Szent Ilona: Napóleon szigete 2. rész

Picek a világ  209 országa közül 191-ben járt. Picek feltehetően az a magyar, aki a világ legtöbb országába jutott el. Picek a Vista nagyra becsült törzsügyfele, csaknem 20 év óta. Picek utazásairól a Vista sorozatot jelentet meg: íme a sorozat első darabjának folytatása.

A császárt ide-oda rakosgatják

A második nap a dél-afrikai párral taxival fogtunk hozzá a sziget további felfedezéséhez. Hamar eljutottunk az első Napóleon-os látványossághoz. Egy öbölre néző házikóhoz értünk. Ez volt az a ház, ahol Bonaparte az ide hozatalától számított néhány hétig lakott. Csak addig, amíg nem készült el a végleges lakóhelyének szánt épület a Longwood nevű helyen. Az angolok egy helyi előkelőséget átmenetileg kiköltöztettek a saját házából, hogy a bukott császárnak valami ideiglenes szállást biztosítsanak. Ha annak idején is így nézett ki a ház kertje, akkor Napóleonnak igazán volt miben gyönyörködnie mélázásai közben.

A házban korabeli bútorok vannak, és egy Napóleon-szoborral is erősítették az emlékhelyi státust. Az ajtón látható réztábla igazi történelmi csemege. A vésett felirat arról szól ugyanis, hogy ebben a kis házikóban szállt meg Wellington herceg Dél-Afrikából hazajövet. A tábla alján szinte mellékesen van megemlítve Napóleon rövid tartózkodása. A táblán a neve után foglalkozásként a császár név lett megjelölve, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az adott időszakban ezt a titulust már csak kívánságaiban viselhette. Meg volt az első találkozás a sziget állatvilágával is. Aranyos ki vadnyulakat láttunk, amelyek nem őshonosok. Az ősök egy hajó rakományából lóghattak meg.

A kukkerező száműzött

Rádöbbenhettem, hogy a kis sziget csak távolról és kívülről olyan barátságtalan. A sziklás, kopár tájakat egy hegygerincen túl felváltotta a buja, zöld növényzet. Ily kellemes tájon át vezetett az út egy kis, néhány házból álló falucskához. A táblán az állt: Longwood. A dombtetőn könnyen megpillantottam egy házikót, amelynek kertjében a francia trikolor leng. És most jöjjön egy alig ismert tény: Ezt a területet a franciák megvásárolták az angoloktól, és a ház, meg a sír területe Franciaország része, mégpedig úgynevezett területen kívüli övezet. Ide igazából csak útlevéllel szabadna belépni. (Ez ugyebár nagyvonalúan se minősíthető Schengen-i övezetnek….) Komplikálja a dolgot, hogy azért a házat az angolok tartják fenn, és csak hetente kétszer nyitják ki. Az egyik nap a látogatásunkra esett, és így nem érte megsemmisítő csapás az egész utazásomat. Gondos kezek ápolják a házat és a kertet. A belépéskor egy biliárdterembe érkezik a látogató. Napóleon itt töltötte unalmas óráinak egy részét önkéntes száműzöttekkel. A házban a bútorzat nem eredeti, mert azokat a francia nemzet már méltó becsben, Párizsban őrzi.

Az idegenvezetés által előírt programban az utolsó szoba az volt, ahol a császár meghalt. Nyilván az ágy sem az eredeti, mint ahogy az a köpeny és háromszögletű kalap sem, amely egy kanapéra volt odavetve nagy műgonddal. Végül is be kell látni, hogy az eredeti tárgyaknak nagyobb nézőközönséget lehet biztosítani Párizsban. A falakon metszetek idézik fel a száműzetést, meg az utolsó búcsút is. A terület szélén áll egy kis házikó, magányosan, egy meredély sarkában. Ez a házikó nem az őrségnek adott helyet, hanem Napóleon kívánságára készült. Távcsövével innen vizsgálhatta a császár a végtelen láthatárt. A háztól rövidebb kocsizással és némi gyaloglással jutottunk el Napóleon sírjához. Még életében jelölte ki ezt a helyet sírhelyül. Sokszor itt elmélkedett , amikor teljes magányra vágyott. Az köztudott, hogy nem ez lett a császár végső nyughelye. 1930 körül holttestét Párizsba vitték hajóval, ahol most az Invalidusok templomában, hatalmas gránitszarkofágban nyugszik. (Valamikor 2001 táján francia tudósok hajszálainak megvizsgálása révén megállapították, hogy Napóleont arzénnal megmérgezték. Addig az volt a hivatalos verzió, hogy gyomorrák végzett vele.) A Korzikán született császár biztos, hogy visszavágyott Franciaországba, dicsősége és uralkodása színhelyére, de az is elképzelhető, hogy lelke megnyugodott itt Szent Ilonán és ebben a csodálatos, békés völgyben szándékozott valóban örök nyugalomra térni.

A sziget óvja a Királynőt!

