Kis-Lengyelország: A sóbányától a bobpályáig

Egész Kis-Lengyelországot, lengyel nevén Malopolskát át- meg átszövik a közös lengyel-magyar történelmi múlt gyökerei. Királyok, szentek, szabadságharcosok emléke köti oda a magyarokat, de azért az sem elhanyagolható, amit a jelen tartogat. Sőt!

Krakkó - Királyok és szentek városa

Az ismerkedést Krakkóval az egykori királyi rezidencián, a krakkói Wawelben érdemes kezdeni. A Visztula feletti dombon magasodó épületegyüttes kívülről tekintélyt parancsoló, de belső udvarain, gyönyörűen rendezett parkjában, virágoskertjében béke honol.

A vár reprezentációs termei felbecsülhetetlen értéket tárnak az idegen szeme elé: itt őrzik a nemzeti kincsnek tekintett, közel százötven falnagyságú gobelint, melyek némelyikét hosszú éveken keresztül szőtték ezüst és arany fonállal a XVI. századi flamand mesterek. A Követek termének kazettás mennyezetéről – Európában egyedülálló módon – színes, festett faragott fejek néznek le ránk, mintha arra figyelmeztetnének, hogy ilyen sorsa jut az, aki rossz hírt hoz az uralkodónak. A királyok koronázási templomában és nyughelyén, a Wawel katedrálisában két Árpád-házi királynő, Szent Kinga és Szent Hedvig, valamint a Lengyelországot felvirágoztató erdélyi fejedelem, Báthory István földi maradványait is őrzik. A katedrális kapujában pillantsunk fel az ősrégi mamut, bálna és orrszarvú csontokra. A monda szerint amíg azok ott lógnak az ajtófélfán, nem jön el a világvége.

Emelt díjas tűzokádás

A vár alatt, a Visztula partján sétálgatva tüzet okádó sárkánnyal is találkozhatunk. Igaz, amióta magánosították a tűzokádáshoz gázt szolgáltató városi üzemet, a bronzba öntött krakkói jelkép torkát már csak emelt díjas SMS-sel lehet „szóra bírni”. Egy krakkói városnézésnél fontos az időzítés. Idegenvezetőnk sürget, hogy vegyük utunkat a főtér felé, mert lemaradunk a Mária-templom tömegeket vonzó szertartásáról. A templomban egy apáca minden nap pontban 11.45 és 50 között ugyanazokkal a mozdulatokkal és zenei aláfestéssel kitárja a világ egyik legszebb oltárának szárnyait. A Szűz Mária életét bemutató, ötszáz éves hársfából faragott, XV. századi, színpompás oltár különlegessége, hogy ember nagyságú figurái annyira élethűek, hogy a mai bőrgyógyászok azt is meg tudják állapítani, milyen bőrpanaszokkal küzdhettek az alkotóknak félezer évvel ezelőtt modellt állók.

Amikor pezseg az élet

Európa legnagyobb középkori főterén, a Rynek Glówny-n téglaépületek, színes paloták, ódon hangulatú lábasházak sorakoznak, mindegyikük több száz éves múltról mesél. A legszebb a tér közepén sárgálló, mesebelien cikornyás reneszánsz vásárépület, a Posztócsarnok, melynek árkádjai alatt az öreg kontinens talán legnagyobb bazárja működik borostyántól és népművészeti cikkektől roskadozó standokkal. A főtér középkori hangulatához remekül illenek a turistákra várakozó lovas konflisok, és a régi, vöröstéglás városfalak, melyeket az üzletházak átriumaiban csodálhatunk meg. A tér alatt óriási pincerendszer húzódik, melynek eredeti köveit szintén láttatni hagyták valamennyi föld alatti kocsmában. A hangulatos pincehelyiségekben előszeretettel mulatnak a százezer diáknak otthont adó egyetemváros hallgatói. Vasárnap hajnalban, amikor feltántorognak a lépcsőkön, mindig akad közöttük egy tréfás kedvű, aki üres sörös dobozt nyom a téren álló Adam Miczkiewicz-emlékmű allegorikus nőalakjának kezébe.

Órajáték és trombitaszó

Ha kibámészkodtuk magunkat a Ryneken, és éppen délelőtt 11, netalán 1, 3 vagy 5 óra felé jár, vegyük utunkat a közeli Jagelló Egyetem felé. Az első lengyel akadémia középkori udvarán ezekben az időpontokban 6 faragott figura jön elő a díszes órajátékból, köztük a magyar királynő, Szent Hedvig. A Mária-templom tornyából felharsanó trombitaszóra is érdemes a templom melletti kis térre seregleni. Minden egész órában négyszer egymás után harsan fel a szép dallam a négy égtáj felé, és a zenészek kedvesen kiintegetnek a lent álló tömegnek.

A krakkói időutazásra a Kazimierz negyedben tett séta teszi fel a koronát. Az egykori zsidónegyed főterének kis, középkori épületeit gyönyörűen felújították, éttermek, kávézók, kerthelyiségek, kiskocsmák, bolhapiacok, csecsebecseboltok működnek bennük. A téren álló régi zsinagóga, a zsidó temető azonban még a múltról mesél, akárcsak a Klezmer Hois étterem antik tányérokkal, ezüst evőeszközzel megterített, csipkeabroszos asztalai, melyeknél ülve úgy érezhetjük, mintha egy hajdan itt élt családhoz jöttünk volna vendégségbe. A Kazimierz utcáit azonban a háború emléke is átlengi. Örök mementóul áll a zsinagóga mellett a gettó határát jelző szögesdrótkerítés, a szomszédos utcában pedig az a romos, ablaktalan ház, melyben a Schindler listájának jeleneteit is forgatták.

