Minden út Rómába vezet

Róma egyaránt vonzza a művészet rajongókat, a mediterrán hangulat után vágyakozókat és a gasztronómiai élvezeteket keresőket. Ebben a városban mindenki megtalálhatja a kedvére való látványosságot vagy elfoglaltságot: számtalan műemlék, múzeum, étterem, bár, divatüzlet várja az idelátogatókat.

Örökmozgó időgép

Rómában sétálni olyan, mint időgépen utazni. XXI. század ide vagy oda, az egykori világbirodalom csonka, mégis tekintélyt parancsoló hírnökei lépten-nyomon utunkba kerülnek. S bár ezerszer láthattuk fotókon és filmeken a Colosseum foghíjasan is gigantikus épületét, a személyes találkozás mégis döbbenetes élmény. Mielőtt bonyolult asszociációkat keresnénk elnevezését illetően, jó, ha tudjuk, hogy nevét csupán örökölte a hajdan a közelében álló hatalmas Nero szoborról, azaz a kolosszusról. Aligha érkezhetnénk olyan időpontban a Colosseumhoz, hogy ne kelljen küzdeni a zsúfoltsággal. Ilyenkor érdemes azt képzelni, hogy éppen egy előadásra sodródunk az ókori tömeggel, hiszen az épület négy emeletén összesen ötvenezer ember lelhette kedvét a véres gladiátorjátékokban. Bár a kétezer éves arénát igencsak megcsonkította az idő, tökéletes alakja ma is alapul szolgál a legmodernebb technikával épülő sportcsarnokoknak. Az ülőhelyek között sétálva nehezen tudjuk elképzelni, hogy hajdan üvöltő tömeg éltette a vadállatokkal és egymással farkasszemet néző, jobbára biztos halálra ítélt versenyzőket. A hatalmas építményben még tengeri csatákat is előadtak, ilyenkor a színpadot vízzel árasztották el. De az ókori technika még ennél is többre volt képes. Tévedés például azt hinnünk, hogy a nézők ugyanúgy ki voltak téve a kíméletlenül zuhogó eső kellemetlenségeinek, mint a mai bámészkodók: a több száz méter átmérőjű arénára rossz idő esetén ugyanis terebélyes sátortetőt húztak.

A világ főtere

Rómát szeretni már csak azért sem nehéz, mert legfontosabb látnivalói jobbára bejárható sétákra vannak egymástól. A Colosseumtól indulva például alig tíz perc alatt a híres Forum Romanumon lehetünk. Az egykori kereskedelmi központ a Kr. e. III. századtól vált a birodalom közigazgatási centrumává. A hajdani Forum Romanum és a később folyamatosan hozzáépült császári fórumok pompás épületei, templomai és oszlopcsarnokai ma már csak képzeletünkben éledhetnek újjá, bár sok épségben maradt emlékmű – például Septimius Severus diadalíve vagy Trajanus oszlopa – segít megeleveníteni az akkori világ egyik legjelentősebb központját. Mindössze újabb pár perces séta, és a Capitolium dombon lehetünk, igaz, a lépcsőzést sehogyan sem tudjuk megúszni. Pihenésképen megállhatunk a városalapító fivéreket, Romulust és Remust szoptató anyafarkas szobránál. A domb tetejére érve a néhány éve felújított csillag alakú téren találjuk magunkat, melyet Michelangelo tervezett: a hajdani Jupiter és Juno templom helyére a XVI. század közepén szép palotákat építettek, melyek ma többek között a városházának és antik múzeumoknak adnak helyet.

