Szentpétervár - Pityer pityorkát (ötöst) kapott

Pár éve Moszkvában turistáskodtunk és az orosz fővárost kifejezetten érdekesnek találtuk, de azért a szívünket nem hódította meg. Hallottuk, olvastuk, hogy Szentpétervár Moszkvánál szebb és rokonszenvesebb is. Most elmentünk ezt az általános véleményt leellenőrizni, és ebből az jött ki, hogy egyetértünk. Oroszul az iskolai ötös osztályzatot pityorkának hívják, Szentpétervárt pedig Pityernek becézik. Szóval Pityer tőlünk pityorkát kapott.

Kezdem a főbb meglepetésekkel. Pityer kifejezetten civilizált, rendezett, jól karbantartott nagyváros. A város kifejezetten tiszta. A járókelők nem szemetelnek, és a közterületek takarítása roppant hatékony és szervezett. A lakóházak, középületek homlokzata többnyire csinos, felújított, este ügyesen megvilágított. Rengeteg pénzt költhettek rá, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy Putyin idevalósi és innen indult hajdan rohamos politikai karrierje. Már az ország vezetőjeként, amikor az államkasszába dőlt a magas olajáraknak köszönhetően a rengeteg pénz, kiemelten sokat költöttek Szentpétervár és persze a főváros, Moszkva kifényezésére, és az ott élők életszínvonalának elképesztően gyors felemelésére.

Na, azért mi szorgosan benéztünk a kapualjakba és a házak udvaraiba, ahol a szovjet világ öröksége épségben látható ronda, ormótlan vasajtók, kopott házfalak, igénytelenség formájában. E színfalak előtti és mögötti életképek kontrasztját éppenséggel izgalmasnak találtuk. De az átlagos turista a kb. 5,3 milliós gigaváros felszínét látja, és azt konstatálja, hogy ez egy nagyon menő, csodaszép hely. Punktum. 

A Nyevszkij proszpektnél (a pesti Rákóczi út elegánsabb változata) laktunk, így ezt a nagyon hosszú főutcát alaposan bejártuk a 4 napos ottlétünk folyamán. A helyiekről alkotott leegyszerűsített benyomásunkat ez erősen befolyásolta. A szentpétervári embereket fölöttébb rokonszenvesnek, ízlésesen és jól öltözöttnek, kulturáltnak találtuk. Nagyon feltűnő, hogy milyen kevés a városközpontban az idős ember. A járókelők óriási többsége 50 év alatti. Találgattuk, hogy mi ennek az oka. Az életszínvonal emelkedéséből nem a nyugdíjasok profitáltak, nagy a drágaság, és lehetséges, hogy a kispénzű idősek inkább meghúzzák magukat a valamivel olcsóbb külvárosokban. Nyugdíjas korúakat szinte kizárólag a templomokban és a piacok tájékán láttunk. Főleg néniket, amit magyarázhat az, hogy a brutális piálás miatt Oroszországban a férfiak várható átlagos élettartama 59 év!

A centrumban a fiatalok a globalizáció jegyében ugyanolyan öltözködési divatokat követnek, mint a világ annyi más pontján. Az feltűnő, hogy a lányok, fiatal asszonyok egyáltalán nem öltözködnek olyan kihívóan, mint Moszkvában. Alig látni „plázacicákat”, visszafogott a make-up, finomak a tekintetek. A középkorúak is jó minőségű holmikban járnak, viselkedésük valahol az átlag orosz és a skandináv közötti mezőben váltakozik, azaz nem harsányak, idegen emberre semmiképpen sem mosolyognak, udvariasság takaréklángon. Alig látni koldusokat, és a metróállomások tájékán sehol sincsenek hajléktalan csapatok.

Mostanság a turista fő szempontjai között van a célhely biztonságossága. Nekünk 2017. szeptemberében semmiféle veszélyérzetünk nem volt. Még csak gyanús, rosszarcú embert is alig láttunk. Ami a terrorveszélyt illeti, kevés helyen járőröznek fegyveresek, ami azt jelenti, hogy nem félnek nagyon a támadásoktól. Az viszont feltűnt, hogy a rendőri igazoltatások kipécézettjei egytől-egyig a déli volt szovjet (részben muzulmán) területekről valók voltak.

Ami Szentpétervár általunk vélt civilizáltságát illeti, ez nem vonatkozik az utcai közlekedési morálra. A metróközlekedés nagyon kulturált, viszont a közutakon az autósok, és főleg a motorosok zömében eléggé fegyelmezetlenek, fatalisták.

Ha testközelből akarjuk érezni a helyi hétköznapokat, akkor legalább egyszer próbáljuk ki a marsrutka nevű iránytaxit. Mi kifogtunk egy olyan marsrutkát, amiben 3-4 különböző zenei műfajból összegződött hangi zűrzavarban utazhattunk, miközben tanulmányoztuk a külvárosok régi és új lakótelepei közötti elképesztő minőségi különbséget.

