Monumentális Moszkva 3. rész: 'Újorosz' virtus
Beküldő: Vista 2010-10-11 15:07:00
Moszkvában a kívülálló látogató számára roppant érdekes lehet a hétköznapi élet tanulmányozása. Miként máskor gyakori utazásaink folyamán, úgy itt is szorgalmasan kerestük az alkalmat, hogy - akár felületesen is - belelássunk helyi társadalom rétegjelenségeibe. Ez érdekes volt és szórakoztató.
Árubőség orosz léptékkel
Az említett lakótelep boltjaiban, piacán rengeteg volt az áru. Minden egyszerűbb változatban, kivitelben, hisz a vásárlók itt az alsó középosztályból valók. Az árubőségen kívül itt sok minden erősen emlékeztetett a szovjet múltra. A piacon a déli, naposabb köztársaságokból való zöldségek és gyümölcsök voltak nagy mennyiségben. A szőlőválaszték látványosan nagyobb, mint nálunk. Az árusok mosolygósak, a gyümölcsök tiszták és kívánatosak. Egy pici hentesboltban hanyagul egymásra voltak vetve a húsáruk. A kétes tisztaságú vitrin mögötti hölgy igazán múltidéző a kényszeredett mosolya révén feltárulkozó aranyfogazata jóvoltából.
Jó ötletnek bizonyult, hogy az almát az almával hasonlítsuk össze, azaz megnézzünk egy moszkvai Auchan-t, mégpedig a szombati nagybevásárláskor. Az áruház nagyvonalakban kevésbé volt mutatós a magyar verzióhoz képest, viszont a méretek és az áruválaszték tekintetében veri a nálunk megszokottat. Globalizáció ide vagy oda, a speciális orosz igényeknek itt bőségesen elébe mennek. 15 méter hosszúra becsültem azt a pultsort, ahol csak a heringféleségek találhatók, legalább 40-50 különböző féleségben, fűszerezettségben, csomagolásban. Elképesztő a választék felvágottakból. Bár a nemzeti ital a vodka, azért a dobozos és üveges sörökből is volt legalább 60-80-féle! Az Auchanban érzésem szerint átlag moszkvaiak vásároltak és a tolókocsik telítettségéből arra lehetett következtetni, hogy van bőven elég pénzük a család élelmeztetésére.
Az utca népe
Fontos leszögeznem, hogy a moszkvaiak életszínvonala jóval az oroszországi átlag fölött van. Moszkvában az átlagfizetés havi 200 ezer forintnak megfelelő rubel körül mozog. Ennyit keres például egy középiskolai tanár, míg vannak olyan orosz városok, ahol ugyanezért a munkáért negyed annyit fizetnek egy hónapra. Tény és való, hogy Moszkvában a mindennapi élet is jóval drágább.
Az utcaképen látható, hogy tízezrek igyekeznek az orosz vidékről, és főleg déli köztársaságokból Moszkvába letelepedni. Nagyon sok a kaukázusi, üzbég, türkmén arc. Nyilván a turista jellemzően önkényesen általánosítgat, de megengedem magamnak azt a megállapítást, hogy a moszkvai utca embere valami átlagot véve jobban öltözött, mint a budapestiek. Ebben persze szerepet játszik az, hogy a moszkvaiak többsége (főleg a 40-45 éves kor alattiak) nagyon ad a külsőségekre. Sokan elég silány lakásban laknak, de ehhez képest menő holmikat vesznek, és jó autókkal furikáznak. Egyes lakótelepi negyedekben azért az öltözékeken is jól látható a szegénység. A legrosszabbul öltözöttek többnyire az idősebbek és ebbe a kategóriába arrafelé már a 45 év felettiek is besorolódnak. Ugyanis Oroszországban a várható élettartam meglepően alacsony az egészségtelen életmód és – a férfiak esetében – a mértéktelen ivás miatt. Az utcákon alig lehet 60 év felettieket látni. A várható élettartam átlaga 64 év, de ezen belül a férfiak nagy része meg sem éri a hatvanadik születésnapját. (Magyarországon 74 év a várható élettartam átlaga.) A moszkvai férfiak elképesztő mennyiségű vodkát isznak. Éttermi vacsorák alkalmával volt alkalmunk figyelemmel követni asztaltársaságokat, ahol két órán keresztül 5 percenként koccintottak vodkás pohárral. Szó mi szó, bírják az italt, s le nem esnek a székről, de hogy milyen májbetegségekhez vezet mindez, arra rossz gondolni is.
A moszkvaiak igazán nem viselkednek sokkal kulturálatlanabbul, mint a budapestiek. Sőt: a metró mozgólépcsőin náluk nem okoz gondot annak az íratlan szabálynak a betartása, hogy a baloldalt szabadon hagyják az igyekvők számára. Az agresszivitás fő terepe az autóközlekedés, miként arról írtam az első részben.
