Madridi piac - a gasztrokultúra temploma
Beküldő: Vista 2011-03-19 15:26:00
Kezdésként fontos tanács: egy spanyol autentikus kávézóban kezdve a reggelt, nem érdemes meglepődni a bokáig érő cukrospapíron és zsíros szalvétákon, hanem rutint mímelve, a lehető legérdesebb hanghordozásunkat elővéve, "kávét!" (inkább spanyolul: "un cortado!") kiáltva jutunk időben és sikeresen az éltető italhoz. A "kérem" körülményeskedő szó használatával csak összezavarjuk a pultost, teljesen felesleges.
Ezután el lehet indulni Madrid leghíresebb piacára, ahol kicsit civilizáltabb formában szerezhetünk értékelhető benyomásokat. Nem nagy szavak használatával és magasztos beszéddel szeretném felkelteni a figyelmet, de ha valakit lenyűgözött már valaha a tányérján található étel látványa, íze vagy egy átlagosnál szokatlanabb gomba vagy halféle alakja, az biztosan - hozzám hasonlóan - euforikus hangulatba kerül a madridi Mercado de San Miguelbe lépve. Az ember kétféle utat választhat: elindul a közepébe, kapkodja a fejét, sodródik és fellöketi magát, vagy szisztematikusan elindul: mondjuk a bal oldali első bódé mentén és alaposan végigszemléli az árut témakörök szerint. Tengert ösztönösen nem sokat látó magyar emberként nem nehéz lenyűgöződni a halas standoknál található élőlényeket megpillantva – bár néha a csodálat és borzalom érzése együttesen jelentkezik egy-egy árut megpillantva. Sok éven át a spanyoloknál szocializálódtam, mégis tartózkodva tekintek az ördöghalra és a különböző kimeredt szemű nyálkákra. A Mercado de San Miguel exkluzív, kultúrált, a spanyol étkezési hagyományokat elmélyítő piac tudatos koncepció alapján épült fel 1835-ben. Küldetését úgy fogalmazták meg, hogy ne csak egy bódésor legyen, ahol eladnak és vásárolnak, hanem a spanyol gasztronómia "temploma" legyen, ahol előnyben részesülnek a helyi, szezonális termékek, a spanyol étkezési hagyományokra épül és kóstolóknak, tanfolyamoknak is helyszínt biztosít.
Osztrigaszezonban számos osztrigaféle közül választhatunk, háttérben óriási pezsgőválasztékkal variálva. Az eladó úr kedvesen felajánlja, hogy válasszak osztrigát cserébe a fotózásért. Én sajnos azon az evolúciós szinten állok, ahol még nem képes az ember befogadni a szervezetébe ezt a nyálkás állatot, amelynek állaga és ízvilága még a sokat megélt mestereket is próbára teszi. Annál inkább be tudom fogadni szinte korlátlan mennyiségben a különböző süteményeket, pláne azokat, amelyek látványukkal könnyeket csalnak a szemembe. Ilyen a cupcake műfaj is. Épphogy túl vagyok a macaron iránti rajongásomon, máris itt az új ragadozó. A nap meglepetése a Vienna cukrászda volt, ahol Eszterházy és Huszár torta volt látható, valamint meggyes-mákos és túrós rétes. Meg kell említenünk a piacon való "csak úgy üldögélés" tevékenységet is, ami persze egy népszerű piac esetében "csak úgy álldogálás"-sal is behelyettesíthető. Összefoglalva tehát: ez a csodálatos piac is kiragad a hétköznapokból, hiszen a korlátlan zabálás tárháza, hasi fájdalmakra és teltségérzésre való tekintet nélkül, akár csak a szép, hagyományos, mindenféle sznob diétától mentes húsvét.
