India hangulatai

Tegyük félre az „India hatalmas ország, melynek megismerésére egy élet sem elegendő” típusú közhelyeket! India legkisebb földrajzi egysége is bőven kínál élményeket egy-két hétre.

A stressz nélküli India

Ha Indiát választjuk úti célnak és visszavettük a cipőnket és az övünket az utolsó repülőtéri biztonsági vizsgálat után, valójában már a biztonsági üvegajtó és a Duty Free közti ötlépéses szakaszon megkönnyebbülhetünk. Nem csak a megnövekedett komfortérzet miatt, vagy azért, mert mostantól teljesen fölösleges azon aggódni, hogy mi maradt otthon (mert az innentől már ott is marad). Hanem elsősorban amiatt, mert India nem ismeri az idő és a stressz európai fogalmát. Az ellentmondásosság alapvetés. A mérhetetlenül sokszínű országból azonban ne csak nagyvárosainak hömpölygő tömege, a sáfrányszínű száriban vizet hordó asszonyok vagy a narancssárga turbános, olajtól csöpögő, torzonborz szerzetes jusson eszünkbe, hanem az is, hogy könnyen kiderülhet: az oxfordi angolsággal beszélő szerzetes sárga festék nélkül és hajvágás után IT szakmérnök egy Bangalore-i multinál, csak most úgy érzi, így kell élnie. Vagy éppen az, hogy a világ egyik lendületesen fejlődő részén járunk, ahol a high-techtől a kényeztető luxusig minden megtalálható.

Delhi

Delhi különös szőttese a klasszikus építészetnek, a jó öreg gyarmati feelingnek és a középosztály terjeszkedő lakónegyedeinek. Mindent összevetve, jó összefogalója az indiai városi létnek. Igaz ugyan, hogy a repülőtérről a városközpont felé haladva egy ideig határozottan az az érzésem, hogy az utcakép az „itt nem szívesen szállnék most le” és az „itt még a busz sem mer megállni” kategóriák közt váltakozik, nem beszélve a jármű gondosan befelé hajtogatott visszapillantóiról (indiai sofőr elvből nem néz hátra, legfeljebb az utasokra) valamint a kormányzáshoz és a technika üzemeltetéséhez szükséges elengedhetetlen berendezésekről, úgymint fél négyzetméteres Ganésa-poszter (szerencsét hozó elefántfejű isten), csengők, fityegők, házioltár. Ha hozzászoktunk a segítőnek álcázott utcai gerillamarketingesek fel-felbukkanó jelenlétéhez, a baloldaltvezetve-padkánmenve-dudáratenyerelve-riksátelőz-tehenetkikerül vezetési stílushoz, megismertük Chandi Chowk csillogó textileket, ékszereket, illatszereket kínáló üzleteit, megmosolyogtuk a Hari Puttar(!) kalandjait reklámozó moziplakátokat, ettünk csípőset, ittunk kókusztejet és mangólasszit, irány az Indiába látogatók kihagyhatatlan látnivalója: a Tádzs Mahal. Úton Agrába érdemes megállni Gwailorban és Orchában, a paloták, a romok, a hindu templomok és a vízparti falvak látványa miatt. Étvágygerjesztőként kezdjük az Akbar-mauzóleummal, melynek kertjében fekete hátú indiai antilopok barátkoznak – a további kontraszt kedvéért – sárga pillangókkal. Akbar a mogul uralkodók sorában a harmadik volt, de a legtiszteletreméltóbb mind közt. Azonban Agrába unokája végső nyughelyét jöttünk megtekinteni.

Tádzs Mahal

A Tádzs Mahalt a 17. században építtette Dzsahán sah kedvenc feleségének, aki meghalt, miután megszületett 14. gyermekük. A turistáktól elvárható, főleg a párban érkezőktől, hogy a „szerelem emlékműve” minden apró részletétől teljes, életre szóló áhitat járja át őket. Bár a világ (és azon belül India) nagysága ellen más fegyverünk nincs, csak a cinizmus, be kell vallani: az épület valóban rendkívüli. Turistákból természetesen nincs hiány, nem is értem, miért nem kelnek át a Yamuna-folyón, hogy egy falun és néhány padlizsánültetvényen áthaladva elérjék a Mehtab Bagh-ot, ahonnan nap mint nap maga a sah gyönyörködött vágyakozva a Tádzsban. Az innen készített képekbe nem lóg bele idegen turisták egyetlen testrésze sem, ellenben a Tádzs Mahal és angolkertje előtereként sokkal eredetibb, indiai életképet kaphatunk lencsevégre: bivalyokat legeltető gyerekeket, nagymosást végző asszonyokat, szélben lobogó, tarka szárikat. Könnyű egy napot csak bolyongani az Agra-erőd palotái, kertjei és mecsetei közt, ahonnan nem csak a Tádzs látszik teljes pompájában, de az a díszes torony is, ahol építtetője élete utolsó 8 évét rabságban töltötte, miután saját fia bebörtönöztette.

