Jeruzsálem - világvallások egymás hegyén-hátán

Az 5 napos jeruzsálemi turistáskodásunk élményét ezekkel a jelzőkkel tudnám a leginkább érzékeltetni: lenyűgöző, felkavaró, meghökkentő, kavalkádos.  Míg Tel Aviv felfedezése laza volt, Jeruzsálemé tömény. Az utazók számára kihagyhatatlan városok élmezőnyébe sorolom Jeruzsálemet, Párizs és Róma mellé. Ha minden magyar gimnáziumnak (vagy szülőnek) lenne rá pénze, osztálykirándulásra el kellene vinni oda minden gyereket. 

Ami rögtön érkezéskor feltűnt: a városkép egységessége, az épületek többségének tört fehér, elefántcsont-bézs színe. Mint megtudtuk, már az ókor óta úgynevezett ,,Jeruzsálem-kővel” építették minden ház homlokzatát.  A brit mandátum idejétől (20. század húszas éveitől) kezdve, az önálló Izraelben folytatva kötelező ebből a kőből építkezni Jeruzsálemben. Egy ismerősöm szerint így az összkép egyhangúvá vált, én meg imádtam a látványt, mert visszafogottan elegáns, ugyanakkor meleg, barátságos. Önmagában ettől azért még nem lenne gyönyörű a város. A dimbes-dombos domborzata teszi a leginkább varázslatosan széppé. Folyton arra gondol a látogató, hogy nyilván fekvése, az olajfás lankái is megteremtették azt a mágikus erőt, ami miatt Jeruzsálem annyira fontossá vált világvallásoknak.     

Jeruzsálem óvárosa zarándokhelyei, kultikus vonatkozásai miatt megdöbbentően izgalmas. Az élmény lélekemelő, nyilván különböző mértékben, mármint vallás szerint, a vallásosság mélysége mértékében. Vannak, akik itt szentírások leírásait azonosítják be, láthatóan mély lelki átéléssel és megilletődöttséggel. Ott vannak az ateista turisták, akik ókori történelem emlékeit érzik és tisztelni való legendákat. Fura, hogy az óváros tulajdonképpen szokványos bazári világ. Olyan, amit a Közel-Keleten, vagy Törökországban sok más helyen láttunk, mégis van az egésznek valami sajátos ünnepi, megragadó légköre, tán leginkább a zarándokok átszellemült állapota miatt, és persze a színhelyek vallástörténeti és sima történelmi jelentőségének súlya miatt. Amikor először mentünk be az óvárosba, akkor délelőtt volt, és némileg idegesítő volt a sok turistacsoport, a tolakodás. Annak viszont örültünk, hogy a piaci jellegű sikátorokban az árusok meglepően visszafogottan viselkedtek, nem zaklatják túlságosan a bámészkodókat. Második alkalommal késő délután jöttünk és a kisebb tömeg miatt sokkal élvezetesebb volt bejárni az amúgy rendezett, tiszta labirintust. Mindenkinek ajánljuk, hogy lehetőleg ne délelőttre időzítse az óváros meglátogatását. Az óvárosban az egyik meghatározó élményünk a Siratófal volt. A feliratok angol jelzései szerint ez a Western Wall, azaz a Nyugati fal. Itt napközben mindig nagy a tömeg. Tudtuk előre, hogy a falhoz külön részen járulhatnak a férfiak és a nők. Feleségem rosszallóan állapította meg, hogy a nők számára megközelíthető falszakasz kb. negyed olyan széles, mint a férfiaké. Elképesztően izgalmas, érdekes nézni a zsidó vallás hívőinek imádkozását, rituáléját.  A falhoz hajolók átszellemültségét, az imák mormolását ütemes hajlongásokkal, az imaszíjak módszeres felrakását a bal alkarra. A faltól kisebb távolságra csoportosan imádkoztak, de ünneplő hangulatban, tóratekercs olvasással. Jópofa volt, ahogy a férfi és a női övezetet elválasztó paravánra hajoltak a női rokonok és lelkesen, hangosan asszisztáltak férfi rokonaik valamilyen ünnepléséhez (tán bármicvó, azaz felnőtté avatás is volt).    

A cikkünk címében az áll, hogy világvallások egymás hegyén-hátán. Szóval ezt a Siratófal és az Al-Aksza-mecset drámai szomszédságára nézve szó szerint kell venni. A zsidók számára népi és vallási hovatartozás szempontjából meghatározó jelentőségű, érzelmeket felkavaró Siratófal fölötti dombon, dermesztő közelségben áll az Al-Aksza-mecset (avagy Sziklamecset), ami a mozlimoknak Mekka és Medina után a harmadik legszentebb hely. Sokat olvastam az izraeliek és a palesztinok konfliktusairól e két szent hely szomszédsága kapcsán. Volt, hogy arabok fentről kövekkel dobálták a Siratófalnál imádkozókat, és volt, hogy az izraeli hatóságok így-úgy korlátozták a mecset látogatását. Persze hosszabb sorállás után eljutottunk a mecsethez, ami kissé csalódást okozott. Egyrészt, mert hitetlen gyaurként nem mehettünk be a mecsetbe, másrészt az Al-Aksza kívülről nem annyira látványos, mint azt feltételeztük.

