Kuba könnyedén II. rész - A delfinek kopasz magyart puszilgatnak
Beküldő: Vista 2010-11-02 16:37:00
Vajon miként lehet szavakba rendezni azt, hogy az ember fehér homokon lépdel, süt a nap, és álomszerűen nyaral. Matyi vitorlázik, mert az is all inclusive, majd nemzetközi röplabdacsapatot szervez fél perc alatt. Otthonról meg jönnek a télre utaló SMS-k, nekem meg leég a fejtetőm, mert kopasz vagyok. A szinkronúszó bemutatón éppen annak a csajnak indul kiszakadozni a dressze, amelyiknek a legdekoratívabbak a domborulatai. A kezdő salsa tanfolyamra van képe két brazil turista lánynak jelentkezni, holott kész tény, hogy a vérükben van akár ez, akár a mambó, vagy a jive. Arrafelé a tenger sekély részein nincsenek parádézó halak, csak a szikláknál. Éppen onnan hoz Miki és Matyi zsákmányként csodás fekete koralt. Gondban vagyunk. Szabad ezt? (Persze, hogy nem.) Hazavihetjük? Hogyan?
Katamaránon a karibi álomban
A karácsonyi vacsora lenyűgözött minket. A bejáratnál pezsgő, az előétel kagyló, gesztenyés leves mézzel, homár, töltött pulyka. Előtte sorbet rummal, hogy minden jól csússzon. Aztán sült alma, majd marcipán, meg mandula grillázs. Először fehér, majd vörös bor. Az asztalon gyertya, s mindez egy kerthelyiségnek is nevezhető. Zenekar, majd külön színpadi előadás, úgy, hogy az egész terem velük énekel. Van Besame Mucho (Szeretlek én, jöjj vissza hozzám…), meg a Harry Belafonte-féle Hey Mister Taliman, tali mi banana. Rendesen meg vagyunk mulattatva! Megyünk az ágyikóba és még az erkélyen keresztül halljuk a lenti zenét, egyre halkabban és halkabban.
Befizetünk katamarán túrára, kizárólag a család részvételével. Nem két fillér, de De az a katamarán az olyan volt, mint, amit megálmodtunk. Lehet benne hátul ücsörögni, egy láda italkészletből válogatni. A fiúk vezetik a kétemeletes csodát, amelynek van alul s felül kapitányi állása, konyhája, vécéje, hangfalai. Pedig van két tényleges kapitány is. Mókázásból javasolom nekik egyik célállomásként, Floridát, de még a vicc formátumban sem örülnek a felvetésnek. Megállunk egy kis búvárkodásra. Az egyik kapitány ugrik be a vízbe először, hogy a terepet biztonsági szempontból előkészítse számunkra. Egy medúzát akar semlegesíteni, de az állat ellenszegül. Megcsípi az emberünk lábát, amit aztán a kollégájának kell ecettel és forró vízzel gyógyítani.
Aztán következik a Delfinekkel táncolós show műsor. Nekünk privilegizált, 20 perces műsor jut a nagycsoportosoknak járó villámprogramok helyett. Két delfin puszilgat engem, én meg simogatom őket, úszkálok velük. Közben tucatnyi fotó készül mindennek megörökítése végett. Közben a következő delfin-barátkozós turnus várakozik, és a pokolba kíván minket. Pedig mi onnan távol, éppen a mennyországban vagyunk. Megyünk tovább a mennyország még szebb tájára, mégpedig egy kis szigetre. Hófehér homok, derékig érő, kristálytiszta víz, ebédre homár. Ez utóbbit én csirkére cserélem el. Már beteltem a homárokkal. A kapitány elképedve nézi a hülye külföldi családot, amely bőszen rakosgat homokot egy pohárba. Hiábavaló lenne neki magyarázni, hogy ez a homok ebben az állagban, és ilyen emlékek hordozójaként tényleg értéket jelent számunkra.
