Mallorca: az ezerarcú sziget

Amikor I. Jaume, Katalónia királya 1229-ben 150 hajóval és 13 000 fős seregével kikötött Mallorca partjainál, aligha sejtette, hogy a Baleárok legnagyobbika évszázadok múltán legendás uralkodóházak sarjait, világhírű művészeket, sztárokat kényeztet majd különös harmóniájával, mi több, évente 7 millió turistát dédelget majd’ 180 öblének fehér homokján. Mallorca a XIII. század óta állítólag mit sem veszített vonzerejéből. Manapság az egyik legtöbbet emlegetett európai utazási célpontként, „a béke és az izzás szigeteként” hódít a Földközi-tenger térségében.

A gazdagok és szépek világa

Mallorca örökké nyüzsgő, kozmopolita fővárosa Palma de Mallorca. A rómaiak alapította, arab és katalán hódítók jegyeit is magán viselő városon az évszázadok történelmi eseményei otthagyták lenyomatukat. A kiváló közlekedési hálózattal rendelkező főváros nagyvilági miliőjét a hosszú kilométereken át nyújtózó luxuskikötőjének és passzázsának köszönheti, ahol kétsávos, külön körforgalommal rendelkező bicikliútról és egy sétányról is csodálhatjuk a nem mindennapi méretű és berendezésű vitorlások sokaságát. Ha a szerencsés tulajdonosok kilétére tippelnénk, akkor valószínűleg száz hajóból százat valamelyik arab olajmágnás jachtjának gondolhatnánk, pedig azért néhány „szerényebb”, bőrbútorokkal és ultramodern tájékozódást segítő egységekkel felszerelt vízi lak is helyet kap a mólók mellett – persze, csak módjával.

Vágány a Paradicsomba

Palmában minden helyi járat végállomása a Placa d’Espanya, ahonnan a panoráma kisvasút (Ferrocarril de Sóller) is indul a ‘finca’ szállásokról (vidéki hangulatú terméskő ház) és narancsvidékéről híres hegyi faluba, Sóllerbe. A westernfilmekből ismert, nyitott végű kocsikkal száguldó jármű a sziget éléskamrájának nevezett útvonalon visz keresztül. Magas vasérctartalmú, vörös földben termő mandulafák és nagy vízigényű citromfák szegélyezik utunkat. A vonat odafelé 10 perces pihenőt tart, ezalatt családi emlékképet készíthetünk a Sierra Tramontana vonulatai közé épült völgyvárossal a háttérben. Majd ismét belendülnek a kerekek, s meg sem állnak Sóllerig. A hagyományőrző vasparipa – a sziesztaidőt kivéve – kétóránként közlekedik. Mallorca északi oldalának hegyvidéke tengernyi szépséget rejt. Jóllehet, a fővárosi buszközlekedés és a sziget úthálózata kiváló, helyközi járatok hiányában azonban csak bérelt autóval lehet útnak indulni. Bár a táblák nagyszerű iránymutatónak bizonyulnak, jó, ha van a kesztyűtartóban egy térkép arra az esetre, ha letérünk a főútról, s egy ideig nem szegélyezi utunkat tábla vagy jobb esetben néhány helyi lakos. A fővárosból pillanatok alatt ki lehet jutni, de megéri kész útitervvel indulni, a településeknél ugyanis nem mindig jelzi tábla a látnivalókat.

Így minden további nélkül elsuhanhatnánk a Palma és Sóller között található, az arab hódoltság idejéből maradt Jardins d’Alfabia édenkertje előtt. Az egykor itt élő mór Alfabia királyi család magánkertje a főúttól alig pár méterre hűsítő árnyékot nyújt, és páratlan növényvilágot mutat az idelátogatóknak. A bejárat pazar pálmái után narancsfaliget következik és egy nyitott boltíves folyosó, amelyet 20 percenként frissítő vízpermet borít be. A kert szívében pergolák színpompás világa és méteres, dzsungellé alakult bambuszerdő uralkodik, mely egy teknősöknek és aranyhalaknak otthont adó tavat szegélyez, oázist teremtve a környék sziklás terepén. Az Alfabia család kúriája is bejárható, berendezése fényűző életről árulkodik, amit a külön kialakított szolgalak és a saját pincébe épített olajprés is bizonyít.

Híresek és hírhedtek

Az északi városok közül leginkább Valldemossa híre ér messzire, melyet Frédéric Chopinnek és Dudevant bárónénak (írói álnevén George Sand) köszönhet: az üldözött szerelmesek 1838–1839 telét töltötték itt. A súlyos tüdőbeteg zeneszerző és az erkölcstelen perszóna hírében álló asszony gyermekeivel érkezett Párizsból, hogy rendbe hozzák egészségüket. Ám a helyiek féltek szállást adni a vadházasságban élő furcsa és betegeskedő párnak, akik kénytelenek voltak a fűtetlen karthauzi kolostor egyik cellájában meghúzni magukat. Itt Chopin kínok között, de befejezte 24 prelűdjét, az asszony pedig megírta az „Egy tél Mallorcán” című útleírását, melyben a helyiek ellenséges viselkedését taglalja, amiért később beperelték rágalmazásért. A rossz időjárás miatt azonban kénytelenek voltak visszatérni Párizsba, de a nagy nehézségek árán szigetre juttatott és a hegyre felhozatott Pleyel pianínó a mai napig a kolostor Chopin-cellájának éke, s ma már az egykor szégyellt idegen szobra áll a bejáratnál, s a beperelt Sand könyvét is árusítják. Valldemossa napjainkban a legkáprázatosabb kisváros címét is elnyerhetné: bájos épületei, barátságos utcái és a zamatos helyi specialitás, a mandulatej igazi csemege az utazóknak. Banyalbufar a hegyvidék másik csodája, mely teraszos építésű városkájával minden kanyarban ámulásra késztet. Az arab korból megmaradt városszéli őrtornyának, a Mirador Torre del Vergernek meghódítása egy újabb kaland kezdete – a kőtömbökből épült bástya ugyanis egy apró „tyúklétrán” vehető be. A csodás teraszok alján tomboló tenger kékje még a kevésbé művészi lelkeket is megihleti.

