São Paulo - Bazi nagy város kellemes foltokkal

Röstellem, hogy eddig mindig úgy mondtam, hogy „szao paulo”, pedig, helyesen bizony „szan paulu”. Azt nem röstellem, hogy csúnya városnak véltem, mert a sok-sok évvel ezelőtti látogatásomból egyszerűen ez a vélemény őrződött meg. De jó, hogy most volt elég időm arra, hogy megalapozottabb, árnyaltabb véleményt formáljak erről a 12-13 milliós gigavárosról.    

 

A legnagyobb brazil városnak rengetegféle arca van, és ha alaposan felkészülünk a karakteresebb, avagy a rokonszenvünk elnyerésére esélyes negyedek kimazsolázására, akkor bizonyosan nem bánjuk meg, hogy a kötelező Rió mellett ide is eljöttünk. Sao Paulo ugyanis elképesztő méreténél, kiterjedésénél fogva nehezen emészthető metropolisz, és nincsenek kiemelkedő turista nevezetességei, mint Riónak. Viszont izgalmas, lüktető, sokszínű gigaváros és sok, hosszú sétálást bevállalva rengeteg életképet élvezhetünk.

 

Manapság az utazó egyik fő szempontja a biztonsági tényező. Bizony a Sao Paulonál kétségen kívül szenzációsabb, fekvését tekintve sokkal szebb Rio de Janeiro élvezetét alaposan rontja, hogy a VB és az olimpia óta a közbiztonság lényegesen romlott. Rokonom Rióból éppen ezért költözött át a viszonylag biztonságosabb Sao Pauloba. Azt mondta, hogy míg Rióban a rablások a testi épségünket is fenyegetik, addig Sao Pauloban legfeljebb meglopnak, de bántódásunk nem esik. Sao Pauloban egy-egy negyed, körzet biztonságosságát annak alapján állapítottuk meg, hogy mennyi embert látunk az utcán nyugiban mobilt használni. Mivel buzgón fotóztunk, így fontos volt, hogy hol merhetjük a fényképezéshez elővenni a telefonunkat.

 

Azt feltételeztem régi emlékeim alapján, hogy Sao Pauloban nagyon rossz a levegő. Kellemes meglepetés volt, hogy a tengerpart nélküli városban a levegő nem volt túl szennyezett. Megtudtuk, hogy ez elsősorban azért van így, mert korszerűbb autók közlekednek az utcákon.

Sao Paulo központi övezete, a Centro érdekesen vegyes képet mutat. Nagy részén 2-5 emeletes, lestrapált házak állnak, gondozatlan, de élettel teli utcákkal. Érdemes errefelé sokat sétálni, mert tele van apró, érdekes részlettel, életképpel. Nincs nyomor, napközben nem igazán veszélyes. A járdák elhanyagoltak, tele hiányokkal, de így is hangulatos. Bocsi, de van, amikor a nem szép az nem feltétlenül csúnya. A Centro-nak van felső középosztálybeli része, Higienapolis, rengeteg szép lakóházzal, villával, jómóddal, dimbes-dombos utcákkal.

 

Rióhoz képest könnyen észrevehető kontraszt, hogy Sao Pauloban az emberek kevésbé ráérősek, komolyabban veszik a munkát és emiatt az összkép kevésbé lezser, laza. Viszont látni is a dolgosság eredményességét, mert a város halad előre, míg Rió helyzete meglehetősen ingatag és hullámzó. Sao Paulo híres sugárútja, az Avenida Paulista akár New Yorkban is lehetne. Menő, modern, elegáns, fejlődést, dinamizmust demonstráló, ráadásul tiszta és biztonságos.

 

A csodálatos Se katedrális előtti tér és az ahhoz közel eső sétálóutcák ugyancsak izgalmasak, mert meglepően vegyül egymással a gagyi és az érték, a fejlettség és az elesettség. Itt érzékelhető a legjobban ennek az egész országnak az ellentmondása: óriási potenciál és a zűrzavarosság miatt kihagyott sok-sok lehetőség. A társadalom szélére leszakadtak és a banképületekből kilépő öltönyösök mozognak testközelben.    

 

Sao Paulo-t meg lehet szeretni, de akkor szisztematikusan és sok gyaloglással fel kell fedeznie a sok érdektelen, szürke városnegyed tömegében a vonzó, bohém gyöngyszemeket. Ha sokat időzünk a Jardins, a Pinheiros, a Vila Madalena és a Fradique Coutinho tájékain, akkor megtaláljuk Sao Paulo megkedvelésének a receptjét. A gigaváros középosztálybeli rétegéből mind a bohém, művész lelkületű harmincas-negyvenesek, mind a befutott menők igényelték, hogy a lélektelen betonvilágban legyenek alacsony házakkal, hangulatos kis éttermekkel, bárokkal teli környékek, ahol a céltudatos hétköznapjaik után esténként, hétvégéken boldognak, lazának érezhetik magukat.

 Korábban már Rióban megismerkedtünk az úgynevezett ,,kilo” önkiszolgáló, svédasztalos rendszer praktikusságával, nagyszerűségével. Tán Sao Pauloban még jobbakat is találtunk ebben a műfajban, aminek a lényege, hogy a tányérjainkra vételezett ételeket a pénztárnál súlyra lemérik, és annak alapján fizetünk. Több ilyen helyen kiváló minőséget élvezhettünk. Soha korábban ilyen finom füstölt csülköt nem ettünk.

 

A Sao Paulo-i látogatásunkat kiegészítettük pár napos Florianópolis-i látogatással, hogy legyen strandolós élményünk és egy sokkal kisebb brazil város kényelmességét is megtapasztaljuk. Nagyon jókat hallottunk Floripáról (ahogy a helyiek becézik) és a város teljesen megfelelt reményeinknek. A közel 500 ezres Floripa tele van mindenféle stranddal, amiket belföldi turisták tízezrei látogatnak. A város főleg azért népszerű, mert itt kiváló a közbiztonság és nyugodtan, aggodalom nélkül lehet strandolni.

 

A városban, mint Brazília déli részén, a lakosság nagyon fehér (90%). Főleg olasz, német és portugál származásúak. Élnek itt magyarok is és ennek kapcsán igen elfoglalt az itteni tiszteletbeli konzul asszony, a brazilosan extrovertált Christina. Sok magyar származású kérvényez magyar útlevelet, mert a Schengen-i országok meglátogatásánál vagy akár ottani munkavállalásnál ez előnyt jelent.

Sao Paulo és Brazília déli vidéke nagyon messze van és ezért nem mindegy, hogy a repülési lehetőségek közül mit választunk. A Dél-amerikai utazásaink során rendre a TAP portugál légitársaságot választjuk, mert imádjuk a lisszaboni megállást, és praktikus, hogy Európa délnyugati végéből indul el a repülés hosszabb szakasza.                 

Legújabb cikkek

Iratkozz fel Te is
hírlevelünkre!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!