Cetcápa - a legnagyobb tengeri hal árnyékában

Adott egy hatalmas testű, átlagosan 60 tonnás, 9-12 méter hosszú tenger alatt élő, csodás külsejű állat, amihez búvárkodva közvetlen közel úszhatunk minden veszély, kockázat nélkül. Már hogy ne vonzana rengeteg utazót, hogy ilyen élményben legyen része?

A cetcápáról (angolul whale shark) írunk. Ő a tengeri világban a legnagyobb testű hal. A világos pöttyös testű cetcápák között van 14-20 méter hosszú is. Az emberre teljesen, 100 százalékig ártalmatlan állat. Jószerével a cetcápának van félnivalója az embertől, nem fordítva. A búvárok nyugodtan megérinthetik a cetcápát. Bőre olyan tapintású, keménységű, mint egy autó gumiabroncsa.

A cetcápától már csak azért sincs félnivalónk, mert fogazata egyáltalán nem éles, finom réteg fedi. Csak planktonokat, azaz mikroszkopikusan apró tengeri növényeket és állatokat esznek tömegével, s ezeket nem kell rágniuk. Szóval egy cetcápa soha nem támad emberre, mint lehetséges táplálékra. A búvárélményünk szempontjából ez fölöttébb megnyugtató tény. A cetcápa torkába a planktonokon kívül legfeljebb kisebb halak, pl. tintahalak kerülnek be, jószerével véletlenül, mert hát túl nagy a pofája, hogy szelektáljon.

Hol találkozhatunk cetcápákkal?

Sajnos a közeli Földközi-tengerben sehol. Nincs sok hely a világon, ahol a cetcápával találkozás tutira vehető élmény. A búvárkodástól tartózkodó turista a mexikói Yucatan-félsziget vizein a tenger felszínén úszva, sznorkelezve is közel juthat hozzájuk, de csakis május közepe és szeptember között. Ilyenkor a planktonokban gazdag, parttól nem távoli vizekben a cetcápák nagyokat zabálnak déli irányba úszva, a tenger felszínéhez közel. Cancunból és Holbox szigetéről szervezett kirándulások indulnak a biztos élményt nyújtó terepre. A kaland minőségét elsősorban az határozza meg, hogy milyen látóközelségbe juthatunk, és mennyire tisztán láthatjuk a cetcápát. A planktonoktól nyüzsgő vizek valamennyire elvörösödnek és nehezítik, homályosítják a látványt. Némileg zavaró, hogy a cetcápa nézésturisták tömegét vonzza és túl sok egyszerre a hajó viszonylag szűk terepen.

Hol vannak még cetcápás randik?

Március és június között Ausztrália nyugati partjának közelében a Ningaloo Reef nevű korallvonalon. Május és szeptember között a Maldiv-szigetek egyes részein (pl. South Ari Atoll). A thaiföldi Koh Tao szigetéhez közeli vizekben márciustól májusig és szeptemberben. Októberben, tehát sajnos nem a téli hónapokban, amikor leginkább szeretünk Thaiföldre utazni.   

A cetcápás élmény egyik legnépszerűbb helye a fülöp-szigeteki Cebu sziget Oslob nevű kis falu, ahonnan szenzációs túrák indulnak. A sziget e részére jószerével csak ezzel a céllal jönnek turisták. Itt a cetcápák meglepően közel jönnek a parthoz (kb. 20 méter), szinte „rendelkezésre úsznak”.  A 2-3 tucatnyi kis hajókba egyenként 5-10 turista száll fel. Vannak közöttük sokan olyanok, akik úszni sem tudnak (főleg ázsiaiak), és ezért úszómellényt viselnek. A jellemzően 20 perc hosszú sznorkeles programért ezer pesot fizetünk, ami forintba átszámolva kb. 5 ezer forint. A világon máshol ez sokkal többe kerül.

A cetcápás programokat kora délutántól szüneteltetik, hogy az állatok ,,sziesztázhassanak”, mert a nap második felében kevesebb ennivalójuk akad, és ezért visszavonulnak a show helyszínéről. Az igazság az, hogy a cetcápa néző turizmus hoz annyit a konyhára, hogy a helyiek garnélarákok tömegével csalogassák a gigantikus állatokat a part közelébe. Így viszont legalább egy tucatnyi cetcápa tutira színre lép (úszik), és garantált, hogy az életre szóló élményt nyújtó programunk sikerül.

Ki ne akarna a Facebookon megosztani egy olyan fotót, ahol egy ennyire hatalmas és látványos cápa közelségével ,,halált megvető bátorsággal” megküzd? A bevetés előtt a szervező ismerteti a szabályokat. Egy cetcápát egyszerre nem közelíthet meg nyolcnál több ember, és nem szabad 4 méternél közelebb menni hozzá. Nem, nem azért, mert az számunkra lenne veszélyes, hanem mert a cetcápa érezné magát zavartatva, hiszen őméltósága a rákzabálásra óhajt összpontosítani, nem a közszereplésre.  

Így ír erről az élményről a 23 éves András:

"Valószínűleg életem eddigi legérdekesebb találkozása a vadon élő állatvilágban az idei cetcápa les Oslob-on. A hajnalban induló busszal végig zötyögve, kacskaringós utakon haladva érkeztem meg Oslob-ra. Itt az egész turizmus a cetcápa látványosság köré épült, jól szervezett óriáshal néző gyár az egész hely. Érkezéskor sorszámot kell húzni, majd jó esetben 45-60 perc, de inkább 1,5-2 óra a várakozási idő. Ezt követően a helyi erők segítségével, egy kisebb ladikkal beljebb eveznek arra a területre ahol a nap bizonyos szakában etetik a cetcápákat. Egészen közel, karnyújtásnyira úszhatunk a hatalmas, színes ártalmatlan állatok közelébe, ami egyszerre különleges, megnyugtató, lenyűgöző élmény."

Mi a csúcsélmény?

Amikor úgy alakul, hogy a többi sznorkelezőtől valamennyire távol, nagyon pici időre egyedül maradunk a víz alatt a cetcápa közelében. A hatalmas test árnyékába kerülünk, és csöppet sem félve alázattal ámulunk és bámulunk. Ott vagyok én és ő, idilli együttlét a tengeri világ legnagyobbjával. Ráadásul a 4 méteres szabályt a cetcápa megszegheti, úgy, hogy simán előfordulhat, hogy akár félméteres közelségbe kerülünk a cápához, ha éppen úgy mozog. Tátott szájának közeli látványától akár meg is ijedhetnénk, de a normális résztvevőnek eszébe sem jut, hogy a legcsekélyebb mértékben is veszélyhelyzetbe lenne.

Az emberi beavatkozás nélkül, szabadon, nyílt tengeri vizeken szinte lehetetlen garantálni egy ilyen élményt. Hogy megszólaljon bennük a környezetvédő is, a médiában, a világháló fórumain sokan fintorognak amiatt, hogy a turisztikai bevétel érdekében tonna számra nyomnak garnélarákot a cetcápáknak, felborítva ezzel a természetes ökológiai rendet, amelyben a cetcápák a nyílt tengeren bőven táplálkozhatnának planktonokkal, a bámészkodó emberek jelenléte miatti stressz nélkül. Na de, mi önző emberek, akkor nem tudnánk ilyen hatalmas élményt szerezni magunknak. Egyszerű cinikus javaslat: éljük át ezt az élményt, s aztán terheljük magunkat némi lelkiismeret-furdalással. Mert hát az állatkerti élmények hasonló dilemmáival milyen könnyedén elvagyunk.