Madrid: jóléti utcaképek

A spanyol főváros tán a hátrányos adottságait nagy erővel ellensúlyozva vált annyira látványossá, elegánssá és nyüzsgő élettel oly telítetté. Bár érdekesség, hogy 650 méter magasan fekszik és ezzel Európa legmagasabban fekvő fővárosa, de amúgy nincs tengerpart, nincs a várost nemesen kettészelő folyó, igazán változatos és ékes domborzat, vagy régi gyökerű turisztikai hírnév.

Madridnak átlagon felül kellett igyekeznie ahhoz, hogy a látogatóknak igazán nagyszabású és kellemes összképet nyújtson. Spanyolországnak, a kormányoknak, a királyságnak presztízskérdéssé is vált, hogy a főváros más neves európai társaihoz, és más spanyol nagyvárosokhoz képest dicsőséget és hírnevet küzdjön ki magának. Ez sikerült, és Madridot érdemes felírni az európai városlátogatásainak listájára. 

Méltóságteljesség és polgári elegancia

Madrid utcáin sétálva e sorok írójának leesett az álla. Óriási meglepetést okozott számára, hogy milyen hihetetlen mértékben és mennyiségben szépek, elegánsak és virtuóz építészi ötletekben dúskálóak a nagypolgári lakóépületek és régi középületek. Spanyolország, vagy akár Madrid történetének felületes ismeretében elképesztő, hogy a 19. század vége felé és a 20. század elején mennyi káprázatos minőségben, nagyvonalúan létrehozott épületet alkottak.

Nem vitás, hogy Barcelona a katalán szecesszió játékosságával, a gótikus negyedével vibrálóbb, de Madrid is képes lenyűgözni a látogatót kiegyensúlyozott jólétet jelző épületeinek sokaságával. Budapesthez képest feltűnő, hogy főutcák, mellékutcák sokaságán kivétel nélkül minden épület tökéletesen tiszta és ép. Madridban világossá válik, hogy az állam és egy többnyire prosperáló gazdaság milyen mértékben képes biztosítani, hogy a magán- és a középületek igazán pompázhassanak. Madridban a legérdekesebb turisztikai látnivalók szerencsére egy könnyen, gyalogosan bejárható körön belül vannak. Ott azonban annyi megcsodálnivaló utcarészlet, kis környék, tér van, hogy rengeteget érdemes talpalni, bóklászni.

Történelemidéző terek, latin bohémség 

A Plaza Mayor, a kasztíliai barokk egyik jellegzetes tüneménye folyton élettel van tele, részben igaz silányabb turistacsalogató fogásokkal is. A mai világ groteszkjelenete a turisták pénzére utazó, torreádornak beöltöző mongol a vacak anyagokból összetákolt műbikájával. Az uralkodó hangulat azonban a 16-17. század Habsburgos Madridjának világát idézi meg. A Puerta del Sol a főváros tán legélénkebb tere. Itt lehet a leginkább megtapasztalni, hogy a madridiak (miként a spanyolok általában) mennyire szeretnek otthonról kimozdulni, és élvezni másokkal együtt a korzózás közös élményét. A Plaza de Espana az a tér, ahol elcsodálkozik az ember: jé a japánok is hallottak a szélmalomharcot vívó búsképű lovagról, Don Quijotéról?

Vannak azonban intimebb, bohémebb, kisebb terek, amelyeket könnyű a látogatónak azonnal megszeretni. Az egyik legaranyosabb a Plaza de Santa Ana, ahol mindenképpen érdemes kiülni a kedves kis kávézók, vendéglők valamelyikének teraszára. Ez a tér a környező kis hangulatos utcácskáival példa arra, hogy Madrid nemcsak fenséges, meg elegáns, hanem könnyed, nyitott és szórakoztató is. Apropó: az éjszakai szórakozásra nyitottak figyelmét nem szabad hogy elkerülje az, amit a Madrid sok más részétől eléggé eltérő jellegű La Latina negyed képes nyújtani.

A vasárnap El Rastro-val

Ha a vasárnap beleesik a madridi látogatásba, akkor bűn kihagyni a szabadtéri bolhapiac, az El Rastro színes forgatagát. Annyira változatos a kínálat, hogy érdemes lehetőleg 9-fél 10 tájban megérkezni, mert 11 óra után már a nagy tömegtől nehézkes a mozgás, és problémás a körülnézés.

Érződik a levegőben, hogy e piac több százéves múltra tekint vissza. Amúgy nem csupán limlomok, meg régiségek kaphatók itt, hanem használt, meg erősen leértékelt ruhaneműk is minden mennyiségben. Az El Rastro-n nyugodtan lehet persze alkudozni, bár az árak nem húzhatók le olyan mélységben, mint egy arab bazárban. A piac nagyon terebélyes, de a nagy tömegben kellően erős a zsúfoltság ahhoz is, hogy a zsebesek jó kapásban reménykedjenek. Az értékeket kéretik a hotelszobában hagyni!

Jól megy nekik

Lehet tudni, hogy Spanyolország is küszködik a pénzügyi-gazdasági válsággal, és ennek jele a sok bezárt és kiadhatatlan üzlethelyiség. Mindazonáltal magyar szemmel nézve egyértelműen és sokoldalúan mutatkozik meg az, hogy a spanyolok nagy többsége meglehetősen magas életszínvonalon, és irigylésre méltóan könnyed életritmusban élnek.

A nyitva tartási idők, a munkákkal kapcsolatos időbeosztások, a családra, a késő esti utcai ténfergésekre, közösségi élményekre hagyott bőséges órák jelzik, hogy a madridiak nem igazán akarják folyamatos hajszával elrontani életminőségüket. Mivel az ország fejlődésében nálunk szerencsésebb és sikeresebb évtizedeket tudnak maguk mögött tudni, hát a lehetőségeik is elég jók. Tudva azt, hogy az átlagkereset arrafelé legalább kétszer-háromszor magasabb, mint nálunk, csóválja a magyar turista a fejét, hogy olcsóbb náluk a metrójegy (1 euró), mint Budapesten.

A magas életszínvonal élénk jele az emberek jólöltözöttsége. Különösen a nyugdíjas korúakon látszik, hogy nem lehangoló szűkösségben, hanem tisztes és méltóságteljes körülmények között tölthetik el idős korukat. Madridban nem szokatlan, hogy idős emberek sokasága tartja jól magát kellemes vendéglőkben, kávéházakban, üzletekben. A kézenfekvő nevezetességek (Prado, Thyssen, királyi palota stb.) mellett Madridban érdemes sok időt tölteni a helyiek hétköznapi életének megfigyelésével. Az utcák, terek, bárok közegeiben való kitárulkozó életmódjukkal erre sok lehetőséget kínálnak. 

Kattintson és válogasson kedvezményes spanyolországi ajánlataink között!