Varadero nem Kuba
Napközben biciklit bérelünk, bár a készletben lévő 25 bringából összesen kettő működőképes. A kerékpárúttal a szomszédos szállodákat nézegetjük. Majd fürdünk a háborgó tengerben, 3-4 méteres hullámokban. Mi meggyőződéssel állítjuk, hogy Varadero-nak vajmi köze van a kubai mindennapok valóságához. Ez itt egy külön világ, csak a külföldieknek. Alen más véleményen van. Alen az 1986 és 1994 között Budapesten akkreditált kubai nagykövet érettségivel megelégedő csemetéje. Most búvároktató Varaderon. El is viszi gyermekeimet merülni a Disznó-öbölbe, ahol szerencsére nyugodtabb a tenger. Alen beavat minket Kuba nagy büdös valóságába is, a maga szűrőjén keresztül. Van olaj, van nikkel, van nyugdíj és az átlagbér 8 peso, azaz 8 CUC (turistás pénz). A takarítónak ma adok 5 dollárt, ami 4 CUC. Pedig nem is takarít ki.
Azt is megtudjuk, hogy mi a régi autók túlélési titka. Nem ritkán a teljes belét apránként kiszedik az autóknak, és azt tesznek a helyére, ami éppen kéznél van Ha Zsiguli motor, akkor azt, ha traktormotor akkor meg azt. Szinte alig van kocsi, amelyben jó a sebességmérő. Amikor Varaderoba jöttünk, végig 140-et mutatott az óra, még akkor is, amikor álltunk. A kerekeket már itt gyártják. Minden régi autó tulajdonosa egyben kitűnő szerelő is. Csilingelős vonat visz a bevásárlóközpontba. Csak a turisták vásárolnak itt. Állami tulajdonú kereskedelmi egység, amelynek egyenes következménye, hogy az eladók ezzel-azzal megrövidítik kereset kiegészítés céljából a vevőket. Az esti szépségkirálynő választáson a mi Mikink Nikije is indul. Mindenki szurkol a saját nációjának. Mi vagyunk a legkevesebben, azaz hátrányos a légkör. Amikor az utolsót kortyolom a második pinyá koládából, jön a dobpergés, a zene és kihirdetik: a győztes Niki from Hungary! Majd leesünk a székről, mert egy hétnapos utat nyer Varaderoba, a mi szállodánkba, a Sol Palmeras-ba, két személyre, all inclusive. Kíváncsi vagyok vajon Niki kit hoz magával ugyanide jövőre.
Szilveszter köpőcsövekkel
Az időeltolódás miatt már délután 5 és 7 között elszántan nekifogunk annak, hogy a pesti újévi éjféli telefonos jókívánságozásban valami eredményt érjünk el. A szállodában - a meghirdetett program szerint - az európaiak kedvéért 7-kor is rendeznek pezsgős újévköszöntőt. De elfelejtkeznek róla, s ez errefelé szokványosan fordul elő. Mányáná, majd holnap. Az éttermi szilveszteri bulira viszzük magunkkal az egységcsomagokat, a csákókkal, trombitákkal, anyósnyelvekkel, orros szemüvegekkel. Éva előveszi a köpőcsövet, és célba veszi a szomszéd asztalnál vacsorázgató, öttagú chilei család középkorú tagját, s vesén találja a lövedékkel. A dél-amerikai család kényszeredett mosolyog, majd egységes össztüzet zúdítanak ránk az ő köpőcsöveikkel. Van kellő szellemei háttér nekik a hadviseléshez. A chilei papa ENSZ-diplomata, a felesége Tiffany-lámpa művész, a fiú orvos, a testvére antropológus. Egy másik közeli asztal orosz családját is megtámadjuk. A háború végeztével a chilei diplomata átnyújtja nekem ajándékba az éppen játszó zenekar CD-jét. A meglepetés hatására a zenekart is letámadjuk a köpőcsöveinkkel. Még tart a vacsora, amikor elered az eső, majd elképesztő trópusi vihar tör ki. A fedett terembe beszorulva ünnepli aztán a szállodai vendégsereg az éjfélt, az Örömódával. Mindenki mindenkivel puszilkodik. Hihetetlen családias a hangulat.
