Tunézia - Észak-Afrika legnyugodtabb országa

Az arab világ megismeréséhez talán a legalkalmasabb kiindulópont Észak-Afrika legtoleránsabb és legnyugodtabb országa, Tunézia. Azonban a turisták néha még mindig  vegyes érzelmekkel viseltetnek Tunézia iránt, egyesek idegenkednek a helyiek túlzott közvetlenségétől, és a déli országokra jellemző, itt azonban még "egészséges" utcai piszoktól, elszórt hulladéktól. A többséget viszont olyannyira elbűvöli az ország, annak hangulata és lakói, hogy többször is visszatérnek, hiszen 1-2 hét nem elegendő az ország felfedezésére.

Tunézia különleges hangulata

Tunézia nagyon különleges hangulatot áraszt, s mivel a helyiek szerint az év legalább 360 napján süt a nap, jó alkalmat nyújt a pihenésre télen, nyáron egyaránt. A 60-as évek vége óta egyre több turista látogat el ide, tavaly több mint 5 millióan. Tunézia 1 300 km hosszan elnyúló fehér homokos tengerpartja számos üdülővárosnak ad helyet, az északon fekvő Tabarkától, Hammameten és Sousse-on át a délen fekvő Jerba szigetéig. A turisták többsége a keleti partvidék strandjai mentén felépült üdülőközpontokban nyaral, melyek nagy része nemcsak fűthető szobákat, és fedett medencéket, hanem számos sportolási, szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget is nyújtanak.

Tunézia egyedülálló ókori emlékei

Tunéziában nem érdemes minden időnket strandolással tölteni, hiszen az ország igen gazdag pun és római kori történelmi emlékekben, mint Karthágó, Utica, Bulla Regia, Thuburbo Maius, Dougga, El Jem városai. Sajnos a turisták többsége a történelmi jelentőségű Karthágón és a sivatagba tartó szafarik alkalmával megismert El Jem-i Colosseumon kívül ritkán látogat távolabbi helyszínekre. Pedig az ország közel 200 római kori emlékhelye közül a legszebb és legjobb állapotban megmaradt települések az ország belsejében találhatók, köztük is a legépebben fennmaradt Dougga városa. Ha egy római kori várost fantáziánkból kellene megalkotnunk, valószínűleg ilyennek képzelnénk. Grandiózus templomai és színházai, a fórum és a piactér, mind csodálatos állapotban magasodnak a környék búzamezői fölé.

Kairouan és az iszlám kultúra

Az ókori műemlékekkel keveredő iszlám kultúra legeredetibb színhelye Kairouan szent városa. A keletről érkező muszlim hódítók 670-ben ezt a helyet tették meg fővárosuknak, melyet az aglabida dinasztia fejlesztett gazdag várossá. Kairouan a mai nap is a maghreb országok szellemi központja és egyben az iszlám negyedik szent városa Mekka, Medina és Jeruzsálem után. Itt található a Sidi Okba Nagymecset, a város jelképe, szinte egyetlen az országban, melyet a turisták is látogathatnak. De Tunézia egyik legforróbbnak tartott városa számos egyéb látnivalót is kínál. Az aglabidák víztározó medencéi vagy a Mohammed próféta borbélyának tartott Sidi Sahbi mauzóleuma. Ebben az érdekes épületegyüttesben csodálatos példáját találjuk egy belső udvaros arab háznak, valamint egy arab Korán iskolának (medresze).

