Mallorca: az ezerarcú sziget

Amikor I. Jaume, Katalónia királya 1229-ben 150 hajóval és 13 000 fős seregével kikötött Mallorca partjainál, aligha sejtette, hogy a Baleárok legnagyobbika évszázadok múltán legendás uralkodóházak sarjait, világhírű művészeket, sztárokat kényeztet majd különös harmóniájával, mi több, évente 7 millió turistát dédelget majd’ 180 öblének fehér homokján. Mallorca a XIII. század óta állítólag mit sem veszített vonzerejéből. Manapság az egyik legtöbbet emlegetett európai utazási célpontként, „a béke és az izzás szigeteként” hódít a Földközi-tenger térségében.

A gazdagok és szépek világa

Mallorca örökké nyüzsgő, kozmopolita fővárosa Palma de Mallorca. A rómaiak alapította, arab és katalán hódítók jegyeit is magán viselő városon az évszázadok történelmi eseményei otthagyták lenyomatukat. A kiváló közlekedési hálózattal rendelkező főváros nagyvilági miliőjét a hosszú kilométereken át nyújtózó luxuskikötőjének és passzázsának köszönheti, ahol kétsávos, külön körforgalommal rendelkező bicikliútról és egy sétányról is csodálhatjuk a nem mindennapi méretű és berendezésű vitorlások sokaságát. Ha a szerencsés tulajdonosok kilétére tippelnénk, akkor valószínűleg száz hajóból százat valamelyik arab olajmágnás jachtjának gondolhatnánk, pedig azért néhány „szerényebb”, bőrbútorokkal és ultramodern tájékozódást segítő egységekkel felszerelt vízi lak is helyet kap a mólók mellett – persze, csak módjával.

Vágány a Paradicsomba

Palmában minden helyi járat végállomása a Placa d’Espanya, ahonnan a panoráma kisvasút (Ferrocarril de Sóller) is indul a ‘finca’ szállásokról (vidéki hangulatú terméskő ház) és narancsvidékéről híres hegyi faluba, Sóllerbe. A westernfilmekből ismert, nyitott végű kocsikkal száguldó jármű a sziget éléskamrájának nevezett útvonalon visz keresztül. Magas vasérctartalmú, vörös földben termő mandulafák és nagy vízigényű citromfák szegélyezik utunkat. A vonat odafelé 10 perces pihenőt tart, ezalatt családi emlékképet készíthetünk a Sierra Tramontana vonulatai közé épült völgyvárossal a háttérben. Majd ismét belendülnek a kerekek, s meg sem állnak Sóllerig. A hagyományőrző vasparipa – a sziesztaidőt kivéve – kétóránként közlekedik. Mallorca északi oldalának hegyvidéke tengernyi szépséget rejt. Jóllehet, a fővárosi buszközlekedés és a sziget úthálózata kiváló, helyközi járatok hiányában azonban csak bérelt autóval lehet útnak indulni. Bár a táblák nagyszerű iránymutatónak bizonyulnak, jó, ha van a kesztyűtartóban egy térkép arra az esetre, ha letérünk a főútról, s egy ideig nem szegélyezi utunkat tábla vagy jobb esetben néhány helyi lakos. A fővárosból pillanatok alatt ki lehet jutni, de megéri kész útitervvel indulni, a településeknél ugyanis nem mindig jelzi tábla a látnivalókat.

Így minden további nélkül elsuhanhatnánk a Palma és Sóller között található, az arab hódoltság idejéből maradt Jardins d’Alfabia édenkertje előtt. Az egykor itt élő mór Alfabia királyi család magánkertje a főúttól alig pár méterre hűsítő árnyékot nyújt, és páratlan növényvilágot mutat az idelátogatóknak. A bejárat pazar pálmái után narancsfaliget következik és egy nyitott boltíves folyosó, amelyet 20 percenként frissítő vízpermet borít be. A kert szívében pergolák színpompás világa és méteres, dzsungellé alakult bambuszerdő uralkodik, mely egy teknősöknek és aranyhalaknak otthont adó tavat szegélyez, oázist teremtve a környék sziklás terepén. Az Alfabia család kúriája is bejárható, berendezése fényűző életről árulkodik, amit a külön kialakított szolgalak és a saját pincébe épített olajprés is bizonyít.

Híresek és hírhedtek

Az északi városok közül leginkább Valldemossa híre ér messzire, melyet Frédéric Chopinnek és Dudevant bárónénak (írói álnevén George Sand) köszönhet: az üldözött szerelmesek 1838–1839 telét töltötték itt. A súlyos tüdőbeteg zeneszerző és az erkölcstelen perszóna hírében álló asszony gyermekeivel érkezett Párizsból, hogy rendbe hozzák egészségüket. Ám a helyiek féltek szállást adni a vadházasságban élő furcsa és betegeskedő párnak, akik kénytelenek voltak a fűtetlen karthauzi kolostor egyik cellájában meghúzni magukat. Itt Chopin kínok között, de befejezte 24 prelűdjét, az asszony pedig megírta az „Egy tél Mallorcán” című útleírását, melyben a helyiek ellenséges viselkedését taglalja, amiért később beperelték rágalmazásért. A rossz időjárás miatt azonban kénytelenek voltak visszatérni Párizsba, de a nagy nehézségek árán szigetre juttatott és a hegyre felhozatott Pleyel pianínó a mai napig a kolostor Chopin-cellájának éke, s ma már az egykor szégyellt idegen szobra áll a bejáratnál, s a beperelt Sand könyvét is árusítják. Valldemossa napjainkban a legkáprázatosabb kisváros címét is elnyerhetné: bájos épületei, barátságos utcái és a zamatos helyi specialitás, a mandulatej igazi csemege az utazóknak. Banyalbufar a hegyvidék másik csodája, mely teraszos építésű városkájával minden kanyarban ámulásra késztet. Az arab korból megmaradt városszéli őrtornyának, a Mirador Torre del Vergernek meghódítása egy újabb kaland kezdete – a kőtömbökből épült bástya ugyanis egy apró „tyúklétrán” vehető be. A csodás teraszok alján tomboló tenger kékje még a kevésbé művészi lelkeket is megihleti.

