Korzika - mesélnek az öreg kövek

Miután Bastiából indulva körbeautóztad a szigetet, itt, Porto határában ismered el, hogy igaz a mondás: Korzika valójában hegy a tengerben!

kep

A tengerpart fölött állsz, a szerpentin meredek oldalán, lábaid alatt Scandola természeti rezervátum vörös sziklái, melyek úgy fulladnak a Ligur-tenger mélykék vizébe, mint önkéntes óriások, akik feláldozták magukat, hogy Korzika szigetét a vállaikon hordják az idők végéig. Tekinteteddel a tenger vizét kutatod, s nem kis meglepetésedre úgy találod, a mélyből visszaköszönő sziklatömbök éppoly rózsaszínűek, vörösek és bordók, mint a felszíniek. A repülőgéprõl alápillantva még úgy gondoltad, a rendelkezésedre álló négy nap elég lesz Korzikára. Ám ahogy a távolság közted és a sziget között csökken, a sziklaszirtek, s a települések pirosas foltjai hegyekké és városokká tágulnak, nyilvánvalóvá válik, e francia tartomány megismeréséhez, felfedezéséhez hetekre, netán hónapokra lenne szükséged. Itt megtalálod mindazt, ami nekünk olyannyira hiányzik az élet kerekségéhez – a fövenyes tengerpartot, a kezelhető méretű hegyeket, a sziklákat ostromló hullámokat, s a szeleket, melyek hajóinkat kihajtják az óceánokra. S ráadásként megkapod azt a fajta latin kultúrát és történelmet, melyet ritkán tapinthatsz az ujjad bögyével oly’ magától értõdõen, mint e viharos múltat megért szigetvilágban. Korzika öreg köveinek lelke van. S aminek lelke van, az beszél hozzád. Legyen az a Porto-öböl menti Les Calanches föléd boruló, bizarr, vadvörös szirtje, Bonifacio Tengerész Temetőjének faragott zárköve, vagy az Ajacciót egykoron védelmezõ Parata őrtorony támaszköve – mesélnek neked valamirõl, még akkor is, ha magadban vagy, s csend üli a tájat.

Körülnézel. Bal vállad fölött Porto szűk „játékkikötője”, melyet holtában is büszkén őriz a Genova-torony. Későn érkeztél, a bástya este hétkor bezár, így leülsz a tövében, a simára koptatott óriás kavicsok egyikére. Az esőfelhõk keletre sodródtak, a lenyugvó nap bekúszik a Porto-folyó torkolatába, sugarai felgyújtják a szurdok szikláit, s amott, a távolba vesző strandföveny fölött mélyzöldre vált az eukaliptuszerdő. Úgy érzed, megérkeztél valahová, ahol pontosan az a valaki vár reád, akivel évek óta találkozni szeretnél. Ez a valaki – önmagad. A félóra teljesen a tiéd, a többiek a halásznegyed meredek utcácskáiban megbúvó kézművesboltokat járják. Előveszed a jegyzetfüzeted, s a lapjait forgatva újraéled eddigi utad. A párizsi taxissztrájk, a repterek közötti transzfer a dugótól beállt városban, a késő esti érkezés Bastiába, a város távoli fényei már a múlté. Az autó a L’Étang de Biguglia természetvédelmi terület zárt lagúnája és a tenger által határolt keskeny földsávon suhan. Balról kétembernyi nádas zörren, jobbról, a fák mögött morajlik a tenger. Később füledben a nagyváros zajával fekszel, az éjféli Korzika még nem mutatja arcát.