Ahol hajtű a kanyar

Északnyugat felé autózva a Cuber és a Gorg Blau vízgyűjtők szegélyezik a főutat, utóbbinál kellemes, első osztályú pihenőpadokkal és külön mozgássérült-szekcióval várják a megfáradt utazókat. A pineafenyők árnyékában elmajszolt elemózsia erőt ad, hogy megcsodáljuk a kristálytiszta vizet, melyet a szerény szigeti állatvilágtól elzárva, egy kerítéshez rögzített kis létrán lehet csak megközelíteni. Fürödni nem szabad a vízben, de ki is mártózna egy vízgyűjtőben, ha nem meszsze innen vadregényes, 360 fokos szerpentineken megközelíthető, lélegzetelállító tengeri ‘cala’, azaz öböl várja? A Sa Calobra a Torrent de Pareis (Ikerszurdok) torkolata, ahol kristálytiszta, türkizzöld tenger kárpótolja a beláthatatlan hajtűkanyarokat és a félelmetesen szűk útrendszert bevállaló utazókat. Az öböl szépségét nem adják könnyen, csak a szerencsén múlik, hogy éppen ne egy busz bitorolja a szembe sávot, akkor ugyanis a peches autós kénytelen visszatolatni egy egyenes szakaszig, hogy a keskeny úton elférjenek egymás mellett. A sziget északi fele ezzel azonban még korántsem árulja el minden titkát. Ahogy Mallorcán mondják: „Poc a poc”, vagyis a sziget csak apránként ismerhető meg.

Ó, Formentor!

A Formentor-félsziget hírnevéről már hallottunk, ezért még utazásunk kezdetén utánajártunk, hogy reggel vagy kora este érdemes odaautózni. Csakhogy arról nem szólt a fáma, hogy útközben, Pollencán túl akad egy hasonló (vagy tán szebb) látványt nyújtó kilátó, amely a sötétkék tenger mosta Es Colomer sziklaszigetre nyújt elképesztő kilátást. Így a Cap de Formentor (a Formentor-félsziget világítótornya) már csak a naplemente fényeiben tudott megmutatkozni számunkra, de a csodás aranyhíd látványán felbuzdulva letáboroztunk, hogy ha este nem is, legalább a hajnal fényeiben láthassuk a Catalunya-fokot. Reggel már szállingóztak a kíváncsiskodók a toronyhoz, de a 7 órai napfelkelte legszebb fényeit csak mi tudtuk megörökíteni. Ugyan Noé bárkája minden bizonnyal nem kötött ki ezeken a partokon – igen csekély állatpopuláció él ugyanis Mallorcán –, ám a hegyi kecskék jól alkalmazkodtak a sziklás terephez. Az első napsugarakra előmerészkedtek rejtekükből, s még közelről is barátkozhattunk velük. A Formentor-félszigettel szemben az útikönyvek által kevéssé részletezett félsziget nyúlik be a tengerbe, bár a legvégén található egy újabb világítótorony, a Cap del Pinar. Területe azonban katonailag őrzött, a belépést szigorúan tiltják. Persze, ha valóban őriznék is, valószínűleg nem sétálna be néhány merészebb utazó… Aki vállalja a kockázatot, fantasztikus öblökben gyönyörködhet madártávlatból. A második tiltótáblánál azonban mi nem merészkedtünk tovább.

Mallorca – Pazar barlangok büszke tulajdonosa

Ki gondolná, hogy egy sziget, mellyel a természet ily’ bőkezűen bánt, még cseppkőbarlangokat is rejt? Pedig Mallorca jó pár barlangrendszer büszke tulajdonosa, melyek legszebbjei a keleti oldalon, Portocristo környékén fedezhetők fel. A Cuevas del Hams barlangrendszerben, Jules Verne barlangjában háromdimenziós filmvetítéssel csábítanak, míg a mellette lévő üregrendszerben szigony alakú cseppkövek és Mozart-show szórakoztat. Az igazán látványos azonban a Cuevas del Drach-barlang, amely a világ legnagyobb földalatti tavát őrzi. A csónakkal bejárható jéghideg, ám ragyogóan tiszta, 177 méter hosszú Martel-tavon a látogatók csak rendkívül szigorú felügyelet mellett tehetnek pár evezőcsapást. A barlangban a fényképezést mindenfelé jól megtermett, markos legények akadályozzák, még a tavon bemutatott zongoraműsor sem fotózható.

Made in Mallorca

Akit csábít a helyi kézművesipar, az keleten, Manacorban járva ne hagyja ki a műgyöngy készítésének bölcsőjét. A sziget második legnagyobb városában az üveggyöngyöket százéves eljárás szerint munkálják meg: az őrölt halpikkelyből és gyantából készült darabokat mázzal kenik át, majd kiégetik. Aki igazgyöngypárti, jobb, ha elkerüli a gyárat, mélységes csalódás érheti ugyanis a kész ékszerek láttán.

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!