Kis-Lengyelország: A sóbányától a bobpályáig

Egész Kis-Lengyelországot, lengyel nevén Malopolskát át- meg átszövik a közös lengyel-magyar történelmi múlt gyökerei. Királyok, szentek, szabadságharcosok emléke köti oda a magyarokat, de azért az sem elhanyagolható, amit a jelen tartogat. Sőt!

Krakkó - Királyok és szentek városa

Az ismerkedést Krakkóval az egykori királyi rezidencián, a krakkói Wawelben érdemes kezdeni. A Visztula feletti dombon magasodó épületegyüttes kívülről tekintélyt parancsoló, de belső udvarain, gyönyörűen rendezett parkjában, virágoskertjében béke honol.

A vár reprezentációs termei felbecsülhetetlen értéket tárnak az idegen szeme elé: itt őrzik a nemzeti kincsnek tekintett, közel százötven falnagyságú gobelint, melyek némelyikét hosszú éveken keresztül szőtték ezüst és arany fonállal a XVI. századi flamand mesterek. A Követek termének kazettás mennyezetéről – Európában egyedülálló módon – színes, festett faragott fejek néznek le ránk, mintha arra figyelmeztetnének, hogy ilyen sorsa jut az, aki rossz hírt hoz az uralkodónak. A királyok koronázási templomában és nyughelyén, a Wawel katedrálisában két Árpád-házi királynő, Szent Kinga és Szent Hedvig, valamint a Lengyelországot felvirágoztató erdélyi fejedelem, Báthory István földi maradványait is őrzik. A katedrális kapujában pillantsunk fel az ősrégi mamut, bálna és orrszarvú csontokra. A monda szerint amíg azok ott lógnak az ajtófélfán, nem jön el a világvége.

Emelt díjas tűzokádás

A vár alatt, a Visztula partján sétálgatva tüzet okádó sárkánnyal is találkozhatunk. Igaz, amióta magánosították a tűzokádáshoz gázt szolgáltató városi üzemet, a bronzba öntött krakkói jelkép torkát már csak emelt díjas SMS-sel lehet „szóra bírni”. Egy krakkói városnézésnél fontos az időzítés. Idegenvezetőnk sürget, hogy vegyük utunkat a főtér felé, mert lemaradunk a Mária-templom tömegeket vonzó szertartásáról. A templomban egy apáca minden nap pontban 11.45 és 50 között ugyanazokkal a mozdulatokkal és zenei aláfestéssel kitárja a világ egyik legszebb oltárának szárnyait. A Szűz Mária életét bemutató, ötszáz éves hársfából faragott, XV. századi, színpompás oltár különlegessége, hogy ember nagyságú figurái annyira élethűek, hogy a mai bőrgyógyászok azt is meg tudják állapítani, milyen bőrpanaszokkal küzdhettek az alkotóknak félezer évvel ezelőtt modellt állók.

Amikor pezseg az élet

Európa legnagyobb középkori főterén, a Rynek Glówny-n téglaépületek, színes paloták, ódon hangulatú lábasházak sorakoznak, mindegyikük több száz éves múltról mesél. A legszebb a tér közepén sárgálló, mesebelien cikornyás reneszánsz vásárépület, a Posztócsarnok, melynek árkádjai alatt az öreg kontinens talán legnagyobb bazárja működik borostyántól és népművészeti cikkektől roskadozó standokkal. A főtér középkori hangulatához remekül illenek a turistákra várakozó lovas konflisok, és a régi, vöröstéglás városfalak, melyeket az üzletházak átriumaiban csodálhatunk meg. A tér alatt óriási pincerendszer húzódik, melynek eredeti köveit szintén láttatni hagyták valamennyi föld alatti kocsmában. A hangulatos pincehelyiségekben előszeretettel mulatnak a százezer diáknak otthont adó egyetemváros hallgatói. Vasárnap hajnalban, amikor feltántorognak a lépcsőkön, mindig akad közöttük egy tréfás kedvű, aki üres sörös dobozt nyom a téren álló Adam Miczkiewicz-emlékmű allegorikus nőalakjának kezébe.

Órajáték és trombitaszó

Ha kibámészkodtuk magunkat a Ryneken, és éppen délelőtt 11, netalán 1, 3 vagy 5 óra felé jár, vegyük utunkat a közeli Jagelló Egyetem felé. Az első lengyel akadémia középkori udvarán ezekben az időpontokban 6 faragott figura jön elő a díszes órajátékból, köztük a magyar királynő, Szent Hedvig. A Mária-templom tornyából felharsanó trombitaszóra is érdemes a templom melletti kis térre seregleni. Minden egész órában négyszer egymás után harsan fel a szép dallam a négy égtáj felé, és a zenészek kedvesen kiintegetnek a lent álló tömegnek.

A krakkói időutazásra a Kazimierz negyedben tett séta teszi fel a koronát. Az egykori zsidónegyed főterének kis, középkori épületeit gyönyörűen felújították, éttermek, kávézók, kerthelyiségek, kiskocsmák, bolhapiacok, csecsebecseboltok működnek bennük. A téren álló régi zsinagóga, a zsidó temető azonban még a múltról mesél, akárcsak a Klezmer Hois étterem antik tányérokkal, ezüst evőeszközzel megterített, csipkeabroszos asztalai, melyeknél ülve úgy érezhetjük, mintha egy hajdan itt élt családhoz jöttünk volna vendégségbe. A Kazimierz utcáit azonban a háború emléke is átlengi. Örök mementóul áll a zsinagóga mellett a gettó határát jelző szögesdrótkerítés, a szomszédos utcában pedig az a romos, ablaktalan ház, melyben a Schindler listájának jeleneteit is forgatták.

