Közel-keleti „leg-leg-leg” (I. rész) - Dubai

Dubai a ’70-es években még poros kis kikötőváros volt, a ’80-as években már felhőkarcolókkal és sugárutakkal büszkélkedett, a ’90-es évekre pedig már az egész világ megtanulta a nevét. Ma bolygónk egyik legfejlettebb metropolisa, ahol nincsenek határok, csak „leg”-ek. Abból viszont annyi, mint sivatagban a homok…

Fejedelmi érkezés

Nem szoktam sokat írni a repülőterekről, ám Dubai légikikötőjéről érdemes. Amikor 1960. szeptember 30-án megkezdte működését, csupán egy 1800 méteres, tömörített homok kifutópályából, egy tűzoltóságból, és egy aprócska terminálépületből állt. Az első évben mindössze néhány ezren fordultak meg itt, idén már 46 millió utassal számolnak… A fejlődés tempójára jellemző, hogy bármikor jön ide az utazó, szinte mindig egy másik, éppen akkor megnyitott terminál fogadja. Ahogy a gép a kifutópályán gurul, elnézem az új, 3-as terminál mellett parkoló repülőket. Mind az Emirates légitársaságé. A világ leghosszabb utasszállítói, a Boeing 777-esek úgy parkolnak egymás mellett, mint az öreg Ikarus buszok a pesti remizben. Köztük néha fel-feltűnik egy-egy „bálna”, azaz kétemeletes Airbus 380-as is.

Az Emirates hihetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. Csak két példa erre: napi 3(!) járatot üzemeltetnek Londonba, és 11 000 fős utaskísérő flottát tartanak fent, melynek tagjait a világ számos pontjáról toborozzák. Felszállás után így senki ne lepődjön meg, ha a személyzet legalább 10 nyelven beszél majd, és köztük lesz a magyar is. A reptéren még a várakozás is szórakoztató: a világ egyik legnagyobb vámmentes övezetében órákat bolyonghatunk az elegáns üzletek között, mintha egy nagyvárosi bevásárlóközpontban lennénk. Sajnos az árak már korántsem annyira vonzóak, mint 10-15 évvel ezelőtt, de a pompa megmaradt. Ha valaki a Duty Free-ben vásárol, rendkívül értékes ajándékokat is nyerhet, köztük például egy hófehér, egyedi készítésű Maybach-ot, amilyet nem mindennap lát a földi halandó.

Sziget a tengerben, kikötő a sivatagban

A reptér jól példázza a város fejlődését is. A ’90-es években az égbetörő felhőkarcolók között négy-ötsávos autópályákon lehetett közlekedni, akkor még könnyen. Az elmúlt évtizedre azonban Dubai kinőtte ezeket. Itt nem új épületekben, hanem új városrészekben gondolkodtak, és akár 20-30, sőt, 40-50 felhőkarcolót is felhúztak néhány év alatt. Az egykori „Leg-leg-leg”-et itt élőben le lehetne most forgatni: Dubaiban találjuk a világ legmagasabb épületét, a világ első hétcsillagos szállodáját és sivatagi sípályáját, vagy a valaha épített legnagyobb mesterséges szigeteket, ahol luxusvillák és mesés szállodák csábítják a befektetőket és a turistákat. Kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt, 1999-ben adták át az akkor már híres Jumeirah Beach-en – pontosabban a parthoz közeli mesterséges szigeten – álló, és azóta Dubai szimbólumává vált Burj al Arab szállodát. 321 méterre nyújtózkodik, így túlnőtte az Eiffel-tornyot, s bár nem ez a világ legmagasabb épülete (ahhoz még néhány percet autózni kell) ez a világ legmagasabb szállodája. A Burj al Arab volt az első, amely magát hétcsillagos hotelként hirdette. A kétszintes lakosztályok berendezése és színvonala láttán e besorolás jogosságát eddig senki sem kérdőjelezte meg. A torony egyik legkülönlegesebb étterme 200 méterrel a tenger felett található, és az szinte már természetes is, hogy ide a világ leggyorsabb liftje repíti fel a vendégeket.

