Karintia - minden téli jó egyetlen régióban

A délelőtt a síelés időszaka a napsütötte, szikrázó fehérségű lejtőkön. A jó levegő hozta gyomorkorgást dél körül egy hangulatos hütte finomságai csillapítják, miközben a délutáni szánkózás, a korcsolyázás, netalántán a hótalpas vándortúra részleteit is egyeztethetjük a csapat vagy a család többi tagjával.

Hogy aztán estére jócskán elfáradva, elfagyott ólomtagokkal csobbanjunk bele a forró termálvízbe. Kívánjunk aktív sportolást vagy kényeztető túrát, aligha kell bármelyikről is lemondanunk, hiszen van olyan közeli vidék, ahol mindezt egyszerre megkaphatjuk. Nyugat-Európa felé utazva nehéz lenne kikerülni Ausztria legnaposabb régióját, Karintiát. A legtöbben persze csak a Wörthi-tó sziluettjét, néhány, a tó közepén ringatózó hajót látnak a Villach felé vezető autópályáról, no és persze a csodás hegyeket. Pedig érdemes megállni Karintiában, ahol az év nagy részében, még a téli hónapokban is ragyog a nap, s a havas lejtők megtelnek a téli sportok rajongóival.

Amikor az osztrák síparadicsomot a „legnaposabb régióként” emlegetik, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hangzatos szlogen nem más, mint csalogató reklámfogás. Pedig Karintia valóban Ausztria egyik legvidámabb és legszínesebb területe. De persze mégsem csak a napsütés az, ami Ausztria legdélebbi tartományába vonzza a látogatókat. Az Olaszországgal és Szlovéniával határos régió rendkívül gazdag tavakban, hegyekben és fürdőkben. Nem véletlenül nevezik az „ezer tó vidékének”: 1 270 tavából 200 fürdőtóban ivóvíz minőségű a víz. Persze télen ezek nagyrésze befagy, ilyenkor a kristálytiszta jégtükröt korcsolyázók hada lepi el.

Nassfeld

Először a régió legnagyobb sívidékére, Nassfeldbe utaztunk, amely az olasz határ közelében található. Négy napunk volta arra, hogy valamennyi pályát megpróbáljuk besíelni, de ez aligha sikerült. Viszont majdnem minden hüttébe eljutottunk, hiszen Karintiában a szépen gondozott pályák, az állandó napsütés mellett a változó stílusú síkunyhók adják meg a síelés különleges hangulatát. Délben kezdetnek jól esik egy forró krémleves, ami után azért nehéz ellenállni a Wiener Schnitzel csábításának. Ha ez mégis sikerül, nem hagyhatjuk ki a „Kärtner Nudel”-t, a nemzeti gombócot, amelyet túróval, hússal, spenóttal, sőt gyümölcsökkel töltenek meg; vagy a Reindling-et, ami kelt tésztából gyúrt, fahéjjal, cukorral és mazsolával töltött finomság. Persze néha csak egy korsó sör kedvéért is érdemes megállni.

Nassfeldben egyébként 101 kilométernyi sí- és snowboard pálya várja a siklani vágyókat. A „Millennium Expressz” kabinos felvonóval közel húsz perc alatt jutottunk fel a gailtali Tröpolach-tól a Nassfeld Sonnenalpe hegycsúcsra, ahonnan hét és fél kilométeres, kiváló sípályán síelhettünk. Ez talán nem meglepő Ausztriában, de az már tényleg ritkaságnak számít, hogy az összes pálya kivilágítható, így éjszaka is élvezhetjük Európa egyik leghosszabb pályarendszerét.

A síterület különlegessége még a bónuszkártya, amely a felvonóbérletet helyettesíti, így a felvonókat érintés nélkül igénybe vehetjük, a bónuszkártya készpénzzel „feltöltve” pedig fizetőeszközként is működik a síiskolában, a kölcsönzőben, egyes éttermekben, hüttékben. Sőt, némely szállodában még a szoba ajtaja is ezzel a kártyával nyitható.

