Bali rácsodálkozásokkal 2. rész -
Beküldő: Vista 2010-06-18 14:41:00
Az egyik este, vacsora előtt bementünk Kutára (Siófok) és nagyot alkudtam a fiam által kívánt, az eredetiség tekintetében könnyen megkérdőjelezhető Patek Philippe és Rado órákra. Az 1.600.000 rúpiát 450 000-re alkudtam le. Éva szerint a szegény pasas legszívesebben a tengernek ment volna, kérlelt, hogy ne tegyem tönkre, inkább a fél karját adja. De nem hagytam magam. Még annak ellenére sem, hogy Éva 500.000-nél azt mondta: ez már tényleg nagyon alacsony ár. Fizess és menjünk!
Mezítlábas vacsora
Boldogan ültünk a taxiba. Megvolt az ajándék, jöhet a Show. Az étteremben úgy fogadtak, mint egy herceget. Név szerint szólítottak és az ottani sorsunkat ápoló helyi utazási iroda nevét zengedezve egy pincér az első sorban lévő asztalok egyikéhez vezetett minket. Az volt a sejtésem, hogy ezek a balinéz emberek sincsenek oda nagyon a saját táncaiktól, ugyanis ha büszkék lennének művészetükre, akkor nem ültettek volna minket háttal a színpadnak. Amúgy Bali ezen szakasza tele van tengerparti éttermekkel. Hat órakor, naplemente előtt kiteszik a székeket és az asztalokat a homokra, s a vendégek szemben a tengerrel fogyaszthatják el a vacsorájukat. A homok, a hatalmas hullámok, a morajló tenger, az asztalokon pislákoló gyertyaláng, a fel és leszálló repülőgépek fényei, a háttérben ringatózó halászbárka lámpák feledtetik velem a főtt tofut és a népi táncot.
Ide nem kell elegánsan öltözni, ne vegyünk cipőt, zoknit, úgysem lehet abban közlekedni. Mezítláb jár mindenki, s a vacsora végén megmoshatjuk a homokos talpunkat, hogy sáros lábbal ülhessünk be a ránk végig várakozó taxiba. Még az sem tudta elvenni a boldogságunkat, hogy két sör helyett hármat számoltak, mert bár Balin voltunk, így mégis otthon érezhettük magunkat. A 2002-es és 2005-ös terrortámadás több száz áldozatot követelt. Óriási a biztonsági ellenőrzés a frekventált helyeken. Szigorú ellenőrzés után engedik be az embert. Ha gyalog vagy, elektromos kapun kell átmenned, ha kocsival, detektorokkal vizsgálják át az autót, tükörrel néznek alá, bekukucskálnak az ülés alá és a csomagtartóba, néha meg pénz is kérnek a behajtáshoz. Ez is egy szűrő, nem beszélve a bevételről. Ha egy hely nem biztonságos, elmaradnak a kliensek.
Éva ért a cseréhez
Az első hivatalos programunk a kézművesek falujába vezetett, de érdeklődés és a legnagyobb hindu vallási ünnep miatt, a kőfaragók zárva tartottak. Így a műhelybe nem, csak az előkertbe léphettünk be, ahol megtekinthettünk kb. 300 Buddha szobrot és egy kan disznó által ,,beható figyelemben részesített” kocát. Az ezüstművesnél egyetlen ügyeletes művész vitte az ünnepi műszakot, de az üzlet - hála Istennek - nyitva volt. A kiállított ékszerektől és Éva alkudozási képességétől elállt a lélegzetem. Már majdnem megvette a karkötőt nyolcvan amerikai dollárért, amikor közbevágtam, Mi kanadai dollárra gondoltunk. (Hongkongit kellett volna mondani, de azt hittem, hogy a gyarmattal együtt megszűnt a pénz is. Rosszul hittem.) A végén aztán hatvanban állapodtunk meg s a csere létrejött.
Éva egyébként nagyon ért a cseréhez. Bali legnagyobb (kínai) piacán, ami tízszer akkora mint a Fáy utcai volt, elcserélte a fényképezőgépét egy Toblerone csokira. Jobb kézzel felvette a csokit a polcról és bal kézzel a helyére tette a gépet, hogy rend legyen. Szerencsére észrevettem! A reggelizőben is csinált hasonlót. Ott azt hiszem a papayára cserélte a szobabelépő kártyánkat, mert hisz rend a lelke mindennek. A kézműves program következő állomása a festőtelep volt, sajnos a művészek (150 tehetség dolgozik itt) éppen a templomban voltak, de a képeket azért megnézhettük. Olyan Brueghel, Picasso és Dali hasonmásokat láttunk, hogy csak ámultunk. Kísérőmet meg is kérdeztem, hallott e már ezekről a művészekről, de Ő fejét ingatva csak annyit mondott: a nevezett urakat speciel nem ismeri.