Róma írógépe

A téren átsétálva 124 lépcsőfok vár ránk, de szerencsére lefelé. A Capitolium főlépcsője szintén a reneszánsz mester tehetségét dicséri. A domb aljára érve ha akarjuk, búcsút is mondhatunk az ókori városmagnak, hogy az újabb kori Róma nevezetességei után nézzünk. Nem is kell messzire mennünk. A domb lábánál máris ráakadunk egy gigantikus Remington írógépre. No nem igazi írógépről van szó, csupán II. Viktor Emanuel félköríves emlékművéről, melyet az utókor e csúfnévvel illetett – jól szemügyre véve nem is alaptalanul. Az épület és a szoborcsoport köszönetképpen született Olaszország első királyának tiszteletére, aki 1870-ben egyesítette Itáliát. És ezzel máris Róma legforgalmasabb terén és földrajzi középpontjában állunk, a Piazza Venezián. Ide fut be minden fontos utca, így bármerre továbbindulhatunk, hacsak nem szeretnénk a tér névadó épületében, az egykori velencei kalmárok székházában, a Velence Palotában körülnézni, hiszen ma itt is gazdag művészeti múzeumot találunk. Ha azonban a szeszélyes tavasz napsütéssel ajándékozza meg római látogatásunkat, csalogatóbbnak ígérkezik egy nagy séta, mondjuk a Piazza Navona irányába.

Szökőkutak városa

A Piazza Navona sokak szerint Róma leghangulatosabb és legnépszerűbb tere, melynek középpontjában a Fontana dei Quattro Fiumi barokk szökőkút áll. A hatalmas obeliszket négy folyó jelképe öleli körbe: a Nílusé, a Gangeszé, a Dunáé és a Rio de la Plataé – Afrika, Ázsia, Európa és Amerika szimbólumaként. Az ókorban hatalmas stadion állt ezen a helyen, a középkorban lóversenyeket és vízi-játékokat rendeztek itt. Manapság az este a Navona virágkora: késő délutántól fokozatosan megélénkül a tér, hiszen ez a portré- és tájképfestők, az utcai zenészek, a bűvészek ideje, no és persze a kíváncsiskodó turistáké. Rendszerint tűznyelők és labdadobálók szórakoztatják a közönséget, s ha a festők palettáit is végignézzük anélkül, hogy valamelyikük rávenne arra, hogy modellt üljünk, nagy az esélyünk, hogy a szomszédos utcácskák valamelyik hangulatos vendéglőjében helyet kapunk. A környék éttermeinek nem csak kellemes, teraszos asztalai vonzanak, hanem a frissen sült ételek, főként az igazi, kemencében sült olasz pizza illata. Aligha érdemes sokáig válogatnunk, majdnem mindegy, hol kóstoljuk meg a szokatlanul vékony tésztával készülő nemzeti ételt, amely méltó koronája a gazdag látnivalókkal telezsúfolt napnak. A malomkő méretű vacsorát azonban érdemes lesétálni. S mintha a várost így is tervezték volna, nem messze találjuk az ókori Pantheon épületét, és további híres szökőkutakat. A Piazza di Spagna közepén csordogál fáradhatatlanul a bárka formájú kút, a Fontana della Barcaccia. A legenda úgy tartja, hogy a Tiberis egyik áradásának elvonultával egy bárkát találtak ezen a helyen.

A tér másik főszereplője a Spanyol lépcső, mely, mint egy nagy, örökké játszó ókori színház, folyamatosan vonzza a tér eseményeinek és épületeinek szemlélőit. Mintha a széles lépcsőfokokat nem is közlekedésre alkották volna, úgy sorakoznak rajta a pihenő turisták, a csevegő diákok, a randevúzó fiatalok. Az örök város nyújtotta élmények nem csak kifogyhatatlanok, de megunhatatlanok is. Ezért aztán jobb, ha felkészülünk arra, hogy a legtöbb várossal ellentétben Rómát nem lehet egyetlen látogatással kipipálni életünk utazási listájáról. S ez nem csak azért van így, mert rengeteg híres látnivalóval szolgál. A vonzerő titokzatos, hatására az ember újra és újra visszavágyik ide. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Fontana di Trevi legendája: úgy tartják, hogy ha az ember távozáskor a kútnak hátat fordítva pénzdarabot dob a vízbe, bizonyosan visszatér az örök városba. Hogy a babona működik jól, vagy maga Róma bír örök hatalommal felettünk, nem tudni. Egy azonban biztos: ha már kénytelenek vagyunk hátat fordítani a mesés szépségű Trevi kútnak, nem érdemes megspórolni maradék aprópénzünket, hogy Fortuna is kegyeibe fogadjon bennünket.