Az új oroszok
Egyiptomi, török és thaiföldi nyaralások folyamán feltűnt, hogy a tömérdek orosz turista közegében a jellemző felállás a következő: 25-35 év közötti párok, ahol a lány a szabályos szláv szépség, bombázó vékony alkattal, feltűnően divatos, mutatós ruhában van, és teszi-veszi magát őszinte szerénytelenséggel. Kísérője nem sokkal idősebb pasi divatos, de nem túl ízléses cuccban, a barátnő finom vonásaihoz képest nyers ábrázattal, és a ruházat, óra, ékszer összértékéhez képest elég bunkó viselkedéssel. Meglepetésként azt tapasztaltam, hogy ez a felállás a moszkvai utcán is sűrűn megtekinthető. Tudom persze, hogy undok a megállapításom, de sok nem orosz által osztott nézet, hogy Oroszországban bizony a teremtés koronái kevesebb szépséget kaptak genetikailag, mint a nők.
Arrafelé van egy kifejezés: az újoroszok. Jellemzően azokat nevezik így, akik az ottani rendszerváltozás nagy nyerteseivé váltak. Közülük vannak bőven olyanok, akik korrekt körülmények között éltek a piacgazdaság kialakulásának lehetőségeivel, és jó képzettségüknek köszönhetően jól fizető állásokba helyezkedtek el. Ma már Moszkvában egyre inkább megadatik, hogy egy, nyelveket jól beszélő, jól iskolázott fiatal karriert fusson be, és piszok jól keressen. Az újoroszoknak nevezett népség jellegzetes figurái azonban nem ők.
A Szovjetunióban is nagy volt a gazdagság természeti kincsekben de a kommunista rendszer gazdaságának borzasztóan kis hatékonyságú működőképessége miatt ebből keveset profitált az átlagember. A rendszer bukását követően villámgyorsan elkezdődött a hatalmas kincsvilág szétrablása. A zsákmány hatalmas részét az úgynevezett oligarchák tulajdonították el így-úgy osztozkodva az új politikai elittel, de az állami tulajdon elképesztő értéke miatt közvetve százezrek váltak - persze szerényebb léptékben – haszonélvezőkké.
Az új-orosz jelenség történetének része az is, hogy a Putyin elnök (most éppen kormányfő) korszakában sokat tettek azért, hogy a fővárosiak privilegizáltnak érezzék magukat életszínvonaluk tekintetében. Nyilván Moszkvában vannak a hatalmas ország gazdaságának fő intézményei és cégközpontjai és már eleve sokkal több a jól fizető állás. Azért a demokrácia tekintélyuralmi jegyekkel átszőtt, Putyin nagy népszerűségére építő ottani rendszernek fontos, hogy a moszkvaiak lojalitását kellően megvásárolják. A hazafias nevelés részeként a kisiskolások Putyin kormányfő vagy Medvegyev államfő portréjával díszített iskolai ellenőrző füzeteket használnak. Igaz nem kötelező jelleggel.
A jellegzetes új-orosz 30 és 40 év közötti, aki mindent megtesz, hogy a világnak láthatóvá tegye gazdagságát. Semmi szégyenlősség, visszafogottság. Ezt az új-oroszt vajmi kevéssé érdekli, hogy mások a gazdagságát rablásnak minősítik. Egy részük már megtanult viselkedni is, vagy legalább gyerekeik kulturáltságára már tetemes pénzt is szánnak. Sok új-orosz azonban a csillogó-villogó külsőségek, ékszerek, méregdrága ruhák, karórák ellenére nagyon faragatlanul képes viselkedni. Egyik délben egy menő olasz étteremben ebédeltünk és asztalunktól nem messze egy ilyen ember telepedett le divatosnak képzelt, elég ízléstelen mackónadrágban. Evés előtt és közben is folytonosan izgett-mozgott, mintha éppen egy leszámolási ügyletre készülne. Arca rángatózott, s nem csinált különösebb problémát abból, hogy benyúljon zizegős nadrágjába és mindenki szeme láttára megvakarja viszkető micsodáját.
Új-orosz műfajban hazafelé a repülőgépen tapasztaltuk a legmulatságosabbat. Már minden utas a fedélzeten várakozott, amikor késve megérkezett a business osztályra egy feltehetőleg újgazdag orosz házaspár a 18 év körüli fiúgyermekével. Fennhéjázóan mozogtak és holmijuk mind méregdrága volt. A fióka piros bőrdzsekijét levéve az utazóközönség felé fordult éppen és így vadonatújnak tűnő fekete trikóján jó leolvashatóvá vált az ezüst strasszos angol kiírás: RICH. Nehogy valakinek kétségei támadjanak.…