Az angolok a szigetet mások „elspájzolására” is használták. A szigettúra folyamán láttam barakkokat, ahol a 19. század végén, a 20. század elején Dél-Afrikából hurcoltak ide száműzetésbe a korona ellen lázadozó fehér afrikánereket. Sőt a legnagyobb dél-afrikai népcsoport, a zuluk királya is itt raboskodott, még ha nem is konkrétan börtönbe zárva. Ha a térképre néz az olvasó, akkor könnyen felmérheti, hogy a száműzöttek kimentésével való próbálkozás igen körülményes logisztikai feladatnak bizonyult volna, az akkori lehetőségek keretei között. Amúgy a sziget védelmét a múltban azért két erőddel is bebiztosították. Az egyik komoly erődrendszernek épült. Úgy látszik az angolok komolyan felkészültek a sziget megtámadásának veszélyére. Volt ok az aggodalomra, mert 1914 januárjában három német csatahajó is a közelből kóstolgatta a szigetet, pedig akkor még ki sem tört a világháború.

Egy következő program részeként a mindenkori angol kormányzó rezidenciáján állapíthattam meg, hogy azt bizony nem száműzöttnek építették, alakították ki. A karibi stílusú épület kifogástalan rendben van tartva, és alkalmas kellő protokolláris feladatokra. Szívesen megtudtam volna, hogy milyen gyakorisággal jön ide bármiféle delegáció. Vadásztam helyi pénzekre, de azt kellett tapasztalnom, hogy inkább az angolt használják. Végül sikerült vennem egy kifogástalan sorozatot. A fővárosi szuvenír bolt a legnagyobb csodálkozásomra semmiféle napóleoni emléket nem árult. Azon töprengtem, vajon az angolok nem törekednek szánt szándékkal arra, hogy csökkentsék a száműzetési sztori jelentőségét?  Azt gondoltam volna, hogy a sziget tele lesz császáros emléktárgyakkal, de persze nem jutott eszembe, hogy itt a turizmus végképp nem nevezhető tömegesnek.

Még tudni érdemes

A sziget vonzereje éppen az, ami a legnagyobb hátránya: a jelentős távolsága a kontinensektől. A legközelebbi szárazföld kb. 1300 kilométerre van innen északnyugatra. S az sem nagyvilági hely. Ascension, egy másik, az óceánból kiemelkedő, vulkanikus szikla. Addig pedig csak a végtelen víz. Dél-Afrika mintegy kétezer kilométerre van, és az amerikai kontinens, a dél-amerikai része is 2900 kilométerre van. Szent Ilona kb. 10 kilométer széles és 17 kilométer hosszú. Összesen vagy 122 négyzetkilométer. Úgyhogy kicsi eléggé. Lakatlan volt a sziget egészen 1502. május 21-ig, amikor egy portugál hajós, Joao da Nova kapitány először kikötött itt. Ő nevezte el a szigetet Szent Ilonáról, a nagy Constantin császár szent anyjáról. A szigeten friss vizet és különböző gyümölcsöket talált, sőt fa is volt bőségesen. Annyira jó hírét keltette az új szárazföldnek, hogy hamarosan újabb portugálok érkeztek, akik a kecskét és a disznót is meghonosították, s ettől fogva igazi élelmiszer-kamrává vált. A sziget 1633-ban holland kézbe került, de őket ágyúgolyókkal is nyomatékosítva kiebrudalta az angol Kelet-Indiai Társaság. Napóleont 1815-ben hozták ide és 1821-ben itt hunyt el. Életének 7 éve kötődik a szigethez. 1834-ben vált a sziget hivatalosan a brit korona részévé.

Változások szele

Ugyan ma már nincsenek itt száműzöttek, de nekik is megvannak a mintegy 4200 fős lakosságot megosztó belpolitikai ügyeik. Az egyik vitatott ügy volt az, hogy építsenek-e repülőteret, vagy sem. A sziget belsejében van egy völgy, ahol van kellő hely, de ugyancsak meg kellene bolygatni a természetet. Népszavazás is volt, ami az ott lakók megosztottságát bizonyította. A többség azért a repülőtér megépítésére szavazott. Az idősebbek úgy érzik, hogy a repülőtérrel a sziget élete gyökeresen meg fog változni, és – úgy érzik – többnyire nem nekik tetszően. A fiatalabbak jobban pártolják a repülőtér építését. Őket még jobban izgatják a munkalehetőségek, a jövő lehetőségei. Egy részük el is ment dolgozni a „közeli” és korábban említett Ascension szigetre, ahol egy hatalmas angol-amerikai légi támaszpont fogadja a térség haditámaszpontjainak átutazó személyzetét. Ebből adódóan aztán ott vannak munkalehetőségek. Amikor 2012-2013 táján megépül a repülőtér, a postahajót majd nyilván kivonják a forgalomból. A hajóm Ascension felé indult. De az ottani tapasztalataimat egy másik írásban örökítettem meg. Azt is hamarosan elolvashatják.