Jaipur

Jaipur felé érdemes megállni, hogy megnézzük Fatehpur Sikrit. Az Akbar császár rendeletére épített különös hely eredeti lakói 15 év után elhagyni kényszerültek a várost, mert nem volt elegendő ivóvizük. Új lakóik a papagájok lettek. Jaipur India egyetlen sivatagi államának kétmilliós fővárosa, így indiai viszonyok között kisvárosnak számít. Rózsaszín Városnak is nevezik, annak köszönhetően, hogy 1876-ban Albert herceg látogatásának tiszteletére rózsaszínre festették a házakat, erőteljesen megnehezítve ezzel a tájékozódást. A környező táj nagyon izgalmas, a várost száraz, sziklás hegyek veszik körül, ezek tetején erődök találhatók, ahonnan a régi uralkodók szemmel tarthatták a városban zajló eseményeket, míg a vastag, magas falak nyújtotta biztonságot élvezhették. Egyik-másik erődbe elefántháton is fel lehet jutni, mint a régi szép időkben, sőt ezeknek a díszesre festett állatoknak külön megállóhelyük van, ahol a turisták kényelmesen lehuppanhatnak róluk.

Ötlet egy csipetnyi fényűzésre

Ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy az Oberoi Amarvilas Tádzs-panorámás luxusszobájában hajtsuk álomra a fejünket, a hangulat (és a látvány) kedvéért érdemes a szálloda uralkodói pompával berendezett éttermében vacsorázni. Ehhez ajánlott nagyon választékosan kiöltözni, hogy legalább feleannyira elegánsak legyünk, mint a legfinomabb keleti textilekbe burkolt személyzet. A vacsora hibátlan lesz, a társaság válogatott, a látvány lenyűgöző, s eközben indiai klasszikus zenét hallgathatunk. (Az Oberoi Amarvilas Hotel legolcsóbb szobája egy éjszakára 600 USD-ba kerül, de ha nem elégszünk meg, csak a legjobbal, az ár felkúszhat 3300 USD-ig.)

Egy kis száriológia

Apropó, egy kis száriológia: Indiában a legfontosabb női viselet ez az 5-10 m hosszú anyag, amit a helyi hölgyek olyan agyafúrtan tekernek magukra, hogy véletlenül se hasonlítsanak egy éppen leszállt ejtőernyősre. Sőt, nagyon csinosak! Az első szárit az anya veszi a lányának, és öröklik és… hosszan lehetne még sorolni. Egy biztos: a szári vásárlásának megadják a módját a helyiek. Olyan lehet ez arrafelé, mint nálunk a kávéházi csevely, az üzlet berendezéshez tartozik egy puha kerevet, ahová a szóba jöhető anyagokat ki lehet teríteni, hogy aztán többórás válogatás és az összes aktuális női probléma megbeszélése után kiválasszák a megfelelőt. Ha úgy döntünk, hogy itthon a szárit nem biztos, hogy minden évszakban ki tudjuk használni, méretre is varrathatunk ruhát az anyagból, nagyjából egy kétgombócos fagyi ideje alatt varrják meg az utcán dolgozó szabólegények (nem sokkal többért).

Az igazi luxus nyaralóknak - Goa

Pálmafák, tengeri szellő, tehenek, laza aljnövényzet és laza arcok: ez Goa. Amikor először lemegyünk a partra, könnyen azt gondolhatjuk, hogy valami divatos pszichedelikum tesztjében veszünk részt, de nem. Igaziak a pálmafák, a 2 km homok, igazi a sok kicsi bár, valós a sziget ott szemben, ahová épp át lehet úszni, és még a sört sem adták 60 rúpiánál drágábban. Pár napig eljátszik az ember a végleges letelepedés gondolatával. Mit is mondhatnék? Hogy informatív is legyek, leírom, hogy apálykor a szigetre simán át lehet sétálni, a világ legjobb étele a Dum Alu Kashmiri a Rendez Vous nevű helyen és napjainkat leghasznosabban a környező univerzum felderítésével, úszkálással, ál-vásárlással (az ember hosszan kéjesen alkudozik, de végül nem vesz semmit) vagy épp igazival tölthetjük. Este kirakják az asztalokat a homokra, vannak párnán elfekvős vizipipás helyek, jó zene, valamint tűzijáték és ennek mindenki örül. Aki megunta a strandot, elmehet a közeli Cotigao Wildlife Sanctuaryba, ahol hatalmas termeszvárakat, rengeteg gyíkot láthat, felmászhat egy 30 méteres fára épített lesre, és egyáltalán: a séta a trópusi erdőben elég klassz dolog.

