Bali rácsodálkozásokkal 1. rész - Szumózó kakasok

Megérkeztünk. Csiricsáré pálmafás, sárgainges - a helyi utazási iroda egyenruháját viselő - fiatal srác, Augusz vár minket Balin. Szuper magyarsággal bocsánatot kér tőlünk, hogy ilyen messze van tőlünk az Ő országa, és ezért ilyen sokat kellett utaznunk. Bocsánatot kér azért, hogy csak egy hatszemélyes mini busszal jött kettőnkért. Bocsánatot kér azért, mert átadott egy másfél órás masszázsra szóló vouchert. Azért is bocsánatot kér, amiért hozott nekünk, egy 2009-es rizsbort. Na ez utóbbiért valóban kellett is.

A szálloda olyan, mint Szemirámisz függőkertje. Itt aztán vannak pálmák, vízesések, szökőkutak, medencék kis hidakkal, pool bárral, virág virág hátán az erkélyeken, selymes homok a parton. Szóval ez egy valóságos édenkert! Még az sem rontja el a hangulatunkat, hogy mi nem tengerre néző szobát kaptunk. Azért sem kesergünk, hogy az ágyunkból egy faragott spanyolfalszerű átadó pulton keresztül is bemászhatunk a fürdőszobai kádba.

Szemnek és szájnak ingerei

12 órás alvás után majdnem lekésünk a reggeliről. Pedig kár lenne kihagyni. Különösen a gyümölcsöstál és a gyümölcsital választék nyűgöz le minket. Papaya, ananász, dinnye, snake fruit (a pikkelyes héját úgy lehet leszedni, mint a kígyó bőrét), zöld citrom, lychee, apró, 5 cm hosszú banán és ugyanezek keverve és külön gyümölcsitalokban. A tojássütőnél (egg station) 3 és 5 perces tojás forrón, omlett és tükörtojás, bacon, meleg sült sonka. Joghurt, sült és főtt rizs, levesek, valami fehér kása, 10 fajta kenyér, sütemények, palacsinta, gofri - eper vanília és csoki szósszal - és saláták, müzlik, tehén- és kókusztej. Bali nemzeti eledele a suckling pig! (aki nem tudná: sült szopós malac) Na, ez nem volt reggelire, de sajnos egyszer sem ettünk, mivel ugyan mindenhol vezeti az étlapot, de before the day alapon egy nappal előbb meg kell rendelni. Ám mivel igyekeztünk mindig más étteremben vacsorázni, nekünk a suckling pig kipróbálásának gyönyöre nem adatott meg. De megadatott a 28 fokos tenger és a 31 fokos édesvízi uszoda. Na meg a búvárkodás!

Alig öt perces gyorsmotoros csónakozás után egy olyan akváriumban csobbanunk, amelyet csak a Vörös-tengeren láttunk. A tengerfenéken, a koráll zátonyok között kiépített sétatér van. Azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak búvárkodni, bérelnek egy búvárharangot, s onnan nézhetik a halakat. Mások akár igazolvány vagy tanfolyam nélkül palackkal merülhetnek, nekünk meg ott a pipa és a szemüveg. Én egész nap el lennék ezzel. Nekem a sárga fekete kackiás antennás a kedvencem, Éva a szivárvány valamennyi színében pompázó potykát tartja a szenzációnak. Alattunk búvárcsoport, körben ringatózó színes dzsunkák, kúpos kalapban horgászó helyiek. De menni kell tovább, mert várnak a teknősök.

Na ezért nem kellett volna annyira sietni. Egy lepukkadt állatkertbe érkezünk, pár darab teknőssel, mongúzzal, sassal, egy árva iguanával, megsimogatható denevérrel és óriáskígyóval. Kérdezem a vezetőnket, hány évesek ezek a teknősök, mire rávágja: 60. És pontosan tudja? Hát persze, hiszen a születéskor valamennyi teknősnek beültetnek egy mikrochipet a teknője alá, s így követni lehet az életfolyamatukat. Kicsit kételkedem a dologban, mert a most éppen velem egykorú teknős születésének idejében még nemhogy mikrochip nem volt, de még személyi igazolvány is alig. Az meg nem volt nagyon vízálló. Egyszer Ella kimosta az enyémet, s így pontosan tudom, hogy így volt. S ha egy személyi egy nyamvadt mosást nem bír ki, ezeknek a szerencsétleneknek a személyije miként bírná ki az állandó vízben ázást?

