Erőd a varázslat szigetén - Monemvasia, Görögország
Beküldő: Vista 2015-02-03 17:36:00
Görögország hallatán a legtöbb embernek eszébe jut egy nyaralási élmény, egy pillanat a történelemórákról vagy egy ízletes étel. De sokunknak talán nem mond semmit, ha Monemvasia szigetét említik. Nem véletlen, hiszen ez a kis sziget eltörpül a legtöbb, turisztikailag fontos görög sziget között - hovatovább, a Peloponnészoszhoz képest igazán apró ez a sziklára települt partközeli városka. Mégis érdemes tudnunk róla, hogy létezik egy varázslatos hely Görögországban, ami nem csak történelmi, kulturális és vallási értelemben, hanem mint fantasztikusan látványos úti cél szerepelhet vágyaink listáján! Lássuk, miért!
A Peloponnészosz félsziget – korábbi nevén Morea, avagy az eperfák földje – mellett eltörpülni látszik ez a hihetetlen kis sziget, Monemvasia. A régió jellegzetessége, hogy ezer évek távlatában gyakoriak voltak errefelé a földrengések. Nem volt ez másként időszámításunk szerint 375-ben sem, amikor erőteljes földmozgás rázta meg a tájat – elválasztva ezzel Monemvasia szikláit a félszigettől. A sziget a nevét is ekkortájt kaphatta, hiszen elnevezésének eredete a görög "egyetlen bejárat" szavakig vezethető vissza – utalva a kis szigetcsúcsra, amelyen keresztül viszonylag megközelíthető maradt a leszakadt sziklahegy.
A sziget "egyetlen bejárata", ahol átkelhetünk
Az így képződött természetes erődítmény jelentőségét hamar felismerték, amikor 583 környékén az avarok dúlták a görög hazát. A helyi telepeseknek hála a szigetre települt városka és kereskedelmi központ egészen a X. századig fejlődött töretlenül, fellegvár épült a sziklacsúcsra, a város falai között pedig a krónikák szerint akár 30 embert is ellátni képes gazdagon termő mezők is elfértek. A sziklák tetején lévő felső várost és az alatta található alsó várost egy cikk-cakkos erődített lépcső köti össze. A hegytetőn régészek több ciszterna nyomaira bukkantak, ami azt valószínűsíti, hogy vízkészletnek se voltak híján a lakók, még ostrom idején sem.
Az alsó város, ahogy letekintünk az erődített lépcsősoron
A fellegvárnak, a városfalnak és a sziget fantasztikus adottságainak köszönhetően a monemvasiai erődítmény jól állta a sarat számtalan arab, majd később normann hódítási kísérlettel szemben. Miután a negyedik keresztes hadjáratban végül Konstantinápoly is elesett, az akkor még bőven szabad bizánci városként működő szigetet először 1249-ben sikerült bevenni – közel 3 (!) évnyi vérfürdő és ostrom árán.
A lépcsősorral szegélyezett fellegvár
Nem csoda tehát, hogy Monemvasia úgy maradt fent a köztudatban, mint a bevehetetlen erődítmények szigete. Katonai jelentősége mellett persze a városka pompás épületegyüttesei és templomai azok, amelyek kivívták a szigetnek a turizmus érdeklődését. Manapság természetesen nem kell ostrommal bejutnunk a szigetre, a bejáratként szolgáló szigetcsúcsot ma híd köti össze a Peloponnészosz félsziget keleti partjával.
A templom a nevét az egyik freskóról kapta, melyen Krisztus látható, keze megkötözve
A hajdani 800 lakóház nagy része rom, főleg a felső városban. Az alsó városrészben viszont a fennmaradt épületek lenyűgöző látványt nyújtanak és jó részüket a turizmus jegyében szálláshelyekké alakították - így a sziklán töltött nap után biztosan lesz hol megpihenni. A sziget 40 csodás templomából és szentélyéből sajnálatos módon ma mindössze 4 darab áll. A szent épületek közül talán a legfontosabb az alsó város központjában álló Elkomenos Christos (Krisztus rabláncon) templom, amely otthont ad a híres „Megfeszített Krisztus” ikonnak. A vallási szimbólumot 1979-ben lopta el három műkincsrabló, akik barbár módon fel is darabolták azt. A keresztény körökben is tekintélyesnek tartott ikont végül 1980-ban megtalálták, restaurálták és 200 000 eurós költségen biztonságban visszaszállították a templomba, ahol ma is megtekinthető. A pótolhatatlan alkotást a legmodernebb biztonsági rendszer őrzi az öreg falak között.
A híres Krisztus-ikon - láthatóak a lopásból eredő sérülések
A felső város legjelentősebb temploma a szikla csúcsán árválkodó St. Sophia templom, melyet a bizánci birodalom idején építettek és amelyet később katolikus katedrálissá és mecsetté is megpróbáltak átalakítani. Az épületet – bár egyike a fennmaradt legrégebbi bizánci templomoknak – jelentős pusztításnak tették ki az idők során zajló háborúk, eredetisége csak nyomokban fedezhető fel. Hála a helyben tevékenykedő restaurátoroknak a templom folyamatosan nyeri vissza régi formáját.
A folyamatosan restaurált St. Sophia templom a sziklatetőn
Ha a lenti képre tekintünk, most már megértjük, hogy miért is oly varázslatos a Peloponnészosz árnyékában megbúvó kis sziget. A szikla és a lábainál elterülő alsó város igazán csodálatos, szemet gyönyörködtető látvány – a történelem a szemeink előtt kel életre és amint rálépünk az utcák kövezetére, máris úgy érezhetjük magunkat, ahogy egy bizánci szigetlakó érezhette, amikor végigsétált a bevehetetlen falak között – csend, béke, friss tengeri levegő és a történelmi áhítat. Ez az az érzés, amiért mindenképpen megéri ellátogatni Monemvasia szigetére!
Források: [wikipedia.org, monemvasia.com, johnsanidopoulos.com]