Egyiptomi körutazás: Kairótól a Sínai-félszigetig

Valamikor réges-régen a Paradicsomban Ízisz istennő elvesztette férjét, Oziriszt, s azóta sokszor üldögél a Nílus felső folyásainál, szerelmét siratva. Minden évben az ő könnyei kényszerítik a vizeket, hogy az óriási folyamba ömöljenek. Évezredek óta ez a legenda tartotta fenn mindazon kultúrák hitét, akik ezen a földön megfordultak. A folyó rendszeres áradása bőséges termést biztosított számukra, így segítve megélhetésüket a kietlen, sivatagi tájon.

Talán Thomas Cook angol üzletember volt az a kevésbé isteni legenda, aki hozzásegítette az egyiptomiakat, hogy a Nílus ajándékai mellé néhány dollár, font vagy euro „teremjen”. Ő volt az, aki elsőként felismerte, a folyó máshogy is segíthet az itt élőkön. Az ókori egyiptomiak legnagyobb alkotásai ugyanis szinte kivétel nélkül a folyó mentén helyezkednek el, így egy jól szervezett hajóúttal akár valamennyi felkereshető. 1869-ben el is indította az elsőt, és ezzel együtt magát az egyiptomi turizmust is. Részben e két történetnek köszönhetjük, hogy évről évre felkereshetjük ezt a lenyűgöző országot. Érkezzünk akár levegőben repülővel; vízen Alexandriába, a Földközi-tengert áthajózva, vagy a déli szomszédból, Szudánból Abu-Szimbelbe a Níluson; szárazföldön Izraelből Tabába, vagy Líbiából terepjáróval Siwába, mindenképp egy európaitól merőben más világ fogad minket.

Kairói élmények

Sokakhoz hasonlóan a kairói reptéren landolunk. A helyi iroda embere vár, egyenként benyálazza útleveleinkbe a vízummatricákat, és illemtudóan megkér, jól nyomkodjuk bele, nehogy kiessen, mert akkor bajba kerülhetünk. Buszunkban ülve máris ízelítőt kapunk a közlekedési morálról: itt nem a vonalak, táblák, lámpák diktálnak, hanem az egymás iránti tisztelet, szeretet és persze a duda. Jól példázza ezt a következő történet. Egy alkalommal, amikor már nem bírtam tovább idegekkel a koromsötétben autózást, megkérdeztem, miért nem kapcsolják fel a világítást éjszaka a járművön? Illedelmességből – hangzott a válasz, így nem világítunk a szembe haladók szemébe. Az ilyen történetek késztettek arra, hogy a miértek és az afroarab logika fürkészésének vágyát ma már inkább szándékosan otthon felejtem, ha Egyiptomba utazom. Kairóban korán ébreszti az embert a Korán. A müezzin „Allah Akbar”-ja még napkelte előtt kiugraszt minket ágyunkból. Ez nem is baj, hiszen mindössze két napot töltünk a fővárosban. Szállásunkhoz legközelebb az Egyiptomi Múzeum esik, így itt kezdünk. A hatalmas, kétszintes épületbe hordták össze az egyiptomi civilizáció maradványait a történelem előtti időktől a görög-római korig. Kulturális étvágyunkat csillapítva a fizikait egy közeli kifőzdében, csirkés ‘shwarma’-val enyhítjük, s a szokásoktól eltérően nem légkondicionált busszal, hanem metróval és gyalog tesszük meg az utat a Khan El Kalili bazárig. A föld alól kilépve azonnal elhisszük, hogy közel húszmillióan élnek a metropoliszban. Iszlám Kairó – ahogy a negyedet hívják – a legzsúfoltabb része a városnak, a bazárig vezető út kiváló alkalom arra, hogy bepillantást nyerjünk az arabok valódi világába. Valamikor a ‘szúk’ (bazár) ugyanezt tükrözhette, mára azonban inkább turisztikai látványosság, felkeresése ennek ellenére örök élményt garantál.