Reggel másik világban ébredsz. A terasztól néhány lépésre a plázs, majd a tenger. Éppen annyi hely, hogy a magányosan kocogó férfi, a lóháton galoppozó nű elférjen rajta. Az éjjel esett az eső, a felhők nehezek, az ezüstszürke fény valószerűtlenné formálja a tájat, a város távolba vesző házait. A csinos pincérnő tálcán hozza a „kontinentális” reggelit, a kancsó hosszúkávét, a mini-bagettet, az édes illatú croissant-t, a vajat, a gesztenye- és ribizlilekvárt. Délnek veszed az utad, a táj a lankás Dél-Dunántúlra emlékeztet, művelt szőlőskertek, gyümölcsösök kúsznak az oldalakra, a Korzika gerincét alkotó hegyvonulat csupán a távolban sejlik. A „Száz kilométeres föveny” derekán, Bravone település közelében megpillantod az első őrtornyot, melyet a genovaiak építettek a tengeri kalózok ellen. A föveny mangroveillatú lagúnatóvá nyílik. Az Étang de Diane volt a sziget első természetes kikötője, innét indultak a rómaiak a sziget belsejének meghódítására. Néhány kilométerrel arrébb a hajdani Corsica provincia fõvárosa, Alalia, mai nevén Aléria – az ásatások falva. A szeszgyárban sorra kóstolod a csillogó réztartályokból csordogáló ‘anisette’ (ánizs), ‘cédratinec’ (cédrus), ‘myrtec’ (mirtusz) vagy a törkölyből párolt L’eau de vive Corse („korzikai élet vize”) likőröket, s már azt sem bánod, hogy újra szitálnak a felhők. A búcsúzóként kínált gesztenyepálinka élessé teszi a szaglásod, lám, a partokat valóban mirtuszillat lengi körül, s igazat adsz Rómának: Korzika a Szépség szigete. Az esővíz csillogásában olyan, mint tengerből kelő hajadon, ki annál szebb, minél tovább nézed…

Porto Vecchio lázban ég. Főterén várják a sziget történelmében először rendezett Tour de Corse kerékpárverseny élmezőnyét. Az atoll hangulatú, félkörívben védett beachek fűzérérõl, a vitorlás marina hajóiról itt van mindenki, aki életében egyszer is ült biciklin. És jő Bonifacio! Kedvenc bóklászóhelyed a szigeten. „Város a Sziklákon”, így becézik, és teljes joggal. A La Haute Ville csúcspontján kapsz szállást, egy sísánc utcában, ahová még a helyi profik is ritkán térnek be kocsival. A Place Bonaparte-ről felvonszolod csomagjaidat a Rue Simon Varsi-ra, és nagyon franciának érzed magad. – Bonjour monsieur! – köszöntenek a helyiek. S te boldogan viszonzod: – Bonjour, Ma’m. A szálloda, mint minden lakóház a Sziklán, felfelé terjeszkedik, végére állított téglalap oldalnézetben – emeletenként két szoba, a tiédben az ágyat is három meredek lépcsőn lehet megközelíteni. Este a tulaj a szomszédban lévő haléttermébe invitál, az arasznyi vastagságú, fából ácsolt asztalok mentén a vendégek tengeri herkentyűket fogyasztanak. ‘Aziminu’, korzikai halászlé bevezetőnek, melyet főtt fekete kagylóval teli üstök követnek, fehérborral vagy paradicsommártással. Mindezt leöblíted a leggyümölcsösebb ‘Vin de Corse’ felirattal védett fehérborral, amit valaha kóstoltál…

kep

Bonifacio történelme maga Korzikáé: háború, béke és félelem. A toszkánok alapították 830-ban, de uralták a pizzaiak, a genovaiak, támadták az aragonok, a törökök és a franciák. 1768-tól francia tartomány. Peregnek az emlékképek. Az Aragon-lépcső, a Tengerésztemető, a hatvan méter magas mészkőfal szélén billegõ bérházak, a Grotte Sdragonatto, a Sárkány barlangja, amelybe hajóstól együtt bepöfögtél… És a meglepetés. Este lesétálsz az Avenue Charles de Gaulle-on a kikötőbe, s szembetalálkozol a néhány hete világszenzációt keltő, szomáliai kalózok által elrabolt háromárbocos La Ponte-vel!