Drága hely? Igen. A szállásárak átlagosak, az étkezésre költött pénz kiemelt mértékben attól függ, hogy hova megyünk be. Ettünk csaknem alagsori gyorsétteremben spenótos-gombás majd fekete ribizlis blinit (palacsintát) olcsón (fejenként 1200 HUF), és egy tetőtéri panorámás, menő, totálisan nyugatias étteremben drágán (fejenként 6500 HUF). Amire rengeteg pénz megy el, az a nevezetességeknél a belépőjegyek (fejenként csak 1500-2000 forintok, de sokszor). Szinte mindenhol alaposan megsarcolják a turistát, aki nyilván fizet, többnyire olyanért, ami életre szóló élmény. Az egyórás, szuper, hajós városnézés 700 rubel, azaz kb. 3500 forint, de hát vétek kihagyni (mi egy oroszul hadaró idegenvezetőt fogtunk ki).

Amúgy a szentpétervári árfekvést illik a helyi átlagfizetések szintje alapján értelmezni. Egy bolti eladó havi nettó 250 ezret keres, a komolyabb cégeknél dolgozó, 30-40 közötti, nem vezető állású diplomások 400-500 ezret is megkeresnek. Erős a vásárlóerő. Sokkal többen és többet költenek külföldi nyaralásra a magyarokhoz képest.

Na de nem azért utaztunk oda, hogy a helyiek ,,zsebében turkáljunk”. Közhelyes kifejezéssé vált az, hogy az „Észak Velencéje”. A városközpontot elképesztően látványos vízi utak hálózzák be, de ezek és a parti épületek nem Velencére hasonlítanak, hanem inkább Stockholmra. Órákon keresztül sétáltunk a csatornák partjain, és többször is visszatértünk a Dunánál sokkal szélesebb Névához, aminek vize tökéletesen tiszta és szép mélykék.

A kötelező turista programok közül persze leginkább az Ermitázs élménye emelkedett ki. Abszurdum az egész, csoda mivoltában! A művészettörténet totálisan túladagolt fogyasztása. Mondtam magamban, hogy ha ezt a monstre gyűjteményt 10 különböző város egy-egy új, üres múzeumába szétosztanák, akkor azok egyenként szenzációs nevezetességekké válnának. Elszédíti a látogatót a festészet klasszikus nagyjainak ilyen mennyiségű seregszemléje. Nyomasztja az embert, hogy mennyi időt szánjon egy ilyen elképesztően hatalmas gyűjteményre, úgy, hogy kérlelhetetlenül szelektálni kell. Hogyan emésszük meg azt, hogy egy hatalmas terem tele van Rubens festményekkel, egy másik teremben 24 van Dyck kép borítja a falat? A 12 Leonardo da Vinci festményre egyenként mennyi időt szánjunk? Közben meg kell küzdenünk a látótérért a szelfibotokkal hadonászó, bunkón hangoskodó kínai turistacsoportokkal.

Átmentünk egy másik, modern épületbe, ahol az impresszionisták festményei láthatók. Itt is csak ámultunk és bámultunk, hogy mennyi kincset hoztak ide. Láttunk egy francia párt, akik - szerintem – zokon vették, hogy ennyi Monet, Degas, Renoir és Cézanne alkotás került el hazájukból.

Az utazási programokban a sorrendiségnek nagy jelentősége van. Ha az ember - mint mi - Szentpéterváron az Ermitázsba megy az első nap, akkor utána már minden más helyi turista nevezetesség valahogy leértékelődik. Az Ermitázs után az amúgy bombasztikus Peterhoftól már nem voltunk elájulva (pedig megérdemelte volna), a Szent Izsák székesegyházban duzzogtunk azon, hogy miért működik csak múzeumként. Az utolsó nap az Orosz múzeumnak már csupán az illemhelyét látogattuk meg, mert éppen arra jártunk.

Az Ermitázson kívül persze voltak még nagy kedvencek, például a Vérző megváltó templom a káprázatos mozaikfestményeivel és a Dosztojevszkij-múzeum közelében egy kisebb, turisták által (rajtunk kívül) egyáltalán nem látogatott ortodox templom a maga megragadóan hiteles légkörével, liturgiájával, az imádkozók karaktereivel. Kétszer is elmentünk oda, annyira izgalmasnak találtuk a miliőt. Szuper volt a Péter-Pál erőd mellvédjéről nézni a Neva-folyót és környezetét. Élvezetes volt átmenni a hidakon, felfedezni szimpatikus negyedeket.

Oda és visszafelé is dugig tele volt a közvetlen Budapest-Szentpétervár járat. Rengeteg utazó kívánságlistáján szerepel az orosz nagyváros. Komolyan irigyelek mindenkit, aki oda készül, mert hatalmas élmény lesz. Lehetetlen csalódni, bár nyilván ronthat a helyzeten az időzítés. Télen túl hideg van, nyáron túl nagy turista tömeg, szóval ajánlom a késő tavaszi és a kora őszi hónapokat. 4 napnál feszes a program. 5-6 nap kell minimum. 4 napos utazásunkból pl. sajnos kimaradt a Carszkoje Szelo.

Tekintse meg Szenpétervár ajánlatainkat!