India, a "vega-ország"

India a vegák paradicsoma. Az ételek ízesítésére használt anyagok kombinációja végtelen, kiderül, hogy a curry nem csak egy fűszer, hogy a rizs fogalmát gyökeresen újra kell értelmeznünk, ha emlékeinkbe a „menzai tapadós” masszívan bevésődött, hogy mindegyik tájegység konyhája egyedi (a tengerparton a halak és a kókusz, Rádzsasztánban a lencsefélék, a tamil régióban a tamarind a legnépszerűbb, Andhra környékén pedig nem spórolnak a chillivel). Ha kedvet kaptunk a további részletek alaposabb tanulmányozásához, és túl vagyunk Allen Diwan kedvcsináló főzőbemutatóján, beiratkozhatunk egy neves helyi séf vezette tanfolyamra.

Elmélyedés Indiában

A továbbképzési lehetőségekből Indiában nincs hiány. Legyen az a templomi tánc, jóga egy déli ashramban, masszázs vagy ayurvéda, amit adni és kapni is lehet. A lényeg: hogy eredeti környezetben, hiteles emberektől tanuljunk. Ha viszont a teljes nyugalomra vágyunk, ragaszkodjunk a természethez: északon a Himalája a hegymászók és kirándulók megunhatatlan terepe, de itt található a világ első számú spa-központja. Délen Kerala öblei kínálnak 900 km-nyi teljes kikapcsolódást. A tavak, lagúnák, deltatorkolatok alkotta vízi labirintus luxus lakóhajóval kényelmesen bejárható. A csodásan berendezett, fából készült kettuvallomok összkomfortosak, személyzetük kormányosból, szakácsból és idegenvezetőből áll.

A híres indiai vasút

Ha a közlekedésnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a statisztika szerint, ha szembe jön az utcán ezer indiai, akkor azok közül egy biztosan vasutas. S ezt könnyű ellenőrizni, mert bármikor és bárhol található ezer Indiai az utcán. A vonatokat tekintve pedig elrugaszkodhatunk a „menetrend csak tájékoztató jellegű”, vagy a „nyolcfős vagonban huszonnyolcan”-szerű előítéletektől. Igenis, lehet maharadzsához, vagy legalábbis módos gyarmatosítóhoz méltón hallgatni a zakatolást. A Palace on Wheels cég luxusútjain rendkívül személyes és figyelmes kiszolgálásban lesz részünk, ha betévedünk a szerelvény számos ultraelegáns és stílusos bárjába, szivarszobájába, éttermébe. Több útvonal közül választhatunk, a (pontos) menetrend pedig megengedi, hogy minden fontos megállóban alaposan körülnézzünk. A Palace on Wheels a hajdani Orient Expressz stílusából és minőségéből egy jottányit sem enged.

Utószó

És ha már a szentimentális részleteknél és a boldog békeidőket sejtető romantikánál tartunk: a szállások kiválasztásánál is szárnyalhat nyugodtan a fantáziánk. A legrangosabb luxusszállodák, az egykori nemesi palotákból átalakított kastélyszállók, a stílusos butikhotelek, sivatagi erőd-szállók, bájos panziók és elegáns családi szállodák ajánlják magukat. A választék zavarba ejtő, választani azonban tudni kell, hogy minél elégedettebbek és boldogabbak lehessünk ebben az életünkben. Vagy ha ez mégsem sikerül teljesen: majd a következőben. Addig is, ha van otthon legalább egy négyzetméternyi üres helyünk, megpróbálhatjuk felépíteni a saját, 6000 kockából álló LEGO-Tádzsunkat. A dobozon álló tájékozató szerint „türelem, figyelem és lelkesedés” szükséges hozzá. Pont, mint Indiához…

Válogass kedvedre India ajánlataink között!