Két színházban is voltunk. A Ramaya történetét néztük meg ezen a napon egy olyan szabadtéri színpadon, ahol díszlet a pálmákkal az őserdő háttérrel, a templommal, valami csoda volt. Az előadás kevésbé, de néhány perces szundikálással azt is ki lehetett bírni. Érdekes, hogy az előadások végén fel lehet menni a színpadra, és a színészekkel lehet parolázni, fényképezkedni. Azon gondolkodtunk, hogy vajon mennyit illik adni az idegenvezetőnek, aki azonban megoldotta a kérdést. Mivel a szent nap, végül is neki is szent volt, nem kísért haza, egy búcsúpillantást vetett ránk, majd sebesen távozott. Már csak ezért is.
Másnap ismét túrára mentünk s azon gondolkodtam, vajon le lehet e írni szórakoztatóan azokat a csodákat, amelyeket az emberi képzelet nehezen fog fel? Az anyatemplom és a teraszos rizsföldekre néző étterem ilyen. Mindkettőt úgy alkották meg, hogy a látogató az ámulattól meg se tudjon szólalni! Az Anyatemplom Bali legmagasabb, 3300 méteres vulkánjának lábánál épült, mérnöki tükörszimmetriával. A hosszú gyalogút a templomhoz, a kapu, a nádtetős oltárok olyan rendszert alkotnak, ami elképzelhetetlen. Nem messze tőle az étterem, a teraszos rizsföldek fölött, alatta a kanyargó bővizű patak, pálmafákkal szegélyezve. Leesett az állunk!
Augusz és a tiltott gyümölcsök
Időközben a remek magyar tudással rendelkező Augusz beavat minket a vallásos hindu élet rejtelmeibe. Ő csak azokat a szabályokat szereti megszegni, amik tiltanak valamit. A hat tiltott gyümölcs, az irigység, a torkosság, a szerencsejáték, a bujálkodás és majd még szembe jut a kihagyott kettő, ha visszanézem a videót. Ő valamennyi rossz tulajdonságot kiűzetett magából a házassága előtti vallásos fogceremónián, de azért megkérdezi tőlem (az irigység tilalmának jegyében): Neked milyen autód van? Szuzuki? Hú, hát az nadon drága autó! Kettő Szuzuki? Hú, hát akkor Te ed nadon gazdag ember vad. A szerencsejáték tilalma is méltó a megszegésre. Hú ha, itt kakaszviadal készül! Akarsz Te kakaszviadal? Tőlem mehetünk, ne aggódj, nem lesz rendőr! Én nadon szeretni kakaszviadal. Szoktam játszani, mert Bali tradíció! Iszten nem látja.
Na és mi legyen a torkosság tilalmával? Augusz nyomatékosítja, hogy: a hindu emberi nem eszi tehén. Tehén szent állat, meg a kutya is. Kutya levesz nadon finom. Nem érteni miért nem jó Istennek a tehén, mert az ténleg nadon finom. De ne aggódj, Iszten nem látni téged, ha eszel finom bifszteket. A bujálkodás tilalma, jobban mondva lelkes felkarolása – azt hiszem - Augusz fő témája. Úgy tűnik, hogy napi 24-26 órát gondol a párzás lehetőségire. 22 évesen nősült, most 32. Van két gyerek: egy tíz éves és egy kétéves. A házasság a szertartások szertartása, mert két napig tart, ész nagyon jó buli. De a házasszágban van jó és van rossz. A jó az, hod az ember előtte próbálgatja, ki a jó, kit vesz majd el. Itt már divat a szerelmi házasszág is. Az embernek annyi feleszége van amennyi pénze, de nekem nem kell több feleszég. Inkább van öt barátnőm, de hú, te ne kamerázz nekem, mert nem tudja az asszony.
- És mi a rossz? – kérdezem.
- Hát az, hogy előtte el kell menni a paphoz fogcsiszolásra és az nadon fáj. Nem tudni inni az embernek hideget, annyira fáj.
- De a dugász az nadon finom. Én nadon szeretem, mert finom. Cak én szeretem nem a bali nőt, hanem a magyart mert az jó nadon! A bali nő meg nadon kici. Kicit finom, de nem nadon.
- Milyen a temetési szertartás? Olyan mint Indiában?
- A temetész az nagyon rossz, mert nadon drága. A krematórium nadon szok pénz. – mondja, de a mondatain érződik, hogy a temetés ugyanúgy az élet része. Nem szomorú esemény, hiszen a hindu vallású ember hisz a reinkarnációban. Csak ne kerülne ennyibe ez a kis átmeneti idő, amíg az ember feltámad.
