak szegélyeznek. Itt már-már egy fejlett nyugat-európai városban érezhetjük magunkat. Plovdivból egyenes út vezet a bolgár tengerpart, az egykori szocialista álomnyaralások színhelye felé. Az atmoszféra és az árak nem változtak, csak a zene más. A tengerparti henyélést könnyen kiválthatjuk némi kulturális programmal, ha ellátogatunk a közelben fekvő Szozopol kisvárosába, mely a bolgár tengerpart egyik legszebb települése. A másik „ékkő” Neszebár, mely a bolgár tengerparton nyaralók egyik kihagyhatatlan állomása.

Neszebár (egykor Meszembria) a Napospart legrégebbi települése, szűk, romantikus utcáin kellemes sétákat tehetünk egy kiadós fürdőzés után. A várost egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel, bejárata egy görög-bizánci kapu. Neszebár hangulatát bizánci stílusú templomok és XVIII-XIX századi kőből és fából épült lakóházak határozzák meg, melyek török kisvárosokra emlékeztetnek. Az árusokat kikerülve szabadon bóklászhatunk az óváros már-már keleties hangulatot idéző keskeny utcáin, a tengerparti sziklák fölött vezető sétányon, vagy beülhetünk a nagyszerű panorámát nyújtó vendéglők egyikébe. Szinte minden utcában lehet pici, egészben sült tengeri halat venni, érdemes megkóstolni. A tengerpartról egy nagyszerű hegyvidéki úton keresztül érkezünk Várnába, Bulgária harmadik legnagyobb városába. A város legimpozánsabb egyházi épülete a Szűz Mária Mennybevitele Székesegyház. A neobizánci stílusú épület Bulgária második legnagyobb temploma, melynek építését az 1881-as években fejezték be.

A belvárosi sétányon és a partot övező parkon végigsétálva könnyen elérhetjük Várna homokos strandját, de magyaroknak érdemes felkeresni a város határában található Várnai Csata Emlékparkot, mely az 1444. november 10-én megvívott várnai küzdelemnek állít emléket. I. Ulászló lengyel-magyar király Hunyadi János vezette hadserege pontosan ezen a helyen ütközött meg a törökök túlerőben lévő seregével. Várna környékének különleges természeti látnivalója a Kőerdő. A ritka földrajzi folyamatok eredményeképpen született, több méter magas sziklaoszlopokat viszonylag nagy területen találjuk. Miután teszünk egy rövid sétát az ókori népek által kultikus helyként tisztelt Kőerdőben, folytatjuk utunkat Bulgária belső vidékei felé.

Veliko Tarnovo és környéke

A 75000 lakosú Veliko Tarnovo Bulgária talán legszebb fekvésű városa. A városrészek a Yantra folyó dupla kanyarulataira épültek, ezeket a folyón átívelő számos híd köt össze. A város látképét egy hatalmas vár uralja, a Tsarevets Erőd, melyhez felkapaszkodva különleges, teljesen egyedi belső díszítésű templomhoz, majd a romos vár belsejébe érkezünk. Veliko Tarnovo óvárosa a Yantra folyó túloldalán, egy meredek domb oldalában helyezkedik el. Nem messze innen, egy izgalmas erdei ösvényen jutunk a kicsiny Preobrazsenszki kolostorhoz. Az épületet – mely szerencsére nem tartozik a felkapott turistalátványosságok sorába – nagyszerű természeti környezet veszi körül.

Ezt követően Arbanasi műemlékfalva felé vesszük az irányt, mely a XIV. század végén született azáltal, hogy a törökök több ezer albánt telepítettek be a vidékre. Az „arbanasi” jelentése „albánok”. Öt templom, két kolostor és mintegy ezer jól védhető, erődítményszerű lakóház épült akkoriban. Természetesen mára sokkal kevesebb épület maradt fenn, de ezek többsége szépen felújított; jó néhányban múzeum működik. Jellemző, hogy a házak alsó szintje kőből, míg a felső fából épült. A Krisztus Születése templom – mely kívülről nem nyújt különösebb látnivalót, belül azonban valóságos csoda – a XVI-XVII. században épült, szabálytalan elrendezésű templom. Belsejét mintegy 3600 bizánci freskó díszíti. Az „Utolsó vacsora” című festményt falusi mester készítette: Jézus és az apostolok albán viseletben ülnek, a talpalávalót pedig helyi muzsikusok húzzák.

A keleti Etara skanzenhez utazunk, ahol egy néhány száz évvel ezelőtti falu elevenedik meg előttünk. Némelyik lakóházat múzeumnak rendeztek be, másokban kézművesek dolgoznak. A falu utcáját egy kicsiny patak kíséri, a korabeli étterem mellet pedig helyben sütik a kenyeret. A kemencében sült kenyér Bulgária sajátos hagyománya, olyan, mint a Rózsák-völgyében féltve őrzött rózsaültetvények, melyek a világ rózsaolaj-termelésének 70 százalékát adják. Mivel a parfümgyárak minden évben több tíz millió dollárt fizetnek a Rózsák-völgyében készülő esszenciáért, nem véletlen, hogy a rózsákat errefelé „Bulgária aranyaként” emlegetik. Rózsaillattal eltelve búcsúzunk Bulgáriától, mely a két hét alatt bebizonyította, hogy nem csak tengerpartból áll.