A XXI. század elején a Jumeirah Beach még távol esett a belvárostól, ám ma már a metropolis része. A szállodával szemben lévő Wild Wadi vízi park mögött annak idején még sivatag húzódott, kisebb házakkal. Ma már a Madinat Jumeirah, egy óriási bevásárlóközpont terpeszkedik ezen a területen, mely egy igazi, arab medinára emlékeztet. A boltok mellett elegáns éttermek csalogatnak, a mesterséges lagúnákon pedig velencei módra még gondolázhatunk is. De Dubai vezetői nem elégedtek meg ennyivel. Először kitalálták, hogy a tengert bevezetik a sivatagba – ebből lett a Dubai Marina projekt –, majd az ötletet megfordították, és a tengerben kezdtek el gigantikus, az űrből is látható, mesterséges szigeteket építeni. A három Pálma közül az egyik már elkészült, rajta pazar luxusszállodák és villák sorakoznak. A szárazfölddel való összeköttetést a tavaly átadott gyorsvasút segíti, amely a Közel-Kelet első úgynevezett „monorail”-je (egyetlen sínen futó vonat). És ne feledkezzük meg egy másik „leg”-ről sem. A sivatag közepén síelni is lehet, a Ski Dubai fedett csarnokában, ahol a leghosszabb pálya 400 méteres. A „hegytetőre” ülőliften is felmehetünk, mint az igazi síparadicsomokban.

A világ legmagasabb épülete

A Burj Kalifa  – eredeti nevén Burj Dubai – már önmagában is rengeteg „leg”-gel büszkélkedhet. Az építkezés 2004-ben kezdődött, de a hivatalos átadásra 2010. január 4-ig kellett várni. Két évvel korábbra tervezték a nyitást, de a gazdasági válság közbeszólt. Dubaiban rengeteg építkezés leállt, nem lehetett értékesíteni a méregdrága ingatlanokat, sorra dőltek be a beruházások és a cégek. Ám a világ legmagasabb épületének elkészülte presztízskérdés volt a városvezetés számára, így a szomszédos, sokszor riválisnak számító Abu Dhabihoz fordultak segítségért.

Az olajban – és emiatt összességében is – gazdagabb emirátus, illetve Kalifa bin Zayed al Nahyan, Abu Dhabi és az Emirátusok vezetője segített a szomszédvárnak, így végül 1,5 milliárd amerikai dollárból (körülbelül 300 milliárd forint) elkészült a 828 méteres épület. A megnyitón pedig új nevet is kapott: Burj Khalifa (Khalifa-torony) lett, így tisztelegve a projekt megmentője előtt. Az épület 160 emeletes, a 124. szinten, 452 méteren találjuk a világ legmagasabban lévő, nyitott kilátóteraszát. Odabent apartmanok, irodák, üzletek, rezidenciák, és egy Armani Hotel találhatók. Válság ide vagy oda, a 900 apartmant 8 óra alatt eladták, pedig egy luxuslakás négyzetmétere 37 500, egy irodáé pedig 43 000 amerikai dollárba (közel 9 millió forint) került…

Felocsúdás a válságból

A válság megviselte a turizmusra és befektetésekre építő, öböl-menti országot. Sokan egyenesen a csődjéről beszéltek, ám úgy tűnik, Dubai kijött a szorításból. A hírek szerint a legnagyobb építkezéseket finanszírozó Dubai World állami holdingcégnek sikerült átütemeznie tartozásait, mert hitelezőinek 99%-a beleegyezett a szerződésmódosításba. Ám a válság nem múlik el nyomtalanul: az ingatlanok ára, ami eddig a csillagos eget verdeste, körülbelül a felére esett vissza. A szinte követhetetlenül gyors fejlődés másik következménye az lett, hogy egyre gyakoribbá váltak a forgalmi dugók, és lelassult a közlekedés. De erre is hamar jött a válasz. Itt nem évtizedekig épül egy metróvonal: két év alatt elkészült a világ második leghosszabb, automatizált (vezető nélküli) metróhálózata. Persze ez csak a kezdet: összesen négy vonalat terveznek, a másodikat jövőre adják át. A legtöbb szakaszon a metró nem a föld alatt, hanem a felszín felett, hidakon, viaduktokon fut. A szerelvényeket több részre osztották: a „másodosztályú” vagonok ezüst-, a bőrfoteles luxuskocsik aranyszínűek. Utóbbiakban a gyerekek és a nők külön utazhatnak. A fejlődés itt is megállíthatatlan, és az elképesztő ötletek miatt sem kell a szomszédba menni. A versengés tehát folytatódik, és a két város mára már elérte azt, hogy aki teheti, néhány év után csak azért utazik vissza az Emirátusokba, hogy megnézze a legújabb „leg”-eket.