Szardínia - Mediterrán édenkert

A szárd nép földje külön világ. Mondják külön kontinensnek is, melyet csupán hatórás kompút választ el az európai szárazföldtől. Szardínia a Földközi-tenger legszebb tengeröbleit mondhatja magáénak, amelyet egyre több turista fedez fel magának.

A partot elhagyva azonban kiismerhetetlen maradt, így a kihívást keresők igazi kalandokra vadászhatnak a vad hegységek között, de a nyaralni vágyók sem csalódnak az idilli tengerpartok láttán.

Egy sziget – mindenkinek!

Szardínia mi másról is lenne világhírű, mint a kéklő mediterrán ég alatt megbújó fehér homokos strandjairól. Bármelyik irányba utazzuk is körbe a szigetet, sosem kell túlságosan sokat kutatni egy-egy idilli strand után. Szépen kiépített homokos strandok, elhagyatott, vad öblök éppúgy vannak errefelé, mint sziklás partok. A legszebb strandokat északon, Alghero és Cala Gonone között, valamint délnyugaton, a Costa Verde mentén találjuk.

Hegyek és öblök

Aki azonban valami egészen másra vágyik, a hegyek felé vegye az irányt. Az egyik legszebb túra a Monte Corrasi 1463 méter magas csúcsát veszi célba. Lehet, hogy első hallásra hihetetlen, de sűrű erdőkben, fenyvesekben túrázhatunk, az erdőhatár feletti régiókban pedig igazi magashegységi sziklavilágra bukkanhatunk. A csúcsról körbetekintve beláthatjuk szinte az egész belső hegyvidéket. Ha elég volt a strandolásból, az öbölből indulva, egy csapáson meredeken felkapaszkodva elérhetjük az Architeddu Lupiru nevű sziklát, melyen hatalmas lyuk tátong. Remek fényképeket készíthetünk itt Szardínia parti szikláiról, valamint a sötétkék Tirrén-tengerről és annak öbleiről.

A múlt nyomai

A szardíniai táj jellegzetes elemei az úgynevezett „nuraghé”-k. Nem kevesebb mint hétezer található ezekből a furcsa kinézetű, kisebb-nagyobb kőhalmokból, amiket a vaskor embere emelt valamikor Kr. e. 1800 és 400 között. Az egyik legnagyszerűbb nuraghe neve Su Nuraxi, és a sziget déli felén, Barumini falu mellett található. A titokzatos őskori kőépítmény még közelről sem árul el sokat, belépve azonban igencsak meglepődünk. Keskeny átjárók kötnek össze belső udvarokat és több emeletes, tágas termeket. Több tonnás kősziklák alkotnak tökéletes boltíveket, mindennemű kötőanyag nélkül. A nuraghék csak Szardínián fordulnak elő, a világon sehol máshol nincs nyomuk. A régi korok emberei minden bizonnyal lakásnak és erődítménynek építették, de igazi funkciójuk valószínűleg immár örökre az idők homályába vész.

A sziget vad, belső hegyei között nem csoda, hogy ezernyi legenda keletkezett. Köztük az egyik leghíresebb történet nyomára Orgosolo kisvárosában bukkanhatunk. A törvények elől menekülő marhatolvajok és banditák ezen a vidéken leltek átmeneti nyugalomra, és volt idő, mikor a mi Rózsa Sándorunkhoz hasonló rablóvezérek fosztogatták a gazdagok javait, és osztották szét a szegények között. Egy-egy keményebb arcvonású városlakóról egyébként nem nehéz elképzelni, hogy valamelyik egykori banditavezér egyenes ági leszármazottja. Orgosolo manapság azonban már nem a rossz arcú törvénykerülőkről híres, hanem az úgynevezett „murales”-ekről, azaz falfestményekről. A kisváros utcái és épületei semmilyen látványosságot nem nyújtanak, a rengeteg, összesen több mint 150 falfestmény miatt azonban mindenképp érdemes idelátogatni.