Reggel éneklő pincér fogad a szálló meghitt éttermében, a sziklába vájt falakról MP3 vezényelte zene szól. Utolsó pillantást vetsz a magasból az öbölre. „Ami a szépséget illeti, Bonifacio Korzika fővárosa” – mondta Paul Valery, a sziget szülötte. Lehetetlen nem egyetérteni a költővel. Úton vagy ismét, a vadszirtes nyugati partokra. Site de Roccapina útszéli fogadójából a sziklaformációk oroszlán és elefánt sziluettjére emlékeztetnek. A „legkorzikább korzikai város”, Sartene elbűvöl kartávolságnyi széles utcácskáival s legendás filmeknek helyszínt adó kávéházaival. A Valinco-öböl csücskén fészkelő Proprianóban a vízbe folyó étterem tulajdonosa bemutat az intézmény szerencsetabujának, a 15 éves Pablo kutyának, s mellesleg feltálalja a legjobb hagymás-ecetes ‘anchovyt’, melyet életedben ettél. S végül megismered az édes-keserű korzikai gesztenyesör, a ‘Pietra’ ízét! Mmmmmm… Végre napsütés és Ajaccio! Azt gondolnád, a város fia, Napóleon öröksége lesöpör mindent az asztalról. Nem így van. – A kis köpcöst nem szeretjük – mondja egy idős, helybéli úr, ropogós angolsággal. – Semmit sem tett Korzikáért. Egyetlen egyszer tért vissza a szigetre, amikor Bonifacióból megtámadta Szardíniát. Csak Franciaország és a hatalom érdekelte. Felőlem lebonthatják a szülőházát.

Természetesen elmész a Rue Saint-Charles-ra és meglátogatod a Maison Bonapartét. Apró, de döntő bosszúság ér. Kizárólag franciául szólnak hozzád a feliratok, ismertetők. A nemzetközi turizmus jegyében ennél többet érdemelne a világ legváltozatosabb karrierjét befutó kalandora… (Nem úgy a szintén Ajaccióban született Tino Rossi, a „Latin Szerető”, filmszínész és operaénekes, Korzika legeredményesebb kulturális exportja. Mosolyogva emlékeznek reá, utcát és jachtkikötőt neveztek el róla a városban…). Kedvenc kószálóhelyed a belvárosi piac, a halászbárkák mólója, s megállsz bámészkodni a Place Maréchal Foch-on, a Napóleon-szobor tövében, ahol komédiások szórakoztatják a turistákat. Délután kiautózol a félsziget csücskére, s megmászod a dombot a Parata-őrtoronyhoz. A nyereg, amely összeköti a várossal, három dimenzióban rögzíti emlékeidben a sziget allegorikus szépségét. Még este is erre gondolsz, amikor a korzikai pizza mellett megismerkedsz (s egy életre barátságot kötsz) a Cap Corse brandy cseresznye vörös ízével…

És most itt vagy Portóban. Becsukod a jegyzetfüzeted, s amikor a társaság egybeverődik, megindulsz a hegyeken át, vissza, Bastia felé. Éjszakára Evisa erdei falvában szállsz meg, úgy érzed, csupán ki kell tárnod a karjaidat, s az erkélyedről a völgybe tudnál siklani. Reggel lesétálsz a laricio-fenyõk között megbúvó zuhataghoz, az erdők csendjét favágók verik fel. A szerpentinek keskenyek, kacskaringósak, olykor tülkölő buszok állítanak meg a beláthatatlan kanyar mögül, máskor kecskecsordák vagy szaladgáló félvad malacok. Az út menti kőházak vörös rózsával vannak befutva, a fák között családi kálváriák szundikálnak. Rajzmappába illő falvakat hagysz magad után, mesebeli nevekkel, mint Albertacce, Casamaccioli vagy Calacuccia. Rácsodálkozol Korzika legmagasabb csúcsára, a 2700 méteres Monte Clintóra, leghosszabb folyója, a Golo szurdokára, s Corte, az öreg fõváros hajdani dicsőségére. Bastiában még van annyi időd, hogy kiruccanj a bájos Erbalunga városkájába, hogy el tud mondani: a Cap Corse-félszigetre is betetted a lábad. Gondolatban már búcsúzol a Szigettől. A szállóban előkerül az eldugott Tokaji aszú: csin-csin, koccintasz társaiddal a remekül sikerült körútra, s csak ekkor mered magadnak is bevallani, megijedtél a túrát fogadó esőtõl. De lám, mint mindenhol a világon, borúra mindig derű jön. És ez Korzikán sincs másképpen…

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Alig várod, hogy újra utazhass? Akkor jó helyen jársz! Iratkozz fel és igyekszünk minden hasznos információt összegyűjteni számodra, amelyek segítségedre lesznek a járvány utáni következő úti célod megszervezésében.

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!