Sóból van a kerítés

Krakkóban járva vétek lenne kihagyni a közeli Wieliczka műemléksóbányát, mely Lengyelország talán legérdekesebb látványossága és világörökségi helyszíne. A 300 kilométernyi járatból és vájatból álló bányában még az óriási kristálycsillárok is sóból vannak, a falak „ehetők”, a mélyben csobogó forrás vize pedig olyan, mintha a Holt-tengerből kortyolnánk.

A bánya igazi varázsát drámaian megvilágított, gigantikus méretű termei, valamint a kiállított, egyházi és világi témájú szoborcsoportok adják, melyeket maguk a műkedvelő bányászok faragtak szabadidejükben. Nem egyet még a képzett szobrászok is megirigyelnének. Idegenvezetőnk buzdít, hogy lélegezzünk mélyeket, mert a több millió éves, tengerből kicsapódott sók a levegőbe kerülve remekül tisztítják a légutakat. A bányában szanatórium is működik, ahol a turistákat is szívesen látják.

Bájos kísértetek

Útban egy újabb közös lengyel-magyar helyszín, Bem apó szülővárosa, Tarnów felé megállunk Debno-ban. A vár melletti lapályon éppen lovagi tornát tartanak, megtudjuk, hogy a Visegrádról érkezett magyar „vitézek” minden évben jeleskednek a bajvívásban. A viadal mi másért is folyna, mint a várúr lányának arany hajfonatáért. A lány szelleme a monda szerint ma is a korhűen berendezett vár falai között kísért éjjelente. Hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett szobra valóban kísérteties látványt nyújt a toronyszobában. Annak idején apja befalaztatta, hogy jobb belátásra bírja szívét, melyet egy inasnak, és nem a kiszemelt kérőnek szánt. De a makacs hajadon inkább a halált választotta, mint a boldogtalan életet. Tarnów hangulatos kisváros, és ahogy halljuk, reneszánsz főterének számtalan szórakozóhelyét rendszeresen ellepik a fiatal magyar diákok, ha már nem bírják pénzzel a krakkói sörárakat. A város három tematikus útvonalra fűzte fel turisztikai kínálatát: az itt született és eltemetett Bem József életéhez kapcsolódó, valamint a zsidó és a reneszánsz örökséget bemutató túrák között válogathatunk.

Mesék a tutajon

A Lengyel Tátrához közeledve az ország egyik legszebb vidéke tárul szemeink elé. Nedecen, a Dunajec folyóból duzzasztott tó látványát dombra épült, fenséges vár uralja, mely évszázadokon keresztül magyar tulajdonban volt. Utolsó lakója, a szépséges Bethlen Ilona grófnő 1943-ban hagyta el falait. Izgatottan várjuk, hogy megismerjük a duzzasztógáton túli világot, a sebes folyású Dunajecet, mely óriási sziklafalak között tört utat magának. A folyó a monda szerint a tatárok elől menekülő Szent Kinga földre hulló hajszalagjából keletkezett, az azt körülvevő hegyek pedig úgy születtek, hogy saruja felverte a kavicsokat, rajtuk a fák pedig Kinga lehulló fésűjének fogai. Ilyen és ehhez hasonló regékkel szórakoztatják az utasokat a hagyományos népviseletbe öltözött tutajosok, amint hosszú botjaikkal biztonságosan kormányozzák a farönkökből ácsolt „lélekvesztőt” az ezüstszínű hullámok hátán.

A vízi túra végállomása a második virágkora küszöbén álló patinás gyógyüdülőhely, Szczawnica. Talán mondanunk sem kell, hogy egy magyar család honosította meg itt az ivókúrákra és a magaslati levegő gyógyerejére épülő turizmust a XIX. században. A rendszerváltozás után a legutolsó magántulajdonosokra szálltak vissza a valaha jobb időket látott, műemlékként nyilvántartott, monarchiabeli ivócsarnokok, ingatlanok, melyek egyike-másika már régi fényében pompázik, és a következő években valamennyit felújítják.

Mézbor és sajt

A város központjából libegő visz a hegycsúcsra, ahol különféle sportokkal üthetjük el az időt. Kis csapatunkat alig lehet rábírni, hogy kipróbálja, milyen is a nyári bob, utána viszont már nem akarunk leszállni a sebesen sikló kocsikról. Vendéglátónk lelkesen, egymás után fizeti a köröket. Ez folytatódik a helyi cukrászdában is, csak ott már mézborral. Ha ez nem a lengyelek jellegzetes itala volna, biztos az olimposzi istenek sajátítanák ki. 

Sczawnicától már csak egy ugrás a tátrai határvidéket lakó gurálok földje. A ma itt élő őslakosok leginkább szobakiadással keresik kenyerüket. Házukat még mindig fából építik, tradicionális díszítésekkel, és akkorára, hogy három emeletén legalább húsz szoba elférjen. A terület központja a híres téli üdülőhely, Zakopane. Levegőjét harapni lehet, főutcáján tömegek korzóznak az őszi napsütésben, óriási piacán bőrkesztyűkre, irhabundára és az isteni gurál sajtokra alkusznak a vevők, méghozzá magyarul. Hiába, a szlovák-magyar határ mindössze pár órára van innen.  

Válogasson kedvezményes lengyelországi ajánlataink között!

Legújabb cikkek

Iratkozz fel Te is
hírlevelünkre!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!