Sóból van a kerítés

Krakkóban járva vétek lenne kihagyni a közeli Wieliczka műemléksóbányát, mely Lengyelország talán legérdekesebb látványossága és világörökségi helyszíne. A 300 kilométernyi járatból és vájatból álló bányában még az óriási kristálycsillárok is sóból vannak, a falak „ehetők”, a mélyben csobogó forrás vize pedig olyan, mintha a Holt-tengerből kortyolnánk.

A bánya igazi varázsát drámaian megvilágított, gigantikus méretű termei, valamint a kiállított, egyházi és világi témájú szoborcsoportok adják, melyeket maguk a műkedvelő bányászok faragtak szabadidejükben. Nem egyet még a képzett szobrászok is megirigyelnének. Idegenvezetőnk buzdít, hogy lélegezzünk mélyeket, mert a több millió éves, tengerből kicsapódott sók a levegőbe kerülve remekül tisztítják a légutakat. A bányában szanatórium is működik, ahol a turistákat is szívesen látják.

Bájos kísértetek

Útban egy újabb közös lengyel-magyar helyszín, Bem apó szülővárosa, Tarnów felé megállunk Debno-ban. A vár melletti lapályon éppen lovagi tornát tartanak, megtudjuk, hogy a Visegrádról érkezett magyar „vitézek” minden évben jeleskednek a bajvívásban. A viadal mi másért is folyna, mint a várúr lányának arany hajfonatáért. A lány szelleme a monda szerint ma is a korhűen berendezett vár falai között kísért éjjelente. Hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett szobra valóban kísérteties látványt nyújt a toronyszobában. Annak idején apja befalaztatta, hogy jobb belátásra bírja szívét, melyet egy inasnak, és nem a kiszemelt kérőnek szánt. De a makacs hajadon inkább a halált választotta, mint a boldogtalan életet. Tarnów hangulatos kisváros, és ahogy halljuk, reneszánsz főterének számtalan szórakozóhelyét rendszeresen ellepik a fiatal magyar diákok, ha már nem bírják pénzzel a krakkói sörárakat. A város három tematikus útvonalra fűzte fel turisztikai kínálatát: az itt született és eltemetett Bem József életéhez kapcsolódó, valamint a zsidó és a reneszánsz örökséget bemutató túrák között válogathatunk.

Mesék a tutajon

A Lengyel Tátrához közeledve az ország egyik legszebb vidéke tárul szemeink elé. Nedecen, a Dunajec folyóból duzzasztott tó látványát dombra épült, fenséges vár uralja, mely évszázadokon keresztül magyar tulajdonban volt. Utolsó lakója, a szépséges Bethlen Ilona grófnő 1943-ban hagyta el falait. Izgatottan várjuk, hogy megismerjük a duzzasztógáton túli világot, a sebes folyású Dunajecet, mely óriási sziklafalak között tört utat magának. A folyó a monda szerint a tatárok elől menekülő Szent Kinga földre hulló hajszalagjából keletkezett, az azt körülvevő hegyek pedig úgy születtek, hogy saruja felverte a kavicsokat, rajtuk a fák pedig Kinga lehulló fésűjének fogai. Ilyen és ehhez hasonló regékkel szórakoztatják az utasokat a hagyományos népviseletbe öltözött tutajosok, amint hosszú botjaikkal biztonságosan kormányozzák a farönkökből ácsolt „lélekvesztőt” az ezüstszínű hullámok hátán.

A vízi túra végállomása a második virágkora küszöbén álló patinás gyógyüdülőhely, Szczawnica. Talán mondanunk sem kell, hogy egy magyar család honosította meg itt az ivókúrákra és a magaslati levegő gyógyerejére épülő turizmust a XIX. században. A rendszerváltozás után a legutolsó magántulajdonosokra szálltak vissza a valaha jobb időket látott, műemlékként nyilvántartott, monarchiabeli ivócsarnokok, ingatlanok, melyek egyike-másika már régi fényében pompázik, és a következő években valamennyit felújítják.

Mézbor és sajt

A város központjából libegő visz a hegycsúcsra, ahol különféle sportokkal üthetjük el az időt. Kis csapatunkat alig lehet rábírni, hogy kipróbálja, milyen is a nyári bob, utána viszont már nem akarunk leszállni a sebesen sikló kocsikról. Vendéglátónk lelkesen, egymás után fizeti a köröket. Ez folytatódik a helyi cukrászdában is, csak ott már mézborral. Ha ez nem a lengyelek jellegzetes itala volna, biztos az olimposzi istenek sajátítanák ki. 

Sczawnicától már csak egy ugrás a tátrai határvidéket lakó gurálok földje. A ma itt élő őslakosok leginkább szobakiadással keresik kenyerüket. Házukat még mindig fából építik, tradicionális díszítésekkel, és akkorára, hogy három emeletén legalább húsz szoba elférjen. A terület központja a híres téli üdülőhely, Zakopane. Levegőjét harapni lehet, főutcáján tömegek korzóznak az őszi napsütésben, óriási piacán bőrkesztyűkre, irhabundára és az isteni gurál sajtokra alkusznak a vevők, méghozzá magyarul. Hiába, a szlovák-magyar határ mindössze pár órára van innen.  

Válogasson kedvezményes lengyelországi ajánlataink között!

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!