Az első színes ábrák mintegy 30 évvel ezelőtt jelentek meg a helyi rajztanár munkája nyomán, és azóta is évről évre egyre újabbak születnek. A legkülönbözőbb témákat találjuk itt meg, a vidéki élet bemutatásától kezdve, az egyszerű portrékon keresztül a politikai célzatú festményekig. A legapróbb utcákba is érdemes bekukkantanunk, hiszen szinte minden sarkon újabb falfestmény vár ránk, és közöttük nem egy igazán művészi és meghökkentő.

Szieszta Szardínián

Szardínián az élet lassan halad, ahogyan azokon a vidékeken szokott, ahol a perzselő nap magasról szórja sugarait, és emiatt az emberek tettvágya és munkakedve viszont alacsonyan marad. Az üzletek általában 9-10 óra között nyitnak, de nemsokára be is zárnak, hogy teret engedjenek a nyár közeledtével egyre hosszabbodó déli sziesztának. Ez az itt élő emberek szent intézménye, a szokásnál erősebb, szinte törvény. A Szardínián utazgató külföldi napközben hiába keresgél nyitva tartó benzinkutat vagy zöldségest, szinte bizonyos, hogy sehol nem talál. Délután 5 óra tájban indul újra az élet, először az ajándéküzletek nyitnak ki, majd szép sorban a többi. Este 9-10 felé viszont még mindig pezseg az élet, a hangos olasz családok ilyenkor kezdenek el vacsorázni, az utcán rohangáló kisgyerekek hallani sem akarnak lefekvésről, és az éttermek pincérei magasabb fordulatra kapcsolnak. Jóval éjfél után csendesedik el minden, hogy az éjszaka rövid intermezzo legyen a másnap előtt.

Sült malac és ravioli

Maradandó kulináris örömök elé néz, aki igyekszik megismerkedni a szárdok hagyományos ételeivel. Olasz földön járván errefelé mindenütt találunk pizzériákat, és a legkülönbözőbb tésztákat felvonultató éttermeket, de természetesen van néhány speciálisan helyi étel is. Az itt élők büszkék arra, hogy a szabadban táplálkozó állatok húsa a természetes tartásnak köszönhetően annyira ízletes, hogy sütéskor a són kívül nem is kell semmilyen más fűszert használni. Így készül a „porceddu” is, az egészben sült kismalac, minden valamirevaló szárd ünnep fejedelmi eledele. A kisvárosokban, általában az óvárosi főtér közelében, vagy a szűk sikátorokban találunk egy-két remek pékséget, melyek illata már messziről csalogat. Szardínián híresek a fura alakzatot öltő kenyerek, melyek persze nagyon ízletesek is. Meg kell még említenünk a ravioli egyik kézzel nyújtott fajtáját, mely sokkal nagyobb a megszokottnál, és a benne lévő krumplis tölteléket mentával ízesítik, majd különleges paradicsomszósszal tálalják. A tengerparton nyaralók egy-egy üdülővárosban szinte alig tudnak válogatni a sok fagylaltozó átláthatatlanul bőséges választékából, ami még Olaszországban is párját ritkítja.

Szardínia földje Európa-szerte híres ízletes borairól is. Ha igazán maradandó élményt szeretnénk magunknak szerezni, akkor előbb látogassunk el az Alghero melletti, évtizedek óta működő Sella & Mosca borászat patinás birtokára, ahol először biztosan alig fogjuk megtalálni az akkurátusan gondozott angolparkban lévő üzletet. Ha kiválasztottuk az ízlésünknek legmegfelelőbb bort, legjobb, ha azt naplemente idején, a Capo Caccia kétszáz méteres, függőleges mészkőszikláit csodálva fogyasztjuk el. Bízvást állíthatjuk, hogy felejthetetlen élményben lesz részünk, és Szardínia kitörölhetetlen kaland marad számunkra.

Kattintson és válogasson szardíniai utazási ajánlataink között!