Terjed az illatturizmus

"Mondd meg, milyen illatra találtál, és kitalálom, merre jártál!". A franciaországi Provence-ban született az ötlet, hogy a virágzó levendularétek illatával csalogassák a turistákat.

...azok a varázslatos francia illatok!

Versailles parkjában a tavaszi hársfa illatát kínálják a látogatóknak, Bourgogne-ban a szüreti must illatát. Az ötödik érzékhez folyamodtak az apró francia városok egyre nehezebben fenntartható idegenforgalmuk fellendítésére. Nemcsak látvánnyal, gasztronómiával, hanem illattal is vonzani igyekeznek a turistákat, és az adott vidék jellegzetes illata haza is vihető. A flandriai dűnék jellegzetes aromája, tengeri jód és algaillat keveréke üvegcsében kapható, és már ötezer darabot adtak el belőle. Az illatturizmus divatja egyre terjed: a nizzai repülőtéren azt találták ki, hogy virágesszenciával fogadják az utasokat, a szintén francia Languedoc-Roussillon vasútállomásain rozmaringillatot terjesztettek.

Mit rejtenek az angolszász illatok?

Az illatár már elérte Nagy-Britanniát is: egy turistairoda az angol táj illatát kínálja utazási csomagjaiban. Az óceán túlsó oldalán pedig a The New York Times illattérképet készített olvasóinak a rum és sült csirke szagától kezdve (Harlem), a Sohóban érezhető pacsulin át az újság szerint a falafel- és körömlakkillatú Boweryig.

Olaszország bódító illatai

Az illatvilágból természetesen az idegenforgalmi nagyhatalom Itália sem maradhatott ki. A Róma és Nápoly közötti Sperlongában már a kisváros saját parfümjét árulják a trafikban 10 euróért. Rómában sincsen már senki, aki ne az Acqua di Sale unisex illatot használná. A neve alapján magát egyszerű sós vízként ajánló parfümben mirtusz, cédrus, eperfa és rettegi alga illata rejlik. Ilyet érezni valóban a római tengeri fenyők és ókori romok árnyékában, ha az autóáradat okozta szmog megengedi.