Kísérőnk bevisz a denevérekhez, Évát hét lóval sem lehet bevontatni hozzájuk. Úgy látszik, nem hiszi, hogy ezek nappal alszanak. Az egész állatkertet ki lehetett volna hagyni, de a kakasviadal miatt érdemes volt mégis idejönni. Nagyban megy a játék, s a szabályok egyszerűek. A Bali nemzeti tradicionális kakasviadal nem olyan, mint a vietnámi, itt nincs sarkantyúra kötözött zsilettpenge. A homokba rajzolt néhány négyzetméteres téglalapot megfelezik, egyik oldalra a fehér, másikra a fekete kakast dobják. A verseny olyan, mint a szumó! Ki kell lökni az ellenfelet a saját térfeléről a vonalon túlra. Kérem Évát, hogy videózza, de ő undorral fordul el. Mire kikapom a kezéből a gépet, 3:0-ra győz a fehér. A földön heverő bankók pillanatok alatt eltűnnek. Ide aztán jöhet a szerencsejáték felügyelet, itt bizony senki nem talál semmit, mert a kakasok gyorsan visszakerülnek a kaptárba. Mivel ott már nem tudnak mozogni, sikerül is a kép. Aki nem hiszi, hogy azért fotóztam le a kakasokat, mert Ők voltak a harcosok, az menjen Balira! Később azért kiderül, szerveznek itt azért pengével is viadalt, de azt fű alatt. Ha egy faluban mondjuk 3000 robogó áll egymás mellett, akkor ott biztosan kakasviadal van - tájékoztat később Augusz.

A környék sajátosságai

A szálloda elől ingyen busz visz a közeli szórakoztató és bevásárló negyedbe. Minden szállodánál megáll, összeszedi az utasokat, viszi-hozza őket. Hadd menjen a bolt. Amíg várunk rá, két csodaszép pici lány - úgy nyolcéves formák, kirúzsozva, majomnak festve virágot tesz a hajunkba. Mondjuk nekem a fülem mögé, az ismert objektív okok miatt. Gyorsan rájöttünk, hogy ezek a kislányok egyszerűen koldusok. A virágos tányérjukból hol egy tízezres, hol egy ötezres helyi bankó bukkan elő.

A bevásárlóközpont főépülete párizsi színvonalú, mind a kinézet, mind az árfekvés szerint. De mögötte, a bódékban van azért olcsó bóvli bőven. És éttermek hosszú sora. Az egyikben sört rendelek, hozzák a mogyorót is mellé. Hazafelé megnyugtat: - Azt azért tudod, hogy ez volt a vacsorád? Hát, ha tudtam volna, nem engedtem volna, hogy a két deka mogyorónak – fokhagymával és sóval pirítják, isteni, - a felét Ő egye meg. De mit akarok? Délben ettem egy fél pizzát, hát csak nem vagyok éhes. A másik felét Éva becsomagoltatta és kivitte a tengerparton kószáló, a vegetáriánus étrendhez szokott csont sovánnyá fogyott kóbor kutyának. (A balinézek a házi ebeket naponta háromszor etetik, de mivel csak rizst es zöldséget kapnak, egy szikra hús nem nő rajtuk.) Ez a szerencsétlen jószág sem kapott még igazi kaját embertől. Éva hiába édesgette őt, a bizalmatlan eb csak nem jött oda. Erre utána szaladt, de az állat gyorsabb volt, s elillant. Éva a végén megunta és felé hajította a pizzámat. A jószág szörnyen megijedt. Azóta nem láttuk.

Folklór moszatokkal

Az érkezésünkkor kapott másfél órás masszázsjegyet át lehet váltani egy igazi balinéz népi táncos vacsorára, s mivel úgy gondoltuk, hogy masszázs Pesten is van, tengerparti vacsora meg csak ritkán, így átváltjuk! Bár ne tettük volna! Na azért ez egy kis túlzás, van benne azért jó is, de kezdem a rosszal! Mondjuk a balinéz vacsorával meg a népi tánccal! Mivel ez egy seafood étterem, hát nem vagyok feldobva. Éva úgy ahogy elboldogul, de neki sem ízlik. Én azzal indítok, hogy hal helyett valami disznót kérek, erre jött az ismert válasz: before the day! Ha előbb szólunk, készülnek, de így hogy csak váratlanul betoppanunk erre az intim helyre (kb. 2 km hosszú, 50 méter széles partszakasz egybefüggő asztalokkal), sajnos nem tudnak malaccal szolgálni. Ám kaphatok főtt rizst, sült rizst, zöldséges rizst, fehér rizst, barna rizst, főtt vagy sült tofuval ahogy tetszik.

- Húúúúst! – mondom halkan, csendben. Erre megijednek és felajánlanak főtt, sült vagy grillezett csirkemellet.

Összefoglalom: A végén hoznak kukoricalevest, főtt, sült és zöldséges rizst, egy adag tengeri moszatot és egy vattára hasonlító csirkemellet a la Bali. Ja, és sült tofut főtt tofuval. Hogy valamivel feldobjam a dolgot, tisztes mennyiséget öntök a chili szószból, amely másnapra megtette a hatását. Egyesek szerint ez a szósz kétszer csíp, engem hétszer!  Az eredeti balinéz tánc azonban mindent feledtet, mert az még a kajánál is rosszabb.