Az óvárosban a legélvezetesebb és legnyugalmasabb élményünk az volt, hogy az osztrák zarándokház (Austrian hospice) tetejéről békésen, tolakodás nélkül szétnéztünk és bámulatosnak találtuk a panorámát. A hangulatot fokozza, hogy van, amikor a müezzin hangját halljuk, hol keresztény templom harangszóját.  Jeruzsálem izgalmassága nem csupán a nevezetességekből adódik, hanem hangok, illatok sokféleségéből.       

Az egyik legsajátosabb jeruzsálemi élményünk a Mea Shearim ultra ortodox zsidó negyedbeli sétánk volt. Az életképek elképesztően izgalmasak, de semmit nem örökíthettünk meg, mert fotózni nem szabad, azaz nem illik.  A hagyományaikhoz keményen ragaszkodó ott lakók – érthető módon – egyáltalán nem akarnak bámészkodók bazári majmaivá válni. Olyannyira büszkék, hogy a hívatlan látogatókra rá se hederítenek. Fura érzés volt nekünk, hogy kíváncsiságunkat leplezni kellett és egész idő alatt úgy jártuk az utcáikat, hogy szégyelltük betolakodásunkat. Meglepően szerény körülmények között élnek, az utcák, a házak nem tűnnek gondozottnak, tán ez is része a hivalkodó életmódot tagadó felfogásuknak. A hosszú pajeszos lurkók viszont éppúgy virgonckodtak, rosszalkodtak, mint világias kortársaik, bárhol a világon.  Azt olvastuk, hogy az izraeli társadalom nem vallásos, vagy mérsékelten vallásos része nagyon rosszallja, hogy az ultra ortodoxok nem vállalják a katonaságot, azaz a honvédelmet, és erősen az állami segélypénzekből élnek, nagy passzivitásban. Azonban a zsidó állam demográfiai érdekeinek jól jön, hogy az ortodoxok nagyon buzgók gyermekvállalásban. 

Jeruzsálem meglátogatásának kötelező programja a Yad Vashem múzeum, ami a holokausztról szól letaglózóan, érzelmeket bizonyosan felkavaróan. A városközponton kívüli múzeum ultramodern és elképesztően profin kialakított.  Az azonban zavart minket, hogy a sok nagy csoport (diákok, katonák, külföldi turistagruppok) sodródása, tömege miatt alig fértünk hozzá a kiállítási tablókhoz. Sokszor nem is az általunk részben már ismert információkat figyeltük, hanem a látogatók döbbenettel teli tekintetét. A múzeum nagyon tárgyszerű, alapos, és nem törekszik tolakodóan hatni az érzelmekre. Megy az magától is.

Egy napot szenteltünk Betlehemre és izgatottan készülődtünk, de nem annyira a Születés Bazilikája miatt, hanem mert e programhoz a fallal elzárt Palesztin önkormányzati területre kellett átmennünk, határellenőrzési ponton, útlevéllel. Végül a belépés nagyon egyszerűnek bizonyult, egészen addig, amíg meg nem rohantak minket az arab taxisok, akik elsősorban idegenvezetői minőségben próbálták szolgálataikat számunkra költségesebbé tenni. Mi kötöttük az ebet a karóhoz, hogy mi csak taxizni akarunk.

A Születés Bazilikája persze totál zsúfolt volt, és itt nagy többségben voltak a zarándokok, akik átszellemültséggel és mély hittel érintették meg azt a csillagot, ami a jászol helyét jelölte meg. Nekünk egyébként jobban tetszett a Kis Jézus Tejbarlangja, mert itt egyáltalán nem volt zsúfoltság és egyszerűségével jobban hatott ránk.

Az izraeli látogatást fontolgatókat, tervezőket természetesen mindig foglalkoztatja az, hogy mennyire biztonságos odautazni az izraeli-palesztin, és most már az izraeli-iráni feszültségek miatt. Mi az izraeli látogatásunk folyamán egyszer sem aggódtunk a biztonságunk miatt. Tel Avivban, Haifában legfeljebb eltávozáson lévő katonákat lehetett látni. Jeruzsálemben – a város megosztottsága, a palesztin terület szomszédsága, a közvetlenebb terrorveszély miatt már sokkal több állig felfegyverzett katonát látni (lányokat is). A jeruzsálemiek számára totál szokványos szitu volt, hogy a villamoson ültünk, és előttünk három, egymást nem ismerő katona állt a tolakodó utas tömegben. Az egyik katona vaskos géppisztolya a párom ölben lévő hátizsákjára nehezedett, a másik fiú fegyverének fémes hidegét és némi súlyát a térdemen éreztem. A harmadik egy, ugyancsak géppisztolyos lány volt. Őt csak azért említem, mert óvatosan megbámultam szépségét, s azt, hogy egyenruhája elég feszesen állt rajta ahhoz, hogy alakjáról jó véleményt formálhassak (magamban).   

Apropó: biztonság. Soha nem értettem, hogy repülőtereken egyesek miért morognak, bosszankodnak a biztonsági ellenőrzéseken. De hiszen ez a mi biztonságunkat szolgálja! Én tudatosan választottam az izraeli úthoz az izraeli légitársaságot, mert köztudott, hogy mennyire tökéletesen vigyáznak az utasok biztonságára. A becsekkoláskor a rutinszerűen feltett kérdéseket hülyeség megterhelőnek tekinteni. Elvégre arról szól, hogy épségben megérkezzünk Izraelbe és onnan ugyancsak épségben, hazatérhessünk. Azzal a töménytelen élménnyel és tudásgyarapodással, amit nekünk is jelentett Izrael meglátogatása.

Válogass kedvedre Jeruzsálem ajánlataink között!