A laza, strandos Tel Aviv földi hívságokkal

Tel Aviv-i összbenyomásunkat meglepő mértékben határozták meg a strandképek. A város felfedezését a többnyire közvetlenül egymás melletti vízpartok megcsodálásával kezdtük és zártuk is. Kiterjedt világjárásunk folyamán láttunk jó néhány strandokkal teli nagyvárost, de Tel Aviv néhány tekintetben veri ezt a mezőnyt.

Strandjai lenyűgözően tiszták, rendezettek, szuperül felszereltek és nagyon meglepett a tengervíz tisztasága. Amúgy egyáltalán nem vagyunk olyan turisták, akik túl sok időt szoktak szentelni a strandolásnak. De Tel Avivban igazán érdekes programnak bizonyult a különböző strandok jelleg szerinti leltározása.

Első nap a szállásunkhoz legközelebb eső strandra, a Hilton Beach-re sétáltunk ki, ahol hamar szembe szökött néhány kisportolt férfi pár enyelgése. Szóval ez a partszakasz a melegek és kisebb mértékben a leszbikusok törzshelye, de egyáltalán nincsenek innen kizárva a heterók. A Hilton Gay Beach-től északra, ugyanabban a kis öbölben van a kutyás strand és attól északra a mélyen vallásosak strandja. Ez az úgynevezett Separate Beach fallal határolt és meghatározott napokon vagy csak nők, vagy csak férfiak látogathatják.

A Gay Beach-től közvetlenül délre van egy dominánsan szörfös strand és aztán egymás mellett sorakozik külön elnevezésekkel még legalább 6-7 strand. A Gordon, a Frishman és a Bograshov a legnépesebb partok, főleg, mert ezek esnek a legközelebb a város tulajdonképpeni központjához. Nagyon tágas, irigylésre méltóan higiénikus strandok, amiket már teljesen vegyesen látogatnak családok, szinglik, korban dominánsan 50 év alattiak. Lenyűgözően jól szervezettek és tiszták az öltözők, a csomagmegőrzők az étkezőhelyek, kávézók. Sokan sportolnak az erre kialakított helyeken, van, ahol az izompacsirták hivalkodnak kidolgozott testfelépítésükkel. (Apropó, a feleségem szerint sok a jóképű, dekoratív felépítésű pasi. Jó, nekem meg megakadt a szemem néhány katonalány szépségén.) 

Amennyire laza Tel Aviv strandélete, annyira a lezserség hatja át az utcaképet a főutcákon és közvetlen környékein is. Kiemelkedően hangulatos a nagyon hosszú, de nem túl széles Dizengoff street a szimpatikus, lugasos sarki kávézóival, a színvonalas szupermarketjeivel, és főleg a kifejezetten kellemes sétáló népséggel: főleg 30-50 közöttiek és elképesztően sok kisgyermekes család. Feltűnő, hogy a fiatal papák mennyire aktívan vesznek részt a gyerekek sétáltatásában. Jóllehet Tel Aviv nagyon sok lakójára jellemző a mának élés, de ugyanakkor a család fontossága és a datos jövővállalás is alapvető szempont náluk.

Izraelben úgy tartják számon Tel Aviv-ot, mint amit zömében a lazább felfogású, világias, ugyanakkor a karrierre, az anyagi boldogulásra leghatékonyabban törekvő emberek lakják.  Persze, ha a turista alaposabban körül néz, akkor felfedezi a társadalmi különbségeket, a kőgazdagok lakóházait (horribilisek az ingatlanárak) és délen, a buszpályaudvar felé a szegényebb (sötétebb bőrű) izraeliek és a vendégmunkások, valamint a migránsok lakókörnyezeteit. A városközpontban feltűnően sokan beszélnek oroszul és franciául (ide telepedettek). Összességében a 440 ezres lakosságú Tel Aviv inkább egy mediterrán nyugati ország nagyvárosához hasonlít. Sajnos az árak viszonylatában is. Baromi drága egy átlagos magyar turistának, igaz bőven van lehetőség a szűkebb költségvetéshez igazodásra. Pont ottlétünk idejére esett Izrael Állam létrejöttének 70. évfordulója és megtapasztalhattuk, hogy az izraeliekben mennyire erős a hazafiasság, úgy hogy az ottani társadalom (is) nagyon megosztott politikai dolgokban. Ahhoz azonban mindenki nagy érzelmekkel viszonyul, hogy a világ legkülönbözőbb részeiről való zsidók közös hazára találtak. Jobban fogalmazva közös hazát küzdöttek ki maguknak. Alaposan megtöltöttük turistás programokkal a Tel Avivban töltött négy teljes napunkat. Érdemes rengeteget sétálni, és elemezni az utcaképeket. A város nagyon büszke a Bauhaus épületeire. A „Fehér városnak” nevezett, amúgy nem igazán egybefüggő övezetben mintegy 4 ezer épületet tekintenek Bauhaus-stílusban építettnek. A harmincas években épültek és a pesti Újlipótváros köszön nekünk vissza. (Megjegyzem ,,Lipócia” Bauhaus épületeinek lépcsőházai menőbbek, mint a jobbára kisebb Tel-Aviv-i rokonoké.)