Ahol hajtű a kanyar

Északnyugat felé autózva a Cuber és a Gorg Blau vízgyűjtők szegélyezik a főutat, utóbbinál kellemes, első osztályú pihenőpadokkal és külön mozgássérült-szekcióval várják a megfáradt utazókat. A pineafenyők árnyékában elmajszolt elemózsia erőt ad, hogy megcsodáljuk a kristálytiszta vizet, melyet a szerény szigeti állatvilágtól elzárva, egy kerítéshez rögzített kis létrán lehet csak megközelíteni. Fürödni nem szabad a vízben, de ki is mártózna egy vízgyűjtőben, ha nem meszsze innen vadregényes, 360 fokos szerpentineken megközelíthető, lélegzetelállító tengeri ‘cala’, azaz öböl várja? A Sa Calobra a Torrent de Pareis (Ikerszurdok) torkolata, ahol kristálytiszta, türkizzöld tenger kárpótolja a beláthatatlan hajtűkanyarokat és a félelmetesen szűk útrendszert bevállaló utazókat. Az öböl szépségét nem adják könnyen, csak a szerencsén múlik, hogy éppen ne egy busz bitorolja a szembe sávot, akkor ugyanis a peches autós kénytelen visszatolatni egy egyenes szakaszig, hogy a keskeny úton elférjenek egymás mellett. A sziget északi fele ezzel azonban még korántsem árulja el minden titkát. Ahogy Mallorcán mondják: „Poc a poc”, vagyis a sziget csak apránként ismerhető meg.

Ó, Formentor!

A Formentor-félsziget hírnevéről már hallottunk, ezért még utazásunk kezdetén utánajártunk, hogy reggel vagy kora este érdemes odaautózni. Csakhogy arról nem szólt a fáma, hogy útközben, Pollencán túl akad egy hasonló (vagy tán szebb) látványt nyújtó kilátó, amely a sötétkék tenger mosta Es Colomer sziklaszigetre nyújt elképesztő kilátást. Így a Cap de Formentor (a Formentor-félsziget világítótornya) már csak a naplemente fényeiben tudott megmutatkozni számunkra, de a csodás aranyhíd látványán felbuzdulva letáboroztunk, hogy ha este nem is, legalább a hajnal fényeiben láthassuk a Catalunya-fokot. Reggel már szállingóztak a kíváncsiskodók a toronyhoz, de a 7 órai napfelkelte legszebb fényeit csak mi tudtuk megörökíteni. Ugyan Noé bárkája minden bizonnyal nem kötött ki ezeken a partokon – igen csekély állatpopuláció él ugyanis Mallorcán –, ám a hegyi kecskék jól alkalmazkodtak a sziklás terephez. Az első napsugarakra előmerészkedtek rejtekükből, s még közelről is barátkozhattunk velük. A Formentor-félszigettel szemben az útikönyvek által kevéssé részletezett félsziget nyúlik be a tengerbe, bár a legvégén található egy újabb világítótorony, a Cap del Pinar. Területe azonban katonailag őrzött, a belépést szigorúan tiltják. Persze, ha valóban őriznék is, valószínűleg nem sétálna be néhány merészebb utazó… Aki vállalja a kockázatot, fantasztikus öblökben gyönyörködhet madártávlatból. A második tiltótáblánál azonban mi nem merészkedtünk tovább.

Mallorca – Pazar barlangok büszke tulajdonosa

Ki gondolná, hogy egy sziget, mellyel a természet ily’ bőkezűen bánt, még cseppkőbarlangokat is rejt? Pedig Mallorca jó pár barlangrendszer büszke tulajdonosa, melyek legszebbjei a keleti oldalon, Portocristo környékén fedezhetők fel. A Cuevas del Hams barlangrendszerben, Jules Verne barlangjában háromdimenziós filmvetítéssel csábítanak, míg a mellette lévő üregrendszerben szigony alakú cseppkövek és Mozart-show szórakoztat. Az igazán látványos azonban a Cuevas del Drach-barlang, amely a világ legnagyobb földalatti tavát őrzi. A csónakkal bejárható jéghideg, ám ragyogóan tiszta, 177 méter hosszú Martel-tavon a látogatók csak rendkívül szigorú felügyelet mellett tehetnek pár evezőcsapást. A barlangban a fényképezést mindenfelé jól megtermett, markos legények akadályozzák, még a tavon bemutatott zongoraműsor sem fotózható.

Made in Mallorca

Akit csábít a helyi kézművesipar, az keleten, Manacorban járva ne hagyja ki a műgyöngy készítésének bölcsőjét. A sziget második legnagyobb városában az üveggyöngyöket százéves eljárás szerint munkálják meg: az őrölt halpikkelyből és gyantából készült darabokat mázzal kenik át, majd kiégetik. Aki igazgyöngypárti, jobb, ha elkerüli a gyárat, mélységes csalódás érheti ugyanis a kész ékszerek láttán.