Bad Kleinkirchheim

Bad Kleinkirchheim régióját Villach-tól északra már minden kényelemhez szokott síelőként értük el. A kleinkirchheimi fürdőváros körül számos hófedte csúcs található, melyekről elindulva változó nehézségű pályákon gyakorolhattunk. A fürdőváros környékén összesen öt pályarendszer közül választhattunk. A St. Oswalddal kezdtük, melynek csúcsa 2055 méter magas. A 90 gondozott pálya közül a legnehezebbeket igyekeztünk kipróbálni. A snowboardrajongók is találtak néhány „elhagyott” lejtőt, délután pedig felfedezték a helyi halfpipe-ot is. Ezalatt mi felmelegedtünk a környék legbarátságosabb hüttéjében. Esténként a mindenfelé hirdetett, „a lesiklópályáról a gyógyfürdőbe” szlogennek jártunk utána. Bad Kleinkichheimben két fürdő is várja a fáradt síelőket: a Römerbad termálfürdő és a St. Kathrein gyógyfürdő. Aki szeretné ellazítani az egész napos síelés után elfáradt izmait, az a világ legjobb helyére érkezett. A forró víz percek alatt kioldja a görcsös izmokat, s a lubickolás a kis vízesések és a néha meginduló vízfolyamban nem csak kellemes, de szórakoztató is. De a fürdőzésre a szauna teszi fel a koronát.

A fürdőbelépő egyébként a síbérlethez jár, de a helyiek ezen túlmenően is különböző kedvező csomagokkal próbálnak a vendégek kedvében járni. A Top Ski Kärnten Pass (Karintia-síbérlet) például a régió valamennyi síterepén érvényes, így tudunk vele síelni az előbb említett nassfeldi, bad kleinkirchheimi pályákon, de kipróbálhatjuk vele a többi 30 sívidéket is. Így például a Mölltali gleccsert, ahol még nyáron is van síelésre alkalmas hó, vagy Ausztria talán általunk legismertebb hegyét, a Glossglocknert, esetleg a Gerlitzeni Alpok pályáit, a Turracher Höhé-t, valamint Katschberget. A kártya 2-14 napra váltható, de valójában legalább öt nap szükséges ahhoz, hogy megérje kiváltani. Karintiában a diákokra is gondolnak: azoknak az iskoláknak a tanulói, amelyek a téli szünetet Karintiában töltik, a síbérlethez ingyen hozzájuthatnak. Persze a kedvezmény csak akkor érvényes, ha az iskola a síhét idejére karintiai szálláshelyet foglaltat.

Bad Kleinkirchheimben méltán népszerű az „All inclusive” akció: a téli időszak bizonyos heteiben azok a vendégek, akik ilyen szálláshelyet foglalnak, ingyenesen járhatnak a városka mindkét fürdőjébe, emellett a lovarda, a tenisz-, és fallabdacsarnokok, a tekepályák és még sok egyéb programlehetőség közül választhatnak, természetesen ingyenesen. St. Oswald után a legmagasabb Turracher Höhe pályát választottuk a síeléshez. Itt, a jó lesiklópályák mellett a sífutás rajongói is megtalálják számításukat, hiszen a 25 kilométeres sífutópálya különleges élményt nyújt Európa legnagyobb cirbolya-fenyő erdejében. A késő délutánt pedig érdemes a Turracher See természetes jégpályáján tölteni.

Végezetül útba ejtettük a Millstatt-i tavat. Persze nemcsak a tó szépsége vonzott bennünket ide, hanem a Goldeck 2 142 méteres csúcsa alatt húzódó sípályák is. A délelőtti csúszkálgatás után már abban a tudatban tértünk be a helyi hüttébe, hogy aznap már nem síelünk, de helyi vendéglátóink tarsolyában volt még egy meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy a hegyről nem csak az óriási felvonóval juthatunk le a parkolóba, hanem létezik egy 6-7 kilométeres, többnyire fekete pálya is. Nekivágtunk hát. Vezetőink először udvarias tempóban, majd egyre lendületesebben vették a kanyarokat, míg végül egy erdei átvágással máris egy ismeretlen, meredek pályán találtuk magunkat.

Vendéglátónk irtózatos sebességgel száguldott le a majdnem függőleges lejtőkön. Néha ugyan megvárt bennünket, de mire leértünk a parkolóba, már pontosan értettük, mit is jelent a „haus berg” kifejezés. Ez tényleg az ő „házi hegye”. De ha nem is a „házi hegyünk” lesz a Goldeck, az biztos, hogy visszatérünk még Karintiába, az itteni „All inclusive” ugyanis könnyen megszokható.

Válogasson kedvezményes síajánlataink között!