Kötelező program a Carmel piac, ahol a szűk csapásirányban izgalmasan, nagy intenzitással csapódnak ránk a zajok, a kereskedők kiabálásai, az illatok, a megannyi élelmiszer csábító látványa. Nekünk egyébként a piacnál jobban tetszett a közvetlen közelében lévő Nachlat Binyamin sétálóutcás környék péntek délelőtti kézműves kirakodóvására. Nem szabad kihagyni ezt az élményt.

A város északi parti részén egy régi, kiszolgált kikötői területet gyönyörűen, ízlésesen építettek át vendéglátós, sétálós, boltos övezetté. Ide kora este érdemes kijönni. Nagyon hangulatos és szintén illusztrálja azt, amit Tel-Avivban annyi helyen tapasztal a turista: a kreativitást, az ízléses modernitást. A Tel-Avivval már egybenőtt Jaffa (avagy Jaffo) várost még a neten olvasottak alapján is másmilyennek képzeltem el. A valóságban nem tűnt egyáltalán dominánsan arab helynek. Mint megtudtuk, az elképesztően drága Tel Aviv-i ingatlan árszint miatt a zsidó családok, befektetők rengeteg mindent felvásároltak az itt élő araboktól. Az élet itt nem különbözik lényegesen a Tel Avivtól. Sőt péntek délután és este idejönnek a mulatni vágyók. Leesett az állunk, hogy milyen nagy a nyüzsgés. Ilyenkor van itt bolhapiac és persze ott vannak a Jaffa óvárosának meseszerű sikátorai, sok helyen a tenger csodálatos panorámájával ékesítve.

Mivel e sorok írója igazi haspók, így bármely meglátogatott város étkezési világát górcső alá veszi. Jóllehet a drágaság fékezőerő, de azért érdemes jól kiélvezni azt, hogy Tel Aviv a kajálás, az édességek frontján sokat tud nyújtani. A mediterrán jelleg miatt rengeteg a kiülős hely, a kávézók nagyon hangulatosak, és édesség terén a keleties desszertektől a francia, olasz finomságokig jó nagy a választék. Pénteken esti, Shabbat-i hagyományos kalácsevésről tudtam, de arról nem, hogy a pékségek, cukrászdák milyen szemet gyönyörködtetően szép, finom, illatos, csokoládéfolyamokkal teli kalácsokkal versenyeznek a házilag készítettekkel szemben. Én még ilyen gusztusos kalácsokat sehol máshol nem láttam.

Az étterem műfajában óriási a spektrum. Már nem meglepően itt is hódítanak az olasz éttermek, de azért a manapság baromi divatos street food-ot nehéz lebirkózniuk, mert  ez itt nem új keletű divat, hanem réges-régi hagyomány. Tel Avivban tökéletes a közbiztonság. Jeruzsálemhez képest itt sokkal kevesebb a fegyveres biztonságőrzés, ami persze a két város földrajzi elhelyezkedésének különbözősége miatt érthető. Bármiféle háborús jellegű feszültség nyomával nem találkoztunk, eltekintve attól, hogy láttunk a szállásunk közelében egy légoltalmi óvóhely (láthatóan régen használt) kopott bejáratát. Mi Tel Aviv után mentünk Jeruzsálembe és persze az utazásunk legvégén összehasonlítgattuk a két várost az élmények összképe alapján. Jeruzsálem a klasszikus turistáskodás tekintetében persze messze ütősebb kínálattal rendelkezik, mint Tel Aviv. Manapság azonban a turista a nevezetességek megnézése mellett egyre inkább tartja fontosnak azt, hogy milyen menet közben a közérzete, az értékes emlékek gyűjtése mellett tudja magát jól érezni. Mi Tel Aviv-ban jobban, fesztelenebbül éreztük magunkat. Érzésvilágunkhoz egyszerűen jobban passzolt. Itt többet tanulhattunk Izrael jelenéről. 

Amúgy mi úgy döntöttünk, hogy Izrael megismerésének igyekezetét a légitársaság megválasztásánál is érvényesítjük. Ezért a két direkt repülési lehetőség közül mi az izraeli légitársaságot választottuk, és ez jó döntésnek bizonyult. Mivel nagyon szeretnénk visszamenni Izraelbe, hogy a vidéket is megismerjük, örömmel olvastuk, hogy az EL AL izraeli légitársaság Budapest és Tel Aviv között a közeli jövőben nem fapados műfajban fog repülni. A hagyományos légitársasági szerviz nekünk jobban smakkol (hogy stílusosan egy jiddis eredetű szót használjunk).   

Válogass kedvedre Tel Aviv ajánlataink között!