Piramisok árnyékában

Másnap a piramisok árnyékában, az elsőként ideérkező arabokhoz hasonlóan bennünk is több kérdés fogalmazódik meg. Ők azon töprengtek, kik és miért építették, mi célt szolgálhattak, mi pedig azon, milyenek lennének, ha a középkori hódítók nem az eredeti mészkőborításból építették volna fel új otthonukat, al-Qáhirát (Kairót). Napóleon ittjártakor azon tűnődött, vajon a kövekből hány méter magas falat húzhatna fel országa köré, megint mások különböző savakat öntöttek a hatalmas gúlákra, hogy elpusztítsák azokat. Szerencsére senki terve nem valósult meg, így még mindig – s talán örökké – csodálhatjuk őket.

Luxori kalandok

Az este életre kelő várost immár a vonat ablakából figyeljük, mellyel a néhány száz kilométerre délre fekvő Luxorba igyekszünk. Hálófülkénk nem lévén helyiekkel osztozunk a kocsin, sőt, majdnem a székeinken is. Nem hiába, Kairóban él az ország majdnem harmada, a Nílus mentén (kis túlzással) pedig a többiek. A minden luxust megadó éjszakázás után gyors reggeli következik, és máris a város központi nevezetességénél, a Luxor-templomnál vagyunk. Ez és a közeli Karnak templom a keleti part legkiemelkedőbb építményei a letűnt időkből. Az élet oldalán vagyunk, délután annak határán, a folyón teszünk egy hajókirándulást felukával, a nílusi vitorlással. Szelünk nem sok van, viszont jól esik egy kis pihenő a szokatlan nyugalomban. Luxor évről évre fejlődik, leginkább az idelátogatók igényeinek megfelelően. Megépült az új reptér, szépül a pályaudvar, a központ új útburkolatot kap. Az egykori Théba a legfontosabb állomása a Nílusi hajóutaknak, emellett a régi egyiptomi kultúra számos emlékét tárja elénk, beleértve templomait és a nyugati oldalán elterülő Királyok Völgyét. Nem csoda hát, hogy a halottak oldalán, a völgy bejáratánál megszámlálhatatlan buszt találunk, s még több turistát. Belépünk az első földbe vájt sírba. Ide tökéletes magyarsággal beszélő helyi vezetőnk nem követ minket, hiszen bent nem beszélhet, levegőt is alig szabad vennünk. A falakon található hieroglif írásokat és egyéb festményeket védendő, korlátozzák a megtekinthető sírok számát, így hármat látogatunk meg. A völgyből kiérve felkeressük a Hatsepszut-templomot, a Ramesseumot, Medinet Habut, a Memnon Kolosszusokat. Napnyugta után a reptérre buszozunk. A csapatban mindenki izgatottan várja, milyen lesz megérkezni a Sínai-félszigetre, utazásunk következő állomására.

Dahab - az aranyfalú város

Landolás után mikrobuszba szállunk, és Dahab felé vesszük az irányt. Későre jár, mégsem alszunk, kifelé fürkészünk az ablakon át. A magasan, hosszan elnyúló vonalak azt sejtetik, hogy az eddigiektől eltérő helyre érkeztünk. Ezek bizony hegyek, magas hegyek, a hangosan síró motor is erről tanúskodik. Az aranyfalú város (Dahab aranyat jelent) csendes, sehol egy lélek. Halkan elfoglaljuk nádkunyhókban elhelyezkedő ágyainkat, és nyugovóra térünk. Reggel aztán meglepetés vár: nincs szmog, nincs fülsiketítő dudaszó, a helyiek nem rohangálnak a szélrózsa minden irányába, és úgy tűnik, magnetofonos müezzin is kevesebb él itt. Körös-körül nyugalom, és végre itt a tenger, mélyén a végtelennek tűnő korallvilággal. Felüdülésként máris a víz alá vetjük magunkat. A Vörös-tengernél a világ fordított: itt a színeket nem a föld színe felett, hanem a hullámok alatt találjuk, s ez bizony fantasztikus élmény.