Kairouan óvárosa szintén sok érdekességgel szolgál: a város közepén áll a Bir Barouta, az édesvizet adó kút, melynek a kerekét egy teve forgatja az épület emeleti teremében. A legenda szerint a mekkai Jemzem kúttal áll földalatti összeköttetésben. Nyugodtan elvegyülhetünk a városi bazár forgatagában, a fűszereket, kerámiákat, szőnyegeket árusító kis boltok sorai közt. S ha valaki szőnyeget is szeretne hazavinni Tunéziából, a legalkalmasabb hely ennek kiválasztása Kairouan, hiszen több tucat kisebb-nagyobb szőnyegkereskedés van a városban, ahol nagyon szívesen látják a turistákat. Elhagyva az üdülőközpontokat dél felé olajfaligetekkel és az utakat szegélyező medvetalp kaktuszokkal találkozunk, majd egyre kopárabbá válik a táj, míg végül már csak az alfafű az egyetlen látható növénytakaró. De nemcsak a vidék változik, hanem az ott élő emberek is. Minél délebbre jutunk annál kedvesebb, segítőkészebb, gyakran több nyelven beszélő helyiekkel találkozunk. 400 kilométerre Tunisztól elérjük a sivatag határát, a kiszáradt sóstavak, homokdűnék, zöldellő oázisok, teve karavánok és berber falvak helyszínét.

Izgalmas kalandok Tunéziában

Ha szeretjük a kalandokat, önállóan is elindulhatunk felfedezni a délvidéket, de autóval csak dzsippel vagy egy helyi vezetővel merjünk nekivágni. Vonat Gabes-ig (Tunisztól 400 kilométerre) közlekedik, de eljuthatunk bárhová légkondicionált, abszolút biztonságos távolsági buszokkal, vagy a kevésbé megbízható távolsági taxival, a "louage"-al. A közlekedés kielégítő, könnyen eljuthatunk bárhová, még Matamatába is, a trogloditák (berber törzsek) falvaiba, akik föld alatti kráterszerű házakban találtak menedéket ezen az elhagyatott vidéken. Ma már szinte kizárólag a turisták kedvéért élnek itt néhányan, mert a civilizáció és modernizáció elérte ezeket a falvakat is. De a vidék továbbra is holdbéli tájra hasonlít az óriási, földbe vájt lyukakkal. Olyannyira, hogy Lucas itt forgatta a "Csillagok háborúját".

Az oázisvárosok romantikája

A Szahara határán fekvő városok, mint Douz, Kebili, Touzeur és Nefta számos különleges élménnyel szolgálnak. Ezek az oázisvárosok zöld szőnyegként terülnek el a homokviharok által erodált kopár, göröngyös vidéken. Az 1-2 órás tevegelésen kívül több napos vagy akár egy hetes szafari túrákat szerveznek teveháton, dzsippel vagy gyalogosan. De kipróbálhatjuk itt a quad-ot, a motoros homokjárót is. Tozeur oázisát több mint 250 000 pálmafa alkotja, benne botanikus kert és egy kisebb állatkert is működik. Akár gyalog is bejárhatjuk ezt a csodálatos pálmaerdőt, ahol a hírneves "deglet-an-nour", a "fényujj datolya" terem, ám ekkor utunkon helyi gyerekek hada kísér majd cukorkáért, tollért vagy 1 dinárért esdekelve.

Touzeur azonban leginkább építészete miatt érdekes. Okkersárga, napégette vályogtéglákból épültek a mór stílusú árkádok, magas fallal övezett házak és minaretek, melyeket geometrikus formák és élénkszínű berber szőnyegek díszítenek. Nefta oázisában számos kisebb zarándokhelyet, marabu-t találunk, ezek helyi szent emberek sírjai, amiket az itt élő családok látogatnak. Douz városa sivárabb és leginkább a Szaharai kirándulások kiindulópontjaként szolgál, de helyszíne a Szahara fesztiválnak, - általában december végén rendezik, - melynek során dromedár- és a sloughi nevű arab agárversenyeket, lovasbemutatókat és folklórműsorokat tartanak.

Ha valaki nemcsak tengerparti pihenésre vágyik, hanem szeretné végigjárni Tunézia kevésbé látogatott vidékeit is, a legalkalmasabbak erre az őszi hónapok, mikor a hőséget felváltja az enyhülést hozó valódi indián nyár. A turisták nagy áradata ekkor már elhagyja országot, a fellélegző idegenforgalomban dolgozók is több figyelmet szentelnek az utazókra. Főként, mert Tunézia 3 000 éves kultúrájára és történelmére a helyiek különösen büszkék, és mindent megtesznek azért, hogy a legjobb formájában mutassák be országukat a látogatóknak.