Víz alatti kirándulás
Nagyobb csoporttal megyünk szervezett búvárkodós kirándulásra. Eddig nem látott honfitársak is csatlakoznak. Kiérünk valami lepukkant strandrészre. A túraszervező Alen nyomban felhívja a figyelmünket arra, hogy hamarosan helybéliek rontanak majd ránk szivar és korall eladása céljából. Sőt hideg sör is van a kínálatukban. De Alen annyira elijesztett minket a mozgóárusoktól, hogy már sört sem merünk vásárolni tőlük, pedig az jól jönne. Kedves, kissé erőszakos és láthatóan nagyon szegény emberek ezek a helyiek. Egy strand romjain ,,éttermet” meg ,,italboltot”, egy egész szupermarketet üzemeltetnek illegálisan mindenféle romok között. Élniük kell. Varadero turista-országból úgy érezzük, hogy egy másik országba csöppennünk: Kubába.
A búvárkodás élményei elmesélhetetlenek. Szendviccsel etetjük a halakat, akik a kezünkből esznek. Jön egy másfél-kétkilós és elkergeti a többieket, s bekapja az egészet. A halak követnek bennünket, úsznak alattunk meg fölöttünk, sorfalat állnak. Alig veszem észre, hogy egy megtermett példányt a kapálódzásom közben jól fejbe rúgok. Az utolsó este olasz étterembe megyünk. Telt ház van, és még a protekció sem segít. Megyünk máshová. Éva a második Pina Colada után reggelig akar táncolni. De előbb lemegyünk négyen a partra egy utolsót fürdeni. Torkaszakadtából énekelünk a tengerben, a sötétben. Mintha a csodás kubai élményeinkről akarnánk összegző és egyben fájdalmasan búcsúzó érzelemnyilvánításba kitörni.
Még találomra néhány információ Varaderoba utazóknak:
- A varaderoi tengerpart összességében a világon az egyik legszebb, de vannak kevésbé szép, szép és nagyon szép strandjai, azaz vannak esztétikai különbségek. Sokak szerint a Melia hotel előtti partszakasz a legcsodálatosabb. A tenger kobaltkék színe és egyéb árnyalatai elképesztők. A teljes varaderoi partszakasz 11,5 kilométer hosszú és lényegében végigjárható lenne, ha a Hicacos-félsziget keleti végén nem lennének sziklatömegek által egymástól elválasztott privát strandok. Ezek a legmenőbb hotelek strandjai. Mivel a part nyugatra néz, és nap visszatükrözi a fényeket, így a naplementék lélegzetelállítóan szépek.
- A taxizás éberséget igényel a turistától. Nagyon alaposan és egyértelműen kell tisztázni a viteldíjat. Lehet persze a méterórára hagyatkozni, de nincs sok értelme.
- A strandon és egyéb helyeken működő zugárusoktól nem érdemes szivart meg egyebeket vásárolni, mert többnyire hamisított árukat adnak el. A strandokon vannak államilag engedélyezett árusok, bár ők szivart nem, hanem inkább banánlevélből készített kalapokat, meg mindenféle szuveníreket, csecsebecséket kínálnak. Egyébként Varaderoban a szuvenír kínálat meglehetősen egyhangú: mindenhol többé-kevésbé ugyanaz.
- A kíváncsi turistában megvan az a természetes érzés, hogy a meglátogatott ország lakóival kapcsolatba kerüljön. Tudomásul kell azonban venni, hogy Varaderoban (meg Kubában az összes turistás helyen) a Honnan jöttél! Jellegű kérdések csak a legritkábban bizonyulnak valós barátkozási gesztusnak. Minél inkább belebonyolódik a turista az ilyen ismerkedésekbe, annál nehezebbé válik aztán a szabadulás a zugárustól, vagy a szimpla kéregetőtől.
- Varaderoban a turisták többnyire a hotelekben töltik az idejüket, főként az all inclusive ellátás miatt. A turista városban így nincs sok látnivaló, történés a szállodákon kívül. Vannak azért érdekesebb kirándulási lehetőségek a környéken. Ilyen a legközelebbi nagyváros, Matanzas piacának meglátogatása, vagy az ugyancsak Matanzas melletti Bellmar barlangok megismerése.