A kihívás - Mózes-hegy megmászása

Jól is jön a nappali pihenő, éjjel ugyanis újra komoly próbatétel vár ránk: a 2 285 méter magas Mózes-hegy megmászásához készülődünk. Meleg ruha, lámpa, élelem, víz, és már indulunk is. 1 500 méter magasan, a Szent Katalin-kolostor lábánál találkozunk beduin vezetőnkkel, aki figyelmeztet az újfajta óvintézkedésekre a környéken. Miután túljutunk a reptéri vizsgálódást is megszégyenítő kordonon, nekivágunk a teveösvénynek. A sötét ellenére hamar kiderül, hogy nem vagyunk egyedül, sőt, nagyon is sokan igyekszünk ugyanoda. A Sínai- vagy másik nevén Mózes-hegy ugyanis különleges vallási jelentőséggel bír: az Ószövetség szerint Isten erre a hegyre hívta fel Mózest, hogy átadja neki a Tízparancsolatot. Reggel, a csúcson, a felkelő Nap látványa megérteti velem, mi is a csodálatos ebben a kőtömegben. A hosszúra nyúlt hegymászást a víz alatt pihenjük ki. A bátrabbak megpróbálkoznak az úgynevezett „intro dive”-val, ami a búvárkodás kezdő lépcsőfokának tekinthető. Csodaországból feljőve beülünk az egyik tengerparti étterembe, majd a vízipipa mellett, az időről megfeledkezve az egész estét ott töltjük.

Különleges kanyon-túrák

A félszigeten – természeti adottságainak köszönhetően – végeláthatatlan kalandok sora vár ránk. Helyi vezetőink nem is hagynak unatkozni minket. Terepjárókkal indulunk a Dahabtól északnyugatra fekvő kanyonokhoz. A Sínai-félszigeten ugyanis több mint tíz nagyméretű hasadék található. Bejárhatunk olyat, amelyik egészen magasan, a Katalin masszívum csúcsainak árnyékában, vagy a tengerszint közelében húzódik, de olyat is, amelyik a víz alatt bújik meg. Mindegyik valamilyen fantázianevet kapott az itt élő beduinoktól. Mi a Színes-, illetve a Fehér-kanyonba látogatunk, a helyiek szerint ezek a legkönnyebben megközelíthetőek. Valószínűleg még sohasem utaztak a minibusz hátuljában, akkor nem így vélekednének. Az odavezető út nagyrészt mellőzi az aszfaltot, így, mire lesétáljuk a kétszer másfél kilométert a rekkenő hőségben, jócskán átértelmeződik bennünk a keleti kényelem fogalma. Mentségükre szolgáljon, hogy napközben, az egyik oázisban egyszerű, ám annál ízletesebb ebédet főztek nekünk. Utolsó reggelünkön a négykerekűeket négylábúakra cseréljük. Ras Abu Galumot, a Dahabtól tizenhét kilométerre található beduin halászfalut keressük fel. A több mint egy órás tevegelést a hölgyek játszi könnyedséggel teljesítik, a férfiaknál már más a helyzet. Ők a faluba érkezve gatyára vetkőzve rohannak a vízbe, hogy meggyötört testrészük fájdalmát a hullámok közt csillapítsák. Ebéd után szunyókálunk egyet a parton összetákolt nádkunyhókban.

A Nílus ajándéka

A visszafelé vezető úton néhányan inkább a gyaloglást választják, s szállásunkra érkezve, fáradtságukat legyőzve egy utolsó rohamra indulnak, hogy beszerezzék Egyiptom legfontosabb ajándéktárgyát, a méretes sporttáskát, amelybe a többi szerzeményt pakolják. Boldogan és büszkén szállunk fel a gépre: az itt élők mellett minket és otthon maradt szeretetteinket is megajándékozta a jó öreg Nílus. Sajnos mára a könnyfakasztó legenda elhomályosulni látszik az Asszuáni-gát árnyékában, az itt lakók viszont maradtak, hiszen a folyó most is – legyenek arabok, koptok vagy más nemzet fiai